In My Mind

My Brother's Friend (JinMin)

Hamarabb jöttem az újabb oneshot-tal, mivel nem sokkal azután, hogy kiraktam a VHope Week utolsó egypercesét, máris jött értesítésem, hogy véget ért egy újabb verseny, amire készítettem egy fanfiction-t. Ebben nem nyertem, mivel csak egy győztest hirdettek, aki nem én voltam :D De hoztam, ahogy szokásom, és bár tényleg nem a legjobbak közé sorolható azok közül, amiket eddig írtam, de remélem, attól még élvezettel olvassátok majd.

Cím: My Brother's Friend

Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)

Besorolás: +12

Műfaj: Slash, Shounen Ai, Yaoi, AU, OOC, Romantikus, Fluff

Összefoglalás: Kim Seokjin sok megpróbáltatáson ment keresztül, miközben elvégezte a gimnáziumot; megalázták, kicsúfolták, csak mert más volt. Később a családja segítségével megoldották a helyzetet, de a szülők mindenképp be akarták íratni egy orvoshoz, aki foglalkozik majd Jin lelki egészségével. Ott ajánlanak neki egy alkalmazást, melyen keresztül hozzá hasonló fiatalokat ismerhet meg, így találkozik egy megnyerő, igen szimpatikus egyénnel, akinek bár az igazi nevét nem tudja, érzi, több is lehet közöttük.

Jó olvasást!

- Ne az én ágyamon, légy szíves!

A két fiatalabb csak kikerekedett, csodálkozó szemeket meresztettek rám, ahogy hirtelenjében kinyitottam az ajtót, ami a szobámba vezetett. A táblagépből, melyet Taehyung szorongatott a kezei között, üvöltött a zene, nem is csodálkoztam, amiért egyikőjük sem hallotta, amikor hazaértem. A testvérem melletti személy egyelőre ismeretlen volt számomra, ám mivel tegnap egész végig azt hallgattam, ahogy a másik dicsekszik az új barátjáról, ki meglátogat minket a következő nap folyamán, volt tippem az idegen kilétére. Mindketten az ágyamban terpeszkedtek, fogalmam sincs, milyen okból, de kifejezetten irritált a dolog.

- Hyung... - kezdett bele egyből a magyarázkodásba Tae, de felemelve mutató ujjamat kényszerítettem mondandója benntartására.

- Várj! Van egy ennél pontosabb kérdésem is – mély lélegzetet vettem, hogy kellően visszatarthassam a bennem lévő indulatokat. Nem szerettem, ha a szobámban tartózkodtak a jelenlétem nélkül, azt pedig végképp nem tűrtem, amikor koszos ruhában üldögéltek az én fekhelyemen. – Miért az én szobámban játszotok, piszkos átizzadt ruhában fetrengve az én ágyamban? Ráadásul úgy, hogy én nem vagyok jelen és meg sem kérdeztél róla.

- Ne reagáld ennyire túl – lépkedett felém testvérem, miközben az ismeretlen srác is felállt az ágyról, amint rájött, nem kívánatos számomra azon a helyen. – Tudod, hogy nincs jel a szobámban, az idióta szigetelés miatt.

- Viszont a ház minden más pontján tökéletesen működik az internet – karjaimat keresztbe fontam, közben felvettem a szigorú tekintetem, ami általában bevált a fiatalabb bemagyarázásával szemben.

- De, Hyung...

- Azt hiszem, itt kell félbeszakítanom a vitát, mielőtt nagyon elfajulna – az ismeretlen fiú besétált közénk, majd felém fordulva nyújtotta jobb kezét. Azt hittem már nem is fog interakciót mutatni felém, olyan megszeppenten nézett rám, mikor beléptem az ajtón. Csodálkozó tekintete miatt azt gondoltam, kicsit megijeszthettem, ám a mostani magabiztos kisugárzása teljesen eloszlatta a kételyeimet. – Park Jimin vagyok, nagyon örvendek a találkozásnak.

- Kim Seokjin – ráztam meg a kezét, hátha kicsit csökkenthettem a rágyakorolt első benyomásom katasztrofális kezdetét.

Az idegen srác – kiről már sikeresen kiderült, hogy Jiminnek hívták – igazán kicsi ujjakkal lett megáldva, ahogy érzékeltem a kézfogásunk következtében, ám annyival erősebbnek is bizonyult a szorítása. Rövid ujjú pólójának köszönhetően láttam izmos bicepszét, melyen az erek halványan kidagadtak, valószínűleg izgult a találkozás miatt, ezért volt a feszült testtartása. Magassága alacsonyabbnak bizonyult az enyémnél, látásra fél fejjel magasabbnak mondtam volna magamat a fiatalabbnál, ám izomzatát figyelembe véve, egy összetűzés alkalmával alulmaradhattam vele szemben. Arca kerek, kissé pufók, bőre sima, de láttam az alapozó nyomait egy-egy bőrfelületen, ahol nem kente el rendesen, ráadásul szemhéjceruzával lettek kiemelve sötétbarna szemei, melyek nem voltak rosszak, csak kicsit szokatlannak bizonyultak számomra. Igaz, ami igaz, Taehyung is szokott sminkelni, ha bizonytalan lett a külsejével kapcsolatban, és akkor ugyanúgy csak az alapozóig jutott el a használat során. Haja homok szőkére lett festve, de a szálak töveinél tisztán kivehettem a fekete lenövéseket, fürtjeit hátra simította, így nem lógtak bele íriszeibe az amúgy igen hosszúra nőtt szálak. Őszintén, Jimin kifejezetten jól nézett ki, még az én szemszögemből is, nálam pedig igen ritka, ha valakit megdicsértem, még ha hangosan ki se mondtam felvetéseimet.