WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

20. fejezet ~Hinnél nekem?~

"És a tekintetünk összeakadt .
Abban a pillanatban úgy éreztem , mintha a mellkasom ketté akarna szakadni .
Nem vagyok többé képes ugyanúgy lélegezni . "

~~~~~~

A szobát a sötétség uralta , s még a félig elhúzott függöny mögül sem tűntek fel az égen ragyogó csillagok .
Bár síri csend honolt a helységben , fejemben mégis gondolatok százai repkedtek keresztül s kosul .
Talán már két óra is elmúlhatott én még mindig ébren vergődtem a puha ágyon Momo mellett .
A lányok már javában aludtak csak az én mocorgásomat lehetett hallani a halk légvételek mellett .

Jimin újra elérte amit akart . Hisz rajta gondolkodtam . Szüntelenül ő járt a fejemben , és még aludni sem bírtam tőle . Kellemes illata még mindig orromban rejtőzött , s ha ez lehetséges egyre csak erőteljesebben éreztem azt . Mintha csak itt feküdne mellettem .

Fejem idegesen a párnába fúrtam , ezzel is megpróbálni elűzni illatának legapróbb nyomát is . Nem gondolhatok rá ennyit , nem hihetem azt , hogy aranyos vagy kedves .
Nem kedvelhetem meg !

~~~~~~~~~~~~~

Halk léptek szűrődtek be a szobánk ajtaja előtt , de meg egy halovány fény is beszökött az ajtó alatt .
Alig aludhattam egy órát , mivel még mindig szörnyen álmos voltam s fejem is iszonyatosan  hasogatott az alváshiány miatt .
Az ajtó lassan kinyílt és valaki óvatosan  besétált rajta . A sötét alak egyre csak közelebb és közelebb jött hozzánk és mikor már az ágyhoz ért arcomhoz  hajolt .

- EunByul alszol már ? - suttogott egy hang , mire elűztem fejemből a rossz gondolatokat , miszerint egy baltás gyilkos sétált be a szobába . Férfi hang volt de homályos elmém még nem tudta archoz társítani .

- Ühüm - hümmögtem majd fejem felemelve a puha párnából  szemeim megsúroltam . Túl sötét volt , az orromig sem láttam .

Orromban ismét megjelent az a bizonyos kellemes illat s rögtön tudtam ki áll az ágy előtt . - Jimin ? Mit keresel itt ilyenkor ? - ahogyan konstatáltam a jövevény kilétét már rögtön egy fokkal éberebb lettem .

- Bocs , hogy felébresztettelek . Inkább megyek is . - egyenesedett fel és már egy apró lépést is megtett az ajtó felé ami mögül beszökött a szobába egy aprócska fény .

- Héj mi az ? - kaptam keze után a sötétségben , s egyből meg is fogtam azt . Jimin meglepődve fordult vissza s amint tudatosult bennem tettem rögtön el is engedtem csuklóját . - Mond csak mit akartál , úgysem tudok valami jól aludni .

- Hát csak ... mutatni szerettem volna neked valamit . - egyre kíváncsibbá tettek szavai . Talán a késői óra miatt de gondolkodás nélkül kászálódtam ki halkan az ágyból , hogy a lányok ne kelljenek fel majd lassan kisétáltam Jimin oldalán az ajtón .

- Na és mit akarsz mutatni ? - kíváncsiskodtam akárcsak egy kisgyerek , s még arcomra is apró mosoly keletkezett . Talán még nem múlt el az alkohol hatása .

- Gyere ! - most ő szorított rá mancsomra , majd húzni kezdett kifelé a házból . Útközben a kanapéról felmarkolt egy pokrócot is , aztán nesztelenül próbálta kinyitni a bejárati ajtót . Kezemre pillantottam ami szorosan összekulcsolódott a fiúéval . Mancsa sokkal nagyobb volt enyémnél így könnyedén elveszett piciny kacsóm nagy ujjai szorításában . A látványtól halványan elpirultam s egy pillanatig elképzeltem milyen lenne minden egyes nap ezt a kezet szorítani .