Álruhában

26. A kalóz

- Kalózok! - suttogta Eric döbbenten. Sarkon fordult és elrohant a kabinok irányába.

- Vanda, Vanda! - dörömbölt az ajtón. -Ébredj fel! Kalózok közelednek!

- Hagyj még aludni! - jött bentről a halk nyöszörgés.

- Vanda! Ne most akarj még öt percet! - Eric kétségbeesetten próbálta ébredésre bírni a lányt, de egy ajtón keresztül viszonylag nehéz volt a dolga. Muszáj cselekednie! - Bemegyek!

Belépett az ajtón. A lány egy aprócska kabinban aludt. Vanda álmosan pislogott ki a takaró alól, kócos haja össze-vissza meredezett.

- Mi az? Megérkeztünk?

- Nem! Kalózok jönnek! Úgyhogy kelj fel! El kell rejtőznöd! - Eric már a lehetséges búvóhelyeken gondolkozott.

- Ez nem vicces Eric! - Vanda már majdnem a fejére húzta a takarót, amikor meglátta a királyfi arcát. - Nem viccelsz, ugye? Tényleg jönnek a kalózok? - kérdezte falfehéren.

Eric csak bólintani tudott. Vanda ijedten kimászott az ágyból és megragadta a ruháit.

- Hát akkor én... én... Amíg feltöltözöl, addig én... - dadogta Eric elvörösödve. Haragudott magára, hogy egy ennyire veszélyes helyzetben sem tud gyakorlatiasan viselkedni. - Kimegyek őrködni. Siess!

A fedélzeten hatalmas volt az őrület. Mindenki fel-alá rohangált. A kétségbeesett kiáltások közepette alig hallatszott egy-két határozott utasítás.

Eric az ajtó előtt toporgott. A kalózhajó már bőven látótávolságon belül volt. Még nem ért elég közel a támadáshoz, de a fedélzetén már láthatóak voltak a sürgölődő alakok.

- Itt vagyok - Vanda óvatosan megérintette a királyfi vállát, de a fiú így is ijedten fordult meg. - Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni.

- Amilyen ideges vagyok, bármi képes lenne megijeszteni - legyintett Eric. - De gyere! El kell rejtőznöd valahova! A kalózok biztosan nem kímélnének, és én is nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy biztonságban vagy.

Vanda látta a fiú arcán, hogy most nincs itt az ideje a vitatkozásnak. Beleegyezően bólintott, mire Eric kézenfogta, és egy viszonylag rejtett zugba vezette.

- Itt a konyhába vezető lépcső alatt remélhetőleg nem fognak keresni. De semmi esetre se hagyd el ezt a helyet! Csak akkor ha én szólok! Rendben?

- Rendben. De nagyon vigyázz magadra te is! Csak semmi felesleges hősködés! - Vanda elmosolyodva megsimította Eric karját, majd bátortalanul megölelte. - Tényleg legyél nagyon óvatos!

- Megígérem - a fiú belenézett a kék szemekbe, melyekben mintha szürke felhők úszkáltak volna. A nyílt tekintet megérintette Ericet. Lolának nagyon sok titka volt, és ez a szemében is meglátszott. De mintha Vandának nyitott könyv lenne az élete és a szíve is. A királyfi bármeddig képes lett volna elnézni ezt a csodaszép szempárt, de most erre nem volt ideje. - Most... Most megyek.

Eric sietősen távozott. A fedélzetre ment. Az utasok egy része szintén elrejtőzött, de a matrózok többsége fent várta az elkerülhetetlent. Néhány férfi kezében pár ócska kard vagy puska volt, de azzal mindenki tisztában volt, hogy ezekkel nem sokra mennek a jól felszerelt kalózokkal szemben. Inkább csak reménykedtek, hogy azok nem akarnak megölni vagy foglyul ejteni senkit, inkább csak zsákmányra fáj a foguk. Abból viszont nem sok volt ezen a hajón. Mindenki előre félt, mi lesz, ha a kalózok nem találnak semmi értékeset.

~~~~~

Lola már órák óta ücsörgött a tömlöcben. Igazából fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el azóta, hogy idehozták. Kétszer kapott enni, de ezen kívül semmi nem történt. Az ablaktalan cellába csak a folyosóról szűrődött be némi fény, de ez is csak éppen arra volt jó, hogy a lány ne koromsötétben legyen.