In My Mind

Americano (JooHyuk)

Cím: Americano

Páros: JooHyuk ( Monsta X; Jooheon x Minhyuk)

Műfaj: AU, Slash, Shounen Ai, Yaoi, OOC, Romantikus, Slice of Life

Besorolás: +12

Figyelmeztetés: néhány trágár szó

Összefoglalás: Hát eléggé eltűntem az utóbbi időben, és sajnos csak én is azt tudom felhozni mentségül, mint a legtöbb író, azaz a sulit. De ettől függetlenül továbbra is dolgozom azon, hogy hozzak nektek valamilyen fanfiction-t, ami most meg is látszik! Mostanában nagyon rákaptam a Monsta X-re, és azon belül is a JooHyuk és KiHo párosra (főleg az utóbbira nagyon), így nem állhattam meg, hogy valamelyikkel ne hozzak valami „kis" irományt. Eredetileg csak oneshot lenne, ám kicsit tovább gondoltam, és lehet, csinálnék neki egy KiHo side-ot is, de azért a ti véleményetek is érdekelne a témában. A történet pedig: Minhyuk nem rég kezdte el az egyetemet, ám tanulmányai mellett, egy kis plusz pénz reményében, minden nap besegít legjobb barátjának a család kávézójában. Egyik napról a másikra aztán megjelenik Wonho, ami még önmagában nem is lenne baj, de legjobb barátja Jooheon már annál inkább felkelti a mindig vidám, és energikus Minhyuk figyelmét. Aztán egyik nap, főszereplőnk egy igen érdekes üzenetet talál az ott hagyott kávés pohárban, amit neki címeztek.

Fentebb pedig azt a videót láthatjátok, ami megihletett a kezdetben, és elérte, hogy imádjam ezt a párost :)

- Kérhetnék még egy cappuccino-t?

- Kész van már a rendelésem?

- Tíz perce itt várok már, és sietek!

- Minhyuk, ott egy üres asztal! –szólal meg a nagy kavalkádban Kihyun, a legjobb barátom, miközben igyekszik ő is tartani a tempót ebben a hajtásban. Hiába, mégis csak reggel van, ez meg egy kávézó!

- Már intézem is! –fújom ki magam, hiszen nem igazán könnyű pultos/pincér munka így korán reggel.

Lee Minhyuk vagyok, és éppen most élem egyetemista éveimet. Mivel a szüleim állják a tanulásom költségeit, így azzal nem kell szerencsére megszenvednem, de cserébe az összes többi szükségletemet nekem kell megteremtenem. Ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem van, ugyanis másokkal ellentétben, nekem már volt egy Jolie Jokerem. Yoo Kihyun, aki az előbb az asztalokhoz küldött, már általános óta a legjobb barát, akit csak kívánhattam volna magamnak. Mindig segített nekem azzal az okos fejével, ha valamit nem értettem, és ahányszor összevesztem valakivel otthon, vagy a suliban, ő akkor is ott maradt velem, és vígasztalt, meg buzdított, hogy álljak ki magamért. Kész szerencse, hogy nem csak ilyen jó barát, de remek álláslehetőséget is tudott biztosítani a számomra.

Kihyun szüleinek van egy kisebb kávézójuk. Általában hangulatos, meg nyugodt, az ember szívesen tölt el egy ilyen helyen pár órát, csak az italát szürcsölgetve, de egy dolog mégis van vele, ami tönkre teheti ezt a képzetet, és, ami miatt egyből erre esett a választásom –mind a mellett, hogy protekcióm volt oda. Az egyetemmel szemben található, ahová én is járok. Ebből következően reggel is, és az órák befejeztével is elég sok egyetemi hallgató tölti el itt az időt. Ilyenkor mintha egy állatkertben próbálna meg az ember rendet tenni etetési időben. Mindenki siet, mindenki a saját ételét italát akarja, és a többi nem is számít számukra. Szinte teljesen elveszíti az ember ilyenkor a hallását.

Jelenleg is ez a helyzet áll fent. Azért is örültem, hogy az asztalokhoz küldtek engem, mert ilyenkor a tömeg nagy része csak a pultnál tartózkodik, amíg rendel, megkapja a kért dolgait, persze elvitelre, és már száguld is kifelé. Nem nagyon szokása az embereknek reggel itt elfogyasztani a rendelésüket, de ez nem azt jelenti, hogy nem foglalják be ugyanúgy a kis fabútorokat. Éppen egy távozó pár után takarítom az ott maradt tálcát, elszóródott morzsákat, és az esetlegesen kilöttyent ital cseppjeit. Miután összeszedtem az ott hagyott eszközöket, már rohanok is vissza pult mögé, ahol barátom végre egy kicsit fellélegezhet, ugyanis az a sok ember, akik előzőleg még itt követelőztek, már lassan szállingóztak kifelé. Első utam a kukához vezetett, ahol a rendes szemétgyűjtőbe bedobáltam a szalvétát, és az ott hagyott blokkot.