WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

7.fejezet ~Piros pulcsi~

... Jungkook hangosan sípjába fújt majd kezdetét vette a játék .
Nagy trappolással ért oda hozzám Dahyun s már rlőre tudtam kérni szeretne valamit .

- EunByul légyszi nem cserélünk csapatot . - nézett rám boci szemekkel - Nem akarok Minhyukkal lenni egy csapatban . Ki nem álhatom azt a gyereket . - egyre halkabban beszélt míg már utolsó szavait suttogva ejtette ki .

- Rendben ... - sóhajtottam egyet ugyan de legbelűl örültem , hogy nem kell Yongival egy csapatban lennem . Feltűnéstelenűl haladtam át a pálya másik felére . Az újdonsűlt bíró újfent belefújt a játék kezdetét jelző sípba mire végre valahára mindenki felvánszorgott a pályára .

- Hát te ? - szólt oda Jimin mikor meglátott engem .

- Dahyunnal cseréltünk . Veled vagyok egy csapatban . - mondatom végén halványan elmosojodtam amit az elöttem álló fiú egyáltalán nem szándékozott viszonozni .
Nem foglalkozva velem fordított hátat majd pár lépéssel arrébb ment . Nem tudtam elképzelni még is mi bántja , mert látszólag rám haragudott . De hiszen reggel még semmi baja sem volt . Az zavarná , hogy látott minket Yongival csókolózni ? De hiszen miért lenne ezért mérges rám . Gondolataimból egy kezembe pattanó labda zökkentett ki ezzel azt jelezve , hogy a meccs elkezdődött . Az elején leszögeztük , hogy egy barátságos meccset játszunk , ennek ellenére most már egy vérre menő harcot folytattunk a labda után .

A játék első felében a másik csapat állt nyerésre . Nem tagadom Yoongiból nem néztem volna ki ezt a hatalmas lendületet . Úgy futott a pályán mind legalább egy olimpiai sportoló . Sorra dobta a kosarakat ami következtében csapatunk igencsak lemaradt . Az elején elég furcsán nézett rám , hogy csapatot cseréltem de rosszalló tekintete hamar megenyhűlt miútán dobásomban megátolva fogott derekamra majd simúlt hozzám .

Nem tudtam mire vélni egész napi cselekedeteit , s magamban már azt feltételeztem , hogy biztos beteg és nincs tudatában tetteivel .

Az óra vége felé közeledett ezzel azt jelezve , hogy nemsokára a kisebb háborúnknak is vége . Kezdtünk felzárkózni míg nem az utolsó percben egy jól eltalált passz után amit én dobtam Jiminnek megnyertük a játékot .
Mindenki tapsolni és ugrándozni kezdett mígnem egy nagy sebességgel felém tartó Jimin fölkapott s párat pörgött velem a levegőben . Kissé szédültem ugyan de éreztem ahogyan a fiú két erős karja körém fonódik . Szorosan ölelt hosszú másodperceken keresztűl mígnem aztán elengedett .
Szemei szinte csillogtak a boldogságtól de ezt arcán ékeskedő hatalmas vigyora is tükrözte .

Jókedvét rámragasztva haladtam az öltöző felé szinte már mindenki elhagyta a heiséget de két barátnőm még mindíg benn szobrozott arcukon hatalmas vigyorral .
Furcsállva meredtem rájuk majd mit sem törődve a két lánnyal csapódtam az öltöző padjára .

- Ez . Meg . Mi . Vólt ? - taglalta a szavakat Dahyun .

- Mire gondolsz ? - kérdeztem rá sem figyelve tudtam , hogy megint valami hülye észrevételét kéri számon rajtam .

- Hát ez az egész ! - rikantotta el magát . Hangjában hallani lehetett az izgalommal fűszerezett
kíváncsiságot . - Jimin egész játék alatt bámult , le sem vette rollad a szemét . Yoongi meg szintúgy ... látnod kelett volna az arcát mikor Jimin felkapott . - mesélte hatalmas beleéléssel minek végén már mindketten halk kuncogásba kezdtek .

- Ugyan már . - legyintettem s közben , egy mérges tekintetet kűldtem feléjük .

- Ezt még megvitatjuk . - lengedte meg elöttem fenyegetően mutató ujját . Majd közölve velem , hogy majd a suliban megvárnak hagytak magamra az öltözőben .