Cím: Oneshots Of JinMin Week
Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)
Besorolás: +12
Műfaj: Egyperces(csokor), Slash, Shounen Ai, Yaoi, Romantikus, AU, OOC
Összefoglalás: Na, hát a nap folyamán már elkotyogtam egy illetőnek, hogy mit tervezek, de még neki se igazán mondtam el teljesen. A Twitteren indult a fanok részéről egy ilyen "mozgalom", hogy minden egyes BTS párosnak adnak egy hetet, amikor azon a napon lehet osztani képeket, gif-eket, fanfiction-ket, fanart-kat, amik az adott párost ábrázolják, róluk szólnak. És én csak szilveszter előtt vettem észre, merő véletlenségből, mert voltam olyan eszes, hogy felnéztem az én fiókomba, hogy a JinMin hét pont most van, január 1-7-ig. Szóval késő este kitaláltam hét történetet, melyből 4-et már sikeresen befejeztem, és azokat vasárnapig ki fogom rakni. Minden napra egy kis egyperces ;) Természetesen, azóta megnéztem, hogy a VHope-nak, illetve a SugaKook-nak mikor lesz ilyen eseménye, ám az még olyan távol van, hogy csak a "Coming Soon" felírat fogadott engemet, mindkét fiókon, amin a párost hírdetik, osztják meg a szabályokat az eseményről. Szóval velük is lesz ilyen csokor, mint most a JinMin-nel.
Ráadásul gondolkodtam azon is, miként oldanám meg, hogy blogra is kitegyem, mert egy ilyen rövidke írást annyira nem szeretnék osztogatni, főleg egy teljes héten át minden nap, az még nekem is fárasztó. Szóval csak itt, WattPad-on lesznek naponta felpakolva az egypercesek, míg a blogra egybe kerül fel mind a hét, egy bejegyzés alá. És a másik két párossal is így oldom majd meg a jövőben. Szóval, akik itt olvasnak, azok kicsivel szerencsésebbnek mondhatják magukat, mert mindent előbb fognak olvasni, mint akik blogon nézik az írásaimat. :D
Na, de nem írok többet, mert a végén hosszabb lesz a bevezetés, mint maga a történet.
Jó olvasást kívánok!
Borzalmas, hasogató fejfájásra keltem, ami nem a legszebb kezdete egy napnak. Hiába voltam már tudatomnál és hagytam magam mögött az álmok csodálatos, békésen hömpölygő világát, a szemeimet képtelen voltam még kinyitni. Ólomsúly húzta le az egész testemet, minden kis porcikám tiltakozott az ellen, hogy én bármerre is megmozduljak, hiszen az ágyat is, amelybe még az este folyamán bekúsztam, olyan jó meleg és hívogatóan puha paplanokkal raktam tele, mintha csak egy szoros ölelésben pihentem volna.
Hiába tartottam szemhéjamat összezárva, a reggeli fény olyan erősen szökött át az ablak üvegein keresztül, hogy még a vékony bőrrétegen át is vakítóan hatott rám. Ez az apró, ám mégis kényelmetlen elem szintén rátett egy lapáttal kelési szándékaim elvetésére. Hiszen minek keltem volna föl? Nagyon jól hallottam, ahogy a ház minden sarka, a legkisebb helyiség is néma csöndbe burkolódzott. Mindenki más is aludt még, ráadásul a nyakamat tettem rá, hogy órákig nem kel fel senki, még ha én ébresztgetném őket, akkor se. Én ugyanúgy megtehettem azt, amit ők; mit sem törődve a környezetemmel, békésen szundítok délig, sőt, akár délutánig, direkt rájátszva arra, nehogy takarítanom kelljen a szilveszteri bulit követő mocskot, ami a különböző szobákat borította.
Ezzel a gondolattal fordultam végül a másik oldalamra, így megvédve szememet a napsugarak elől, majd kiűztem minden gondolatot az elmémből. Vissza szerettem volna zuhanni abba a felhőtlen, kellemesen hullámzó álomvilágba, ahonnan kikergettem magamat nem sokkal ez előtt. Izmaim ellazultak, érzékeim eltompultak, míg már az ébrenlét és az alvás állapota között lebegtem, szinte azt az erős fejfájást is alig érzékelve, mely belém nyilallt korábban. Ebben a félig tudatlan és könnyen kihasználható helyzetben hallottam, ahogy valaki beengedte magát a szobám ajtaján.
Először fogalmam sem volt, ki járhat nálam olyan korán reggel, mikor még a kakas se kukorékolt, de kétségtelenül éberebb lettem tőle. Morgással adtam az idegen tudtára, hogy nem kívánatos vendég nálam, ám mindezzel kicsit sem törődve, gondolt egyet, aztán már érezhettem, ahogy egy test rám nehezedik. Orromat megcsapta az alkohol enyhe, kesernyés szaga, ami keveredett az illető jellegzetes illatával, kölniével, amelyet magára fújt valamikor a szilveszteri mulatságunk előtt. Hála az utóbbinak, egyből beazonosítottam, ki zavarta meg a békés semmittevésemet, mire egy apró mosollyal az ajkaimon a fölöttem terpeszkedő egyén dereka köré kulcsoltam a karjaimat, hogy még közelebb húzhassam magamhoz.
- Hogy-hogy ilyen korán fent vagy, Jiminnie? – hangom kissé be rekedten, talán pont a tegnapi üdvrivalgásaink közepette tehettem tönkre.
- Felébredtem, mert Yoongi-hyung leszánkázott mellettem a kanapéról – sóhajtott egy mélyet a kérdezett, majd fejével jobban begubózott a nyakam és a vállam közti résbe. – Nélküled meg nem akartam visszaaludni, sokkal jobban kipihenem magam, ha veled vagyok.
- Ez aranyos tőled –kuncogtam fel, miközben az egyik kezemmel finoman elkezdtem simogatni a fiatalabb szőkés selymes haját, egy-két fürttel még el is játszadozva. – Meg gondolom kel majd a fejfájás csillapító, ha jobban magadhoz tértél.
- Ez csak természetes – emelte fel a fejét, hogy tekintetünk egybeforrjon, mikor a következő mondatot kiejti cserepes, kissé száraz rózsaszínes ajkain. – Hiszen azokat a napokat szeretem a legjobban, amikor ápolsz engemet.
U.I.: Kaptam még egy díjat is, de azt már inkább csak akkor csinálnám meg, ha lecsengettem a JinMin Week-et, addig nem törném meg a láncot.
VOUS LISEZ
In My Mind
FanfictionA gondolat sokszor elszáll. Néha pedig a legnagyobb ötlet születik belőle, amit csak el tudtál képzelni. Én gondoltam egyet, papírra vetettem, majd megírtam azokat a rövid történeteket, amik eszembe jutottak és most ebben a könyvemben olvashatjátok...
