In My Mind

You Are All Mine (JINMINWeekDay5)

Cím: Oneshots Of JinMin Week

Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)

Besorolás: +12

Műfaj: Egyperces(csokor), Slash, Shounen Ai, Yaoi, Romantikus, AU, OOC

Összefoglalás: Ha mondanom kéne egy jó dolgot a tegnapi/mai WattPad karbantartásról (mert amúgy nincs más, amit ide sorolhatnék, még mindig nagyon dühös vagyok, amiért, úgy mond, tönkrement a projekt, mert ezzel időben kész voltam, és jó lett volna, ha tényleg minden nap megy ki egy rész, ráadásul, amióta volt ez az egész, nem tudom rendesen használni a Munka menetet; nem lehet egyből rámenni az Új fejezet gombra, csak ha bemegyek a a könyv listájába, ahol minden fejezet ott van, egymás alatt, és legfölül választom ki), akkor az-az lenne, hogy legalább nem lesz a mai napra nagy hiányérzetetek. Az ötödik a legrövidebb egyperces mind közül, ezért talán jó is, hogy erre a napra kettő sztorit kaptok, nem egyet. Ettől függetlenül, remélem annyira tetszik majd nektek, mint a többi. Ezzel kicsit vissza is ugrok az időben, mivel egy Szilveszter utáni időben játszódó egypercessel kezdtem, ez pedig visszamegy Szilveszter estéjére, amikor a srácok felléptek.

Jó olvasást kívánok!

Fények, kamerák, stábtagok, szervezők, több ezer rajongó, akik nekünk szurkoltak, velünk énekeltek, és a neveinket kiabálták. A többi énekes, színész, kik a zenénk ritmusára dülöngéltek a páholyi részben. Mind azért voltak ott, az év végi fesztiválon, hogy nagyszerű előadókat halljanak, akik mindent beleadva mutatják meg, miért érdemes nekik a színpadon állni.

A színpad abban a pillanatban csak a miénk volt. Mi adtunk elő rajta, a legjobb tudásunkat beleadva, hogy méltóan búcsúztassuk el a mögöttünk lévő évet, és köszönthessük az újat. Új lehetőségek, új ismeretségek, események, eredmények, melyeket még megszerezhetünk, újabb zenék, albumok, táncok, amiket előadhatunk a rajongók számára. Fejlődünk, harcolunk az elismerésért, vért izzadunk a gyakorlások alkalmával, csak hogy a legjobb formánkat hozhassuk, amivel mi is tökéletesen megelégedünk.

Az egyik leggyönyörűbb dalunkat énekeltük fel, amit abban az évben kiadtunk, a Spring Day-t. Elképesztő hangzás, mély gondolatok a barátságról, annak hiányáról, és a magány feldolgozásáról, a remény utolsó szikrájáról. Kicsit másképp adtuk elő az addig jól ismert elemeket, sokkal lassabbra vettük, melodikusabbra, az elején tényleg csak a dal szépségét mutatva az embereknek. Ahogy az eleje végett ért belekezdhettünk a szokásos koreográfiába, melynek köszönhetően a fehér ruháinkon lévő díszítések – már, akik olyan felsőt viseltek magunkon – lebegtek a levegőben, sokszor zavarva a koncentrációnkat. Ám ezek illettek bele a koncepciónkba.

Az eddigiekkel ellentétében, a dal végén, Jiminnel nem öleltük át egymást, hanem mindenki elé besétáltam. A többiek hozzám igazodva alkottak egy sort, így a rajongók felé fordulva énekelhettük tovább a melódiánkat. Lopva a mellettem álló Jimin-re néztem, ki pont ugyanakkor pillantott felém futólag, amikor pedig észrevette fürkésző tekintetem, igyekezett szemkontaktust teremteni velem.

Sötét szemei szerelemmel átitatva csillogtak, tükrözve az én érzelmeimet, melyeket feléje tápláltam. Tudtam, nem csak a csapatként elért sikereinket kellett megbecsülnöm, hanem mert bemertem vallani a fiatalabbnak az érzéseimet, melyek hihetetlen mód, de viszonzásra találtak. Sohasem felejtem el azt a napot, amikor igent mondott nekem, hogy a párom lett, elfogadta szerelememet és legalább ugyanolyan odaadással viszonozta azt, ha nem jobban. A sok csók, együttlét, romantikus éjszakák, a titkos érintéseink, melyeket a kamerák előtt vittünk véghez, valamint a mostanihoz hasonló pillantásaink, melyekbe minden érzelmünket belevittük, hogy némán is megérthessük egymást.

A pillanatnak vége szakadt, ahogy a végső formációnkba be kellett állnunk, de tudtam... Tudtam, hogy a fiatalabb ugyanazt gondolta, amit én; az egyik legjobb évünket zárhattuk le ezzel az előadással. Ott volt a családom, a csapat, az ügynökség, a rajongók és persze a szerelmem, ki viszonozta érzéseimet, és akivel, ha a kíváncsi szemek elől titokban is, de párt alkottunk.

Ez minden, amit akartam. Minden, amit megkaptam.

U.I.: Igazából, amiért csak most olvashatjátok az az, hogy WattPad barátunk megint alkotott. Kitettem a részt, meg is jelent a könyvben, de az Activity-ben nem, vagyis értesítést sem kaptatok róla(pedig öt órakor már kint volt). Nagyon imádom, hogy az a felület, amely azért lenne, hogy segítse az írókat a fejlődésben, nem hagyja, hogy normális kirakjak egy részt, már két napja. Két napja! Próbáltam tegnap újra megosztani, de kiírta a karbantartást, ezért jöttem megint reggel. Pedig megosztottam, csak sehol nem lett kiírva a könyvön kívül(ráadásul az értesítéseket sem kaptam meg, ha valaki válaszolt nekem, vagy az én munkámhoz írt, úgy jöttem rá magamtól). Szóval köszönöm a WattPad-nek, remélem lesz még ilyen kedve😇