In My Mind

Genius Lab (SugaKookWeekDay5)

Cím: Oneshots Of SugaKook Week

Páros: SugaKook (BTS; Suga x Jungkook)

Besorolás: +12

Műfaj: Egyperces(csokor), Slash, Shounen Ai, Yaoi, Romantikus, AU, OOC

Összefoglalás: Sajnálom, amiért nem küldtem el időben pénteken, valamint tegnap se az egypercest, remélem, nem okoztam csalódást miatta. Igazából most is csak az ötödik napi egypercest hoztam el nektek, ezzel pedig le is zárom a SugaKook Week-et. Ahogy megnéztem a két megmaradt vázlatot, arra jutottam, hogy nem olyan jók, ráadásul máshoz van most kedvem inkább, mind írás, mind tevékenység terén, így nem akartam már azt a két mások novellát megírni, azokkal szenvedni. Úgyis meglátszott volna rajta, ha nem jókedvből csináltam. Szóval az utolsó, hetedeik napra, meghoztam az ötödik napi egypercest, ami az utolsó is most, ezért kicsit csonka lett a SugaKook Week, de ezért remélem, élvezettel olvastátok. Lentebb pedig megtaláltok pár képet, amiket Twitter-ről mentetem le.

Valamint, egy másik hír is van itt! Kitettem az oldalamra az elérhetőségeimet (egyenlőre csak az értesítések közé, de lehet később a profilomon is fel lesznek tüntetve); blogjaim és egyéb platformos elérhetőségeim. Akit érdekel, nézze meg nyugodtan, bár nem tudom, mennyire tudom megtartani az aktivitást rajtuk, mivel nem vagyok és nem is voltam egy nagyon megosztós fajta (kivéve a fanfiction-jeimet :D ). Közérdekű reklám vége :D

Jó olvasást!

Nyisd ki! Nyisd ki! Hyung, nyisd már ki!

Lassan este van, Jin-hyung már elkezdte előkészíteni a vacsoránkat, ám Yoongi-hyung azóta ki sem mozdult a stúdiójából, amióta felébredt reggel. Én pedig, amint észhez tértem és kiráztam kellemes álmaim emlékét őrző csipáimat a szememből, egyből kérdezősködtem a többiektől második legidősebb hyung-om hollétéről. Miután sikeresen megtudtam, hogy ismét bezárkózott a stúdiójába, aminek az ajtajához később úgy, ahogy voltam, pizsamában leültem a padlóra, ott várva, mikor távozik Yoongi medve a sötét barlangjából.

Órákat vártam, szinte el sem mozdultam, mosdóba is csak akkor mentem, amikor már nagyon nem bírta a hólyagom a megpróbáltatást. Ha enni akartam, akkor korgó gyomorral vártam, hátha valaki arra jár, majd megkértem, hozzon nekem valami ehető elemózsiát, amivel huzamosabb ideig ellehettem. A végén már oda jutottam, hogy minden hordozható elektromos készülékemet, rágcsálnivalómat, sőt, még egy vastagabb pokrócot és egy párnát is magammal vittem az ajtó mellé, ami mögött idősebb társam tartózkodott.

- Jungkookie, nem akarsz inkább rendesen, velünk vacsorázni? – aggodalmaskodott Jin-hyung, a nap folyamán már nem először. Nem csak engem féltett, amiért az egész napot a padlón fekvéssel töltöttem egészségtelen ételekkel tömve a szervezetemet, hanem a szobatársáért is. Hiába beszéltek sokat egymással – vele olyanokat osztott meg Yoongi, amiket nekem már szégyellt megemlíteni – ezúttal neki sem volt semmi fogalma se, társunk minek zárta magára a stúdiójának ajtaját. – Utána le is fürödhetsz, meg mehetsz aludni is... Az ágyadba. Lehet estére sem fog kijönni Yoongi, értelmetlen megvárnod őt.

- De én meg akarom... Itt akarok lenni, amikor kijön – miután legidősebb csapattársam feladta, hogy meggyőzzön engem visszatértem a telefonom bűvölésébe, de egy idő után éreztem, ahogy szemhéjaim nehezedni kezdtek. Hiába tekingettem percenként az ajtóra, csak azért sem akart az kinyílni. – A fene enné meg az elektronikus zárat!

Végül engedtem a csábításnak és elnyomott az álmok világa. Sokáig nem élvezhettem igazán az alvást, sőt, mély álomba se merültem még, amikor éreztem, ahogy valaki oldalamba rúg, majd szitkozódva esik el oldalra dőlt testem felett. Amint magamhoz tértem gyorsan feltápászkodtam, hogy segítsek elesett társamnak, de akkor ért a felismerés, ki is bukott fel bennem, amikor már a karjánál fogva emeltem álló helyzetbe. Yoongi-hyung végre kijött a stúdiójából.