WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

12.fejezet ~Tudom,hogy te is akarod!~

Immáron köddé szállt , hogy udvariasan , megfontoltan és kedvesen kommunikálok vele . Zavartan szökkentem fel mire a fiú feje a kemény földön koppant .

- Áuuu  ! - kiáltotta és kezét a földdel találkozó pontra simította ezzel beletúrva amúgy is kócos hajába . - Ez meg mire volt jó ? - sziszegte fogai közt még mindig a fájó pontot masszírozva . - Neked még bókolni sem leget ? - vett vissza kissé hangjából .

Hátat fordítva neki indultam inkább az autó felé , hogy minél távolabb legyek tőle . Sietősen szedtem a lábam mikor kiszemeltem saját hátizsákom a csomagtérben ahol Taehyungék utaztak .
Szerencsémre nem kellett babrálnom a   hátsó kis szerkezet kinyitásával mivel az már le volt engedve . Nyújtozkodva próbáltam elérni a csomagot , hogy aztán kihalászhassam a telefonommal együtt a fülhallgatóm is . A terv következő felében pedig egy jó kis alvást bonyolítottam volna le Dahyun mellett , ha már amúgy sem tudom mihez kezdjek .

Bal kezemmel támaszkodtam , míg jobbommal próbáltam megérinteni a táskát . Lábaimmal is rásegítettem a dologra , így lábujjhegyre állva hajoltam még jobban a  tárgy felé . Szinte már hasaltam a platón mikor két meleg kéz simult derekam köre ezzel a szívbajt hozva rám .
Azonnal felhagytam a táska utáni vadászattal és meglepődve egyenesedtem fel .
A két kéz csak nem mozdult rólam , de még akkor sem engedett el mikor egy nagy fordulatot vettem , hogy szemben lehessek vele . Yoongi mancsai forgásommal együtt enyhültek egy kissé , hogy ne gátoljon benne , de végighúzva azokat testemen újra szorosabban tartott .

- Szeretem , hogy minden egyes megmozdulásomra , vagy kétértelmű szavamba belepirulsz és félénk
leszel . - mosolygott huncutul mind aki készül valamire . - Annyira ártatlan vagy . - vezette egyik puha és meleg kezét arcomra , amik lágyan kezdték cirógatni bőröm .

- Hagyj kérlek ! - csikartam ki magamból nehezen a szavakat , hiszen bármennyire is tudatában voltam a dolog rossz oldalával mégis képtelen voltam erősebben fellépni a fiú ellen . Egyszerűen elgyengítettek finom mozdulatai , és ilyenkor úgy éreztem , hogy a róla szóló pletykák mind  hamisak és a róla alkotott képem is nagyon csúnyán  ferde .
Belegondolni , hogy egy ilyen helyes fiúnak tetszhetek kissé megrészegített engem . Nem tudhattam mik azok a bizonyos bókok amiket már ő maga is un annyiszor használta fel , hogy egy lány széttegye a lábát neki . Vajon így próbál minden lányt megfűzni mind engem s ettől minden per pillanat ostromolt lány azonnal különlegesnek véli magát . Mondjuk Yoongi esetében nem kellett neki órákon vagy akár hónapokon át csapni valakinek a szelet hiszen ha jó esetben hozzászólt valakihez reggel , akkor az már a délutáni hosszú szünetben a szertárban nyögdécselt alatta . Mindenki hamar megadta magát két szép szó után így én nem akartam a sorsukra jutni . Be kellet látnom , hogy csak egy kihívás vagyok számára , és az elérhetetlenségem , az ellenállásom mind csak fokozza a vágyát felém . Ha minden lány bugyija repül ha ő kinyitja a száját vagy csak egy félmosolyt ejt rájuk akkor bizony nagyon elhiszi magáról , hogy bármit megtehet a nőneműekkel , és hatalmas sérülést okoz az egójának ha valaki vissza akarja utasítani őt .

- Eszed ágában sincs elhajtani innen engem . Látom , hogy te is odavagy értem , akkor meg miért vagy ilyen ? - simította hüvelykujjával arcom és közben mélyen a szemembe nézett . - Miért nem hagyott , hogy örömet okozzak neked ? - tette fel a költői kérdést mire én azonnal elkaptam szemeim övéből mielőtt észrevenné meghökkentségem .

Arcomon pihenő kezét államra simította és felemelve azt késztetett , hogy rá nézzek .

- Miért hiszed azt , hogy nem tudnék ellenállni neked ? - léptem fel ellene kicsivel erélyesebben hátha elbizonytalaníthatom őt - Nem lehetsz minden nőnek az esete . - szettem össze gondolataimat , hogy lássa igenis létezik olyan nő aki nem szeretne lefeküdni vele , hogy egy gyors menet után könnyes búcsút vegyenek egymástól .