In My Mind

The Princess and the Dwarf(JinMin)

Cím: The Princess and the Dwarf (A Hercegnő és a Törpe)
Alkotó: Jinnie Mini
Páros: JinMin, Sugakook
Besorolás: +12
Műfaj: yaoi, slash, fluff, shounen ai vagy bromance, amelyik jobban tetszik
Figyelmeztetés: nagyon nincs mire figyelmeztetni, mert ez az első írásom így nem raktam bele semmi olyat, amiben nem vagyok biztos
Összefoglalás:Jin már nagyon régóta vágyódik Jimin után, melyet a fiatalabb nem vesz észre. Jin elmeséli hogyan is ismerkedett meg Jimin-el, illetve hogyan szeretett bele, és még a Suga és Jungkook között kialakult románcot is elmeséli az ő szemszögéből.
Hozzáfűzés: Ez az első írásom, amit alkottam ezzel a párossal, amelyik az egyik kedvencem. Persze a másik kedvenc párosom sem hagyhattam ki ebből, ezért (amit lehet, hogy a figyelmeztetéshez kellett volna írnom :P )kicsit ugrál az idők között, de remélem élvezhető lesz mindenki számára. Ja, és persze, ez az iromány eredetileg egy versenyre készült, és ez, amit most olvashattok a javított verziója(igaz a versenyen nem értem el helyezést, de bátorító kritikákat kaptam erről a oneshotról,így kijavítottam a hibás részeket, és most már sokkal jobban megvagyok vele elégedve)

Kim Seok Jin a Bangtan Boys legidősebb tagja, aki ha teheti, mindig mosolyog, csókot dob a rajongóknak, és persze mindig megmutatja miért is ő a csapat hivatalos visual-ja. Persze sokszor nem csak tettekkel, vagy róla készült nagyszerű képek bizonyítják ezt, hanem sokszor meg is mondja, hogy milyen jóképű is ő valójában. Persze senki nem utálja ezért, inkább mondhatjuk azt is, hogy e-miatt a magabiztossága miatt szeretik őt, a többi remek tulajdonsága mellett. Igen ám, de ez csak a látszat, mert belül ugyan olyan félénk vagyok, mint bárki más. Hogy miért is?

Nem tagadom tényleg nincs mit szégyellnem a külsőmet illetően, a többiről nem is beszélve, mint például a főzés, énekelés, és persze az sem egy rossz pont, ha az ember tud vezetni, ezzel kicsit könnyítve a csapat minden napjait. Talán a tánc az, ami a legnehezebben megy, de hála a koreográfusnak, J-Hope-nak és persze Jimin-nek, aki minden edzés után volt olyan kedves és velem maradt plusz órákat venni, és így, ha mondhatom, már sokkal jobban megy a tánc, mint mikor megalakult a banda. Na, igen Jimin, meg a kedvessége! Majd figyeljetek, mert mindjárt megtudjátok hova szeretnék kilyukadni!

Szóval a külsőmre tényleg nincs panaszom, főleg most! Egyszerűen imádom a rózsaszín hajamat, már nem is tudom mióta szerettem volna ilyenre festeni. Még a többiek is elismerték, hogy valóban jól áll nekem, ha nem a legjobban. Még Jimin is végig dicsért az egész hazavezető úton. Oké, most már tényleg a lényegre térek!

„Tehát Jimin!

Amikor megismertem, még nem volt ilyen kidolgozott teste és persze nem volt ilyen vékony sem. Jó nem is volt pocakos –hála annak, hogy táncot tanult, így jó erőnlétben lehetett- csak kellően kis pufók volt és aranyos kis kerek arcocskája volt. Emlékszem még meg is csipkedtem neki, mire csak próbált kitérni előlem. Rögtön megtaláltuk a közös hangot egymás között, annak ellenére mennyi év is volt köztünk, ami bár nem volt olyan sok, de azért megmutatkozott a beszélgetésünk során. Mivel ő jött legkésőbb hozzánk gyakornoknak, eléggé nehezen ment neki a beilleszkedés. Persze én próbáltam segíteni neki, ami egy idő után meg is mutatkozott!

Egy idő után nagyon jól összebarátkozott Taehyung-al és Jungkook-al, és már együttes erővel nehezítették meg a napjainkat. Persze Jungkook számára kicsit más fajta barát volt, mint mi többiek. Mivel a fiú pont annyi idős volt, mint Jimin öccse, - aki egyébként nagyon kedves és vicces egyéniség, és pont olyan, mint a bátyja- nagyon védelmezte őt mindentől, ami persze a mi kis Maknae-nknak nagyon nem tetszett. Kicsit bántotta a férfiúi becsületét, hogy most már nem csak én, de már egy másik Hyung-ja is állandóan a sarkában lohol, és minden apróságtól óvja őt. Viszont ettől függetlenül nagyon jól meg voltak egymással, ami engem egy kicsit feszélyezett, mert így már nem lehettem annyit Jimin mellett. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez pontosan miért is zavar engem, de inkább nem foglalkoztam vele, és örültem annak, hogy a kis törpém - mert már csak így hívtam, hogy egy kicsit húzzam az agyát neki, persze csak poénból- végre beilleszkedett közénk.