In My Mind

Flower Boy High School pt.2 (SugaKook)

Cím: Flower Boy High School pt.2

Páros: SugaKook

Műfaj: OOC, slash, yaoi, romantikus, fluff, slice of life, iskolai élet, OC

Besorolás: +12

Összegzés: Jungkook sok ideje már többet érez oktatója, Min Yoongi iránt, mint amit a társadalom tolerálna. Valentin nap alkalmából pedig, az oktatójától kapott feladat segítségével készen áll arra, hogy érzéseit bevallja a fiatal pedagógusnak. Na, de mi van akkor ha Jungkook megrémül a kialakult szituációtól, és nem meri megtenni ezt a hatalmas lépest?

Folyamatos hajtás, tanulás, külön órák, és kevés szabadidő. Ez egy átlagos középiskolás élete, de leginkább a végzősök élete a nehezebb. Érettségi, bál, és egyéb hasonló dolgok, amik nem biztos, hogy kellenek a jövőben, de neked most és ott tudnod kell. Ezért utálok a suliba bejárni, mert minden időmet elveszi a folyamatos tanulás, főleg, hogy hamarosan itt lesz végre az érettségi időszaka is, amikor megmutathatjuk a tudásunkat, és a felügyelők eldönthetik, mégis mennyire vagyunk érdemesek a tovább tanulásra –már ha tervezünk egyetemre menni.

Ma Valentin nap van, ami azért is jó, mert, habár az iskolába be kell jönni ugyanúgy, de ilyenkor minden tanár és diák egyaránt annyira bezsong, hogy senki nem koncentrál semmire, csak az lebeg előttük, hogy ez a szerelem ünnepe. Így persze vétek lenne ezt a napot tanulásra pazarolni. Kivételek persze itt is vannak, de nekem egyik ilyen tanárral sem lesz órám, tehát én a mai napra teljes szabadságot kaptam –mármint az intézményen belül.

Amúgy Jeon Jeonguk vagyok, de jobban szeretem, ha Jungkook-nak hívnak. Végzős vagyok, és művészeti tárgyakból szeretnék tovább tanulni. Főleg a zene érdekel, azon belül is az éneklés, de a tánc és a képzőművészet –rajz, szobrászat, festés –sem áll tőlem olyan távol. Nem mondanám magam híres egyéniségnek, így az iskola berkein belül, de gyámoltalan kis gyermek sem vagyok, akit egy fuvallattal el lehet taszítani. Szűkös a baráti köröm, de azok az emberek, akik ennek a tagjai, azokért bármit megtennék, ha bajba kerülnének. A családom is teljesen átlagos, két szülőm, és egy bátyám van, akivel remekül kijövök, és meg ért engem, valamint segít, ha valami nem megy nekem. Egy szóval, semmi érdekes nem lehet bennem egy külsős egyén számára, ám van egy titkom, amit eddig, talán csak egy embernek mondtam el...

- Jungkook!

Éppen a testnevelés óra után jöttem ki az öltözőnkből, amikor meghallottam a nevemet. Ahogy megfordultam egyik osztálytársammal néztem szembe, aki a falnak támasztva a hátát várt, valószínűleg rám. Aranyos lány, sokat beszélgetek vele órákon, ugyanis az előttem lévő padban ül, és szegénynek nincs túl sok barátja, és azok is más osztályokba járnak. Mondhatjuk azt is, hogy megsajnáltam, ami igaz is volt, még a kezdetekben, de ahogy jobban megismertem, rá kellett jönnöm, nem éppen olyan, mint amilyennek az elején gondoltam. Nagyon határozott és erős a személyisége, semmi sem ingatja meg, mindig meg van a saját véleménye. Nem az a tipikus lány, akit az ember első látásra elképzel magának, ha ránéz. Sok közös érdeklődésünk is akadt, így a végén elég jó barátok lettünk, bár az utóbbi időben egyre kevesebbet lógtunk együtt bárhol is.

Megállva a lány előtt, nézek rá, ugyan mit is szeretne szerény személyemtől. Kicsit meglepett, hogy ő hívott magához, mert a többi diák előtt általában nagyon félénk, és ilyenkor mindig nekem kell harapófogóval kihúznom a válaszait belőle. De egy-két perc elteltével, rá kell jönnöm, hogy ez most sem lesz másképp, ugyanis meg sem szólalt, amióta mellé értem, és a többi ember már kezdett minket furcsán méregetni.