Cím: Oneshots Of JinMin Week
Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)
Besorolás: +12
Műfaj: Egyperces(csokor), Slash, Shounen Ai, Yaoi, Romantikus, AU, OOC
Összefoglalás: Mivel nem tudhatom előre, hogy fog viselkedni a WattPad (bár egyenlőre jók a kilátások, mert most rögtön be tudtam lépni a szerkesztő részbe), így amint megírtam és átnéztem az utolsó JinMin Week egypercest, már ki is rakom, így ha az oldal később jelzi a publikálást, legalább estére látni lehet majd. Ráadásul van még egy díj, amit ez után rögtön megcsinálok, abban pedig lesznek információk a VHope és SugaKook hétről is (már van időpont, mikor lesznek megtartva ;). Na, de egy igen mozgalmas, tartalmas hetet zárhatok most le, hiszen egy hétig a legkedvesebb kedvenc párosommal írhattam minden napra valamit, aminek eredménye is lett, ahogy azt az előző fejezetnél is megírtam. Nem akarok nagyon nyálasat írni, csak tényleg méltóan szeretném lezárni ezt a hetet, amit kifejezetten élvezetes volt véghez vinni, még ha voltak akadályok is közben. Imádom ezt a párost, örökké tudnék velük írni (és fogok is jó sokat :D ), nagy eséllyel sohasem fogom őket megunni. Már most nagy védjegyemmé váltak, és remélhetőleg azok, akik engem olvasnak, szintén szeretik ezt a párost, vagy legalább is nálam szeretik olvasni <3 Köszönöm azoknak, akik végig követték ezt a hetet velem és a JinMin párossal. Most pedig...
Jó olvasást
Világ életemben utáltam, ha fel kellett kelnem a puha biztonságot nyújtó ágyamból. Az éles, túlságosan is fényes napsütés mindig irritálta az íriszeimet, ahogy felpróbáltam nyitni őket. Izmaim nehezen mozdultak, amikor pedig sikeresen felemeltem egyik végtagomat, egyből visszaejtettem a paplanra, annyira kómás voltam reggelenként.
A hosszú szenvedések közepette végül sikeresen felültem, a takaró pedig lecsúszott felsőtestemről, így meztelen mellkasomat egyből megcsapta a szobában lévő hidegebb levegő. Apró ujjaimmal megdörzsöltem csipás szemeimet, utána tenyereimmel gyurmáztam arcomat, hátha viszek magamba egy kis életet. Szőke fürtjeim a szélrózsa minden irányába meredeztek, sohasem tudtam megúszni, hogy ne kócoljam össze őket, később pedig hiába igazítottam meg először kézzel, mintha semmit se csináltam volna, ugyanolyan szénaboglyaként virított az egész. Ahogy végeztem mindennapos reggeli rutinommal, egy nagy sóhajtás kíséretében hátra dőltem, alkarjaimra támaszkodva, fejemet pedig kissé oldalra fordítottam. A látvány, mely a mozdulatot követően elém tárult, egy halvány mosolyt varázsolt az ajkaimra.
Összekócolt, fényesen csillogó fekete haj, rózsapiros cserepes ajkak, nyugodt arc, porcelán fehér bőr, melynek érintésért szinte viszketnek az ujjaim. Hiába láttam magam előtt a valóságot, mégis alig akartam elhinni, hogy egy olyan gyönyörűség, mint amilyen Kim Seokjin volt, magam mellett tudhattam. A szörnyűbbnél szörnyűbb reggeleimet is szebbé varázsolta, sőt, csak miatta érte meg mindig korábban kelni. A vágy, miszerint láthattam alvó arcát, miközben ő még az álmok tengerében hajózott, mindent felért számomra. Szerettem, ha én lehettem számára az első személy, akit meglátott, aki felkelthette őt, ki az első csókot lophatta el tőle. Hiába látszott arcán sokszor, mennyire nyúzott ő is, én attól még a legjobb, legszebb egyénnek láttam, kit csak el tudtam képzelni valaha. Számomra mindig jóképű, gyönyörű, szépséges, még ha nem érzi annak magát gyakran. Szerettem a biztos pontja lenni, ki bátorságot adhatott neki, amikor bizonytalanná vált a helyzete.
Jobb könyökömre támaszkodtam, hogy testemmel teljesen a másik felé fordulhassak, szabad kezemmel pedig a fekete fürtöket kezdtem el kisimítani szerelmem homlokából. Tettemre megrándultak vonásai, ahogy kezdett ébredezni, ám szemeit még nem nyitotta ki, én pedig visszább húztam tenyeremet. Karjait kényelmesen kinyújtóztatta, ajkait egy megfáradt sóhaj hagyta el, ami nyöszörgésbe fulladt, utána visszahelyezkedett előző pozíciójába felém fordulva. Ekkor már farkasszemet néztünk egymással, pár másodperccel később pedig mindketten halványan elmosolyodtunk, amennyire a fáradságunk engedte.
Karomat, amellyel magamat támasztottam addig, becsúsztattam a másik alá, így mellkasomra tudtam húzni Seokjin fejét, ki készségesen bújt hozzám közelebb. Másik kezemmel hátát simogattam, miközben szerelmem is derekam köré kulcsolta karjait. Ajkaimmal megpusziltam az idősebb homlokát, majd számat otthagyva a bőrfelületen köszöntöttem őt:
- Jó reggelt, szépségem.
U.I.: Ennek a témája kicsit hasonlít a legelső egyperceséhez, csak ez nem újévi és Jimin szemszögéből íródott ^^
ESTÁS LEYENDO
In My Mind
FanficA gondolat sokszor elszáll. Néha pedig a legnagyobb ötlet születik belőle, amit csak el tudtál képzelni. Én gondoltam egyet, papírra vetettem, majd megírtam azokat a rövid történeteket, amik eszembe jutottak és most ebben a könyvemben olvashatjátok...
