WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

10.fejezet ~Rajtakapva~

- Hugicám !! - csapta meg fülem Taehyung éles hangja , ebben az öt percben vagy huszadszorra . Ha így hívott mindig szívességet vagy netalántán valami őrült hülyeséget eszelt ki amiben aszisztálnom kellene , így inkább figyelmen kívül szerettem volna hagyni őt . Semmihez és senkihez sem volt kedvem főleg a mai nap után nem .
Főleg Taehyunghoz aki két másodperc alatt képes több milliónyi agysejtemet megölni hülyeségeivel .
Már így is elegem volt az egész napból , elsösoron Dahyun miatt .

Mikor Jimin felajánlotta annak a lehetőségét , hogy elmehetnénk velük a partra , eszem ágában sem volt beleegyezni . De hát mit tehettem volna ? Tiltakozzak kézzel lábbal ellene ? Kertelve ugyan de nagy ívben leírtam , hogy semmi kedvem nincs ehhez a kis kiruccanáshoz . Nem elég , hogy a hét közben bámulhatom őket és bujkálhatok előlük még a hétvégém is a társaságukban legyek .

Az a kis sunyi Jungkook rávette Dahyunt , hogy hívjon el és értelem szerűen ő is jöjjön velük Momoval együtt . Persze őket sem kellett sokat győzködni , rögtön ugrottak a lehetőségre , aminek mondanom sem kell iszonyatosan örültem . Próbáltam a lábficamomra kenni a dolgot , hogy miért is nem tudok sajnálatos módon velük tartani , de őket látva ez egyáltalán nem izgatta túlzottan .

- EunByul !! - kezdett rá megint mézes mázas hanggal .

- Mi van már ? - kiabáltam vissza , mivel már elegem volt folytonos károgásából .

- Gyere ide ! - érkezett a válasz mire az eddig kezemben szorongatott ceruzát dühösen csaptam az asztalra . Kitártam az ajtót s kettesével szeltem a lépcsőfokokat habár a lábam még mindig nem volt a legjobb állapotban . Morgolódva érkeztem meg a kanapén elnyúlt fiúhoz aki egy üres tálat szorongatott kezei közt .

- Mondd - sürgettem mire ő csak egy halvány kuncogást eresztett mérgemet látva .

- Lemennél nekem a boltba ? - mutatott a tálra amiben már alig volt pár pattogatott kukorica darab .

- És ezért kiabáltál majdnem fél órán keresztül ami miatt tanulni sem tudtam ? - néztem rá eszelős tekintettel mire ő csak elröhögte magát . - Amiért a bátyám vagy nem kötelességem körülugrálni téged . Ami alatt itt jajveszékeltél volna nekem akár háromszor is lemehettél volna a boltba . - mondtam el egy szuszra az egészet .

- De mivel egy ilyen aranyos , cuki húgocskám van megteszi ezt értem . - támasztotta meg fejét a kezével s nagyra nyílt szemekkel kémlelt
engem . - De akár írhatok egy szenvedélyel túlfűtött levelet Yoonginak a nevedben . - húzta elő farzsebéből a telefonom , amit elkerekedett szemekkel vizsgáltam .

- Te kiss... - sziszegtem fogaim között gyilkos tekintettel .

- Sajtosat légyszi de ha nincs jó a vajas is - kacsintott rám egy vigyor kíséretében .

Dühösen lépdeltem ki majd miután felhúztam a cipőm és felmarkoltam egy hátizsákot amiben a kulcsaim és pénz volt , hangos ajtócsapódást kísérően száguldottam a bolt felé , hogy annak az éhenkórásznak megvegyem a popkornját majd aztán visszakaphassam a telefonom .

- Miért kell neki mindig megzsarolnia engem ? Miért hagyod magad EunByul ? - zsörtölődtem magamban . Bármit szeretett volna mindig elérte ez a fafejű gyerek . Nem volt érdemes vitába szállni vele mivel úgyis folyton ő nyert .

Bicegve haladtam a sorok közt , hogy egy életre elég popkornt vehessek neki , így végre nem idegesítene annyit . Mikor végre megtaláltam diadalittasan pakoltam be egy halommal a kosárba a többi cucc mellé . A pénztár felé haladtam amikor ismerős hangokat hallottam meg . Nem zavartatva magam sétáltam tovább de ahogyan a sor végén befordulva megláttam négy igen csak a szívemhez közel álló személyt amitől , majdnem fenékre esve fordultam vissza .