Cím: Same Clothes, Different People
Páros: JinMin
Műfaj: slash, yaoi, shounen ai, romantikus, fluff, OOC, bandfic, AU, Hurt/Comfort, OC
Besorolás: +12
Összefoglalás: Hát, igazából nem ezzel tértem volna vissza a közel egy hónapos némaságomból, de most ezt muszáj voltam megírni, mert egyszerűen csak jött magával az ötlet, és nem hagyhattam veszendőbe (azaz későbbre) hiszen most aktuális igazán ez a kis oneshot. De nagyon köszönöm ugyanis, ahhoz képest, hogy nem voltam nagyon aktív, elég sokan látogatták meg az oldalt, és mentek fel a facebook oldalra is. Szóval, köszönöm mindenkinek. Esetleges helyesírási hibákért pedig bocsánat előre is. A csapatot mindig érik kisebb, nagyobb fenyegetések, sértések az interneten, de Jimin ezúttal tényleg nagy veszélyben lehet. Bár a fenyegetőzőt elkapták, de ki tudja ki állt mellé, és vinné végbe azt, amit kitervelt. Hiába a magasabb fokozatú biztonság, Jin úgy érzi, ez nem elég számára, hogy megnyugodjon, és szeretne valamit kitalálni, amivel megvédheti ő is a fiatalabbat.
- Szóval, akkor ez a lány... Nem fog több fenyegetést jelenteni? – kérdezem menedzserünket teljesen befeszülve az utóbbi napok izgalmaitól.
- Előre láthatóan, ő már nem jelent veszélyt! A rendőrség lerendezte őt, el is vitték, de nem tudhatjuk, hogy valamelyik követője nem-e csinálná meg... Hát a... Támadást! Szóval a biztonság kedvéért, nagyobb felügyelet, és táska átvilágítás, fémdetektorokkal is!
Csak bólintottam a válaszra, de őszintén megmondva, engem ez nem nagyon nyugtatott meg ez a megoldás sem. Ahogy ránézek szegény Jimin-re, látszólag, őt sem nyugtatták meg ezzel. Teljesen összekuporodva néz maga elé és, mint aki itt sincsen lélekben, olyan üres a tekintettel bámul ki a világra.
Nagyon sajnálom őt, ugyanis az elmúlt időszakban elég sok támadás érte a csapatot, főleg a koncert megkezdése óta, és most talán ő kapta a legnagyobb sallert. Az interneten egy utáló kirakott egy pisztolyról készült képet azzal a kiírással, hogy a chicagói koncertünkön le fogja lőni Jimin-t. Amikor először megláttuk ezt, el sem akartuk hinni, hogy valaki ezzel ilyen nyíltan fenyegetőzne, ráadásul a követőinek a száma sem volt semmi. Szinte csak olyan kommenteket lehetett először látni, amik csak még jobban buzdíthatták a lányt tettének elkövetésére. Persze az is kiderült, hogy később már a rajongóink is beszálltak a szócsatába, hogy megvédjenek minket, de azt mi már nem láthattuk, ugyanis kikapcsoltattam velük a gépet, mert nem voltam hajlandó végig nézni, ahogy szegény Jimin-em összeesik szinte a borzalomtól, amit lát. Később értesítették a hatóságokat is, akik nem rég találták meg a lányt, és elvitték magukkal, valamint a laptopját is lefoglalták.
Mi pedig most értesültünk erről, miközben a koncert utáni pihenőnket töltjük a hotelben, mielőtt indulnánk Chicagóba. Ez után mindenki mély hallgatásba merült, de én szerettem volna megvigasztalni szerelmemet, ha már más nem tehetek meg érte. Ezzel az elhatározásommal közelítettem meg Jimin-t, aki most már lehajtott fejjel ül az ágyán összekuporodva, ugyanis az ő szobájában tartottuk a megbeszélést, mert azt szerettük volna, ha kényelembe helyezheti magát. Legalább, hogy jobban elviselje a mondandókat. Felemeltem kezemet, majd megérintve Jimin új onnan festett, puha hajába túrtam az ujjaimat, hogy megrázhassam kicsit a fejét, és felkeltsem a figyelmét. Egyből felkapta a tekintetét, aztán, ahogy meglátta, hogy csak én vagyok az, egy kis görbületet varázsolt a lefele kunkorodó szája sarkába.
- Leülhetek melléd? –a válasza csak egy egyszerű bólintás volt, majd arrébb kúszott, hogy helyet adhasson nekem maga mellett. Kihasználva a lehetőséget, már le is telepedtem mellé, és a felé eső karommal egyből átöletem őt.
KAMU SEDANG MEMBACA
In My Mind
Fiksi PenggemarA gondolat sokszor elszáll. Néha pedig a legnagyobb ötlet születik belőle, amit csak el tudtál képzelni. Én gondoltam egyet, papírra vetettem, majd megírtam azokat a rövid történeteket, amik eszembe jutottak és most ebben a könyvemben olvashatjátok...