In My Mind

Rocking Horse (OTP)

Végre nem egy díjjal jelentkezem, hanem egy tényleges oneshot-tal. Igazából ez volt az-az írásom, aminek a kitételében nem voltam biztos, mikor következik be. De ma kaptam értesítést a pályázatról, miszerint nem lettem dobogós (egy osztálytársam viszont ige, szóval tapsot neki :) ), ám egy gyűjteménybe szeretnék belerakni. Én meg csak boldog voltam, hogy írhattam egy ilyet is :D

Cím: Rocking Horse

Páros: OTP

Műfaj: Slice Of Life, Romantikus, Slash, Yaoi, Shounen Ai, Fluff

Besorolás: +12

Összegzés: Ezt a rövidebb írást egy, a városomban meghirdetett rajz- és írói pályázatra készítettem, melynek témája a hintaló volt, mint motívum. Nem olyan hosszú, hogy egy nagy bevezetőt írjak róla, így ezt nem is fogom megtenni (illetve nem sok olyan cselekmény van benne, amit jól megtudnék fogalmazni :D ). Amint látjátok, nem adtam párost hozzá, hiszen eleve úgy fogalmaztam meg, hogy a versenyzsűrinek sem derül ki, nő, esetleg férfi a főszereplő párja, így nem lehet tudni, konkrétan, kikkel akartam írni. Szóval ez rátok van bízva :)

Jó olvasást!

Nyikorgó hang jelezte, miszerint kinyílt a régóta bezárva tartott padlás feljárata. A nagy sötétségben hirtelen világosság gyújt, ahogy az új jövevény felkapcsolta az öreg izzót, ami kész csoda, hogy akkor jól működött. Ám az ismeretlen nem járt idegen vizeken, sőt, nagyon jól ismerte a poros helyiség minden egyes négyzetcentiméterét, hiszen gyermek korának nagy részét abban a házban kellett leélnie, melyhez a piszkos tetőtéri rész is tartozott.

A rozsdás szögek, a megrepedt fapadló, mely minden lépésnél keserves sírásba kezdett a ránehezedő súlytól, pedig az ében hajú férfi teste egyáltalán nem volt nehéznek mondható. Pókhálók százai díszítették a különböző polcok réseit, a megsárgult papírú könyvek halmait, a szoba sarkait, sőt, egy-egy ilyen képződménynek még lakója is akadt, de a zajtól ők is visszavonultak biztonságos rejtekeikbe. Elhasznált, törött játékok hevertek szerte-szét, esetleg barna, karton dobozokban, amiknek a tartása sem volt már a régi, mivel a ragasztószalag kezdte feladni a szolgálatot a nehéz kellékek alatt. Molylepkék által megrágott színes, bohókás ruhák, jelmezek sorakoztak egy mahagóni szekrény belsejében, melynek ajtaját nyitva hagyták a tulajdonosai, miután felhányták erre a kietlen helyre.

Elfeledett emlékek, gondolatok, melyek abban a pillanatban születtek meg, amikor ezekkel a tárgyakkal játszottak, hordták őket magukon, esetleg egy-egy rendezvény elengedhetetlen kellékei lehettek rövid ideig. A férfiben újra feléledt gyermekkori énje, kinek az a koszos, szennyezett padlás akkoriban egy igazi kincsesbánya lehetett, tele a legértékesebb bútorokkal, a legtöbb tudást magukba záró könyvekkel, valamint a fiataloknak való játékok halmazával. Egyfajta, tiltott gyümölcshöz hasonlított, hiszen akkoriban a szülei nem engedték fel a veszélyes padlásra, főleg egyedül nem, mivel féltek, valami felsérti kis testét, főleg, ha az egy rozsdás szög. Óvták, védték mindentől, de a gyermek akkor is fel szeretett volna menni, melyben nagyapja készséges segítője volt; felmászott vele a legfelső fokokig, majd a feljáróban várta, míg unokája kijátszotta magát.

Az férfinek egy boldog mosoly szalad végig arcán az öregre gondolva, ki már békében nyugodott pár éve, amikor természetes úton, álmában utolérte a kaszás, a régi, jó cimborája, ki elkísérte utolsó útjára, miközben a család őt gyászolta. A fiú akkor sem volt szomorú, ahogy a padlás szegleteit átnézve, nem lehetett rajta látni egyetlen egy búskomor arcmimikát sem, hiszen boldog lehetett idősödő rokonával, egyáltalán semmi rossz dolgot nem talált a halálában. Mindig vidámak voltak együtt, és bizonyosságot nyert számára, hogy nagyapja nem akarta megtörni a felhőtlen jókedvét, amikor a feleségével közös házukat a legfiatalabb utódjára hagyta, vagyis az ében hajó férfira.