Lola futott ahogy csak bírt. Már megint a városban állandóan járőröző csapatok egyike üldözte. Mint mindig.
Pedig most igazán nem csinált semmit. Csak leütötte azt a kövér kocsmárost, miután az egy húsvágó késsel támadt rá. Az is igaz hogy előtte ,,kisebb'' szóváltás volt közöttük. (Értsd: nem sokon múlott, hogy vér is folyjon.) Ennek azonban semmi különösebb oka nem volt. Mindössze annyi, hogy Lola a múltkor ,,elfelejtett'' fizetni. Na meg az is, hogy most majdnem eltulajdonított egy kisebb összeget a kasszából. Na de mindenkinek kell élnie valamiből! És ezért még senkire nem hívták ki a katonaságot! Főleg ha az illető még nincs 18 éves, és ráadásul még lány is.
Ebből láthatjátok, hogy Lola teljesen ártatlan. Igazán semmi közveszélyeset nem követett el (azon kívül, hogy dühében majdnem kinyírta a kocsmárost). De a hangsúly a ,majdnem'-en van.
Mostmár igazán békénhagyhatnák az üldözői! Lassan negyed órája rohan a városban, azért hogy lerázza őket! De nem! Ezek még mindig követik!
Lola hirtelen jobbra fordult, egy szűk kis sikátorba. Az utca végén balra, majd máris a kikötőben találta magát. Itt akkora volt a tömeg, hogy esélye sem volt a további rohanásra, ezért villámgyorsan elvegyült a szokásos kikötői forgatagban.
Már éppen azt hitte, hogy lerázta üldözőit, amikor kb. 2 méterre tőle meglátta őket a tömegben. Szerencsére még nem vették észre. De hogy ez így is maradjon azonnal el kellett rejtőznie.
Észrevette, hogy az egyik hajóról egy vastag palló vezet le a rakpartra. Gyorsan beugrott mögé és elhatározta, hogy ott várja meg míg üldözői tovább nem állnak.
,,El kéne tűnnöm a városból! Már annyiszor bajba kerültem, hogy ha elkapnak nem úszom meg egy ejnye-bejnyével...''
Így gondolkodott, amikor a feje fölött megreccsent a fa, közeledő embereket jelezve.
Pár másodperc múlva beszélgetés ütötte meg a fülét:
- Kapitány úr, a szállítmányt bepakoltuk, a hajó idulásra kész!
- Köszönöm Den, akkor holnap föl is húzzuk a horgonyt - a kapitánynak hallhatóan mehetnékje volt már.
- Kapitány úr!
- Mi van még? - az ingerült felelet nem tántorította el a Dennek nevezett férfit a szándékától.
- Emlékszik, hogy Robert felmondott? Azt ígérte, hogy még indulás előtt felvesz valakit a helyére, mert nélküle sokkal nehezebb lesz megtenni az utat. Ezért lenne nagy szükségünk még egy matrózra.
- Rendben, majd gondolkozom rajta - a kapitány ezzel lezártnak tekintette a témát és a beszélgetést is.
Lolának ez a néhány elkapott szó viszont valamit megmozgatott az agyában, és mielőtt még végiggondolhatta volna hogy mit tesz, kiugrott a rejtekhelyéről, és egy nagy termetű, izmos emberrel találta szembe magát.
- J... jó...napot - dadogta. És mielőtt az óriás megszólalhatott volna, gyorsan belekezdett a mondókájába. - Elnézést, de egészen véletlenül kihallgattam a beszélgetésüket, és arra gondoltam, hogy én szívesen elszegődnék a hajóra. Bármit hajlandó vagyok megcsinálni.
- Kapitány úr, jöjjön vissza - Lola mintha ott sem lett volna. A kapitány láthatóan lemondott arról, hogy a mai nap folyamán egy kicsit kikapcsolódjon.
- Mondjad Den!
- Ez a fiú azt mondja, szívesen elszegődne hozzánk.
- Igazán?
- Igen, uram. Szívesen beállnék, és bármilyen munkát elvégzek - talán most itt az alkalom, hogy eltűnjön a városból.
- Rendben fiam, még meg kell gondolnom a dolgot, de valószínűleg velünk tarthatsz. Holnap reggel 5-kor gyere ide a hajóhoz! Ha késel, akkor minden teketória nélkül itthagylak! Megértetted?
- Igen uram... - Lola figyelmét néhány matróz beszélgetése vonta el:
- Hallottad, hogy a Tajték legutóbbi útján nők is voltak? - mondta egy vékony fiú.
- Tényleg? Még nem hallottam róla. Szerencsére nálunk nincsenek nők. Csak balszerencsét hoznak. Kész csoda, hogy a Tajték megúszta egy viharral az útját.
Lehet, hogy nem lenne túl szerencsés lányként elszegődni egy hajóra? Végül is nem lesz nehéz elvegyülni, ez az ember is fiúnak nézte, pedig nem is akarta ezt a látszatot kelteni...
- Hé! Figyelsz te egyáltalán, fiú? A kapitány úr azt kérdezte, hogy mi a neved!
- Ööö...
- Na ne már, hogy még a saját nevedet sem tudod - Den láthatóan jól mulatott a lányon.
- Dehogynem, elnézést. Csak egy kicsit elkalandoztak a gondolataim. Lorennek hívnak.
- Loren? Még sosem hallottam ilyen nevet.
- Mindegy, a lényeg, hogy holnap hajnalban itt legyél! Különben itt hagylak! Ezt jól jegyezd meg!
- Értettem kapitány úr! Itt leszek!
2017. 06. 04.
YOU ARE READING
Álruhában
Adventure,Egy kalóz hajó bukkant fel a láthatáron. Kezembe kaptam egy kardot, és a zsebembe süllyesztettem egy pisztolyt is. Nem éreztem félelmet. Már annyiszor néztem szembe a halállal, hogy most már nem féltem tőle. Sajnos a legtöbb matróz ezzel nem így vo...
