Álruhában

10. Már megint

- De hiszen ez egy nő! - Nikolas annyira elképedt, hogy életében talán először, egy értelmes gondolat sem jutott eszébe. Ötlete sem volt, miért öltözött fiúnak ez a fiatal lány, hogy mi vezette erre a cselekedetre.

Igazából csak most gondolt bele, hogy akkor egy lánnyal vívott, egy lány sebesítette meg és ő egy lányt sebesített meg. Egy lányt hozott a hajójára, egy lányt mentett meg az árboctól, és egy lány fekszik itt előtte egy súlyos sebbel, amit ha úgy vesszük ő okozott.

Ekkor magához tért, és gyorsan ellátta a sérülést. Ostobasága miatt a lány már így is sok vért vesztett, de a fertőtlenítés és bekötözés után az állapota már nem volt halálos.

Ezután leült, és az alvó lány arcát nézte. Gyönyörűnek találta. Nem értette, eddig miért nem tűnt fel neki a kiléte, hiszen ha jobban megnézte nem is hasonlított fiúra. Hosszú haja, ami megnőtt az utóbbi időben, kócosan terült el a feje mellett a párnán, kiemelve a lány szabályos arcát.

El kéne mondanom neki, hogy rájöttem a titkára, vagy inkább hallgassak? A férfi nem tudta mit csináljon. Avval viszont tisztában volt, hogy a legénységének semmiképpen sem mondhatja el, mert kihasználnák a lányt. Talán az lesz a legjobb ha a titok titok marad. Nem mondom el neki. Határozta el Nikolas.

Nem sokkal ezután kiment, magára hagyva a lányt. Azonban azt kikötötte, hogy senki sem mehet be hozzá, csak akkor ha ennivalót vagy vizet visznek be neki. Akkor is csak pár percre lehet a kabinban tartózkodni.

~~~~~

Lola a következő napot teljesen átaludta. Csak másnap dél körül ébredt föl. Már sokkal jobban érezte magát, és arra az elhatározásra jutott, hogy nem nyomja tovább az ágyat és kimegy a fedélzetre.

Ekkor tűnt fel neki, hogy egy kötés van a mellkasán. Rémülten felkiáltott. Vajon aki bekötözte észrevette, hogy nő? Remélem nem, mert akkor mindennek vége lenne. A lányt hatalmas félelem kerítette hatalmába. Talán jobb lenne ha mégis maradnák egy kicsit. Nem, ha észrevették akkor legalább ne nézzenek egy hisztis libának! Lássák, hogy én erős vagyok, és egy apró karcolás nem dönthet le a lábamról!

Határozott léptekkel hagyta el a kabint. Kint azonban a kalózok egykedvűen néztek rá. Nem értette miért. Hiszen tudniuk kéne a titkáról. Aki bekötözte, nem lehetett vak. Látnia kellett, hogy ő annyira nem férfi, mint amennyire a kalózokon nem tüllruha van. Ezen a gondolaton, akármennyire nem illett a helyzethez, felkuncogott.

Lola elindult megkeresni a kapitányt. Hiszen ha mégse fedezték fel, akkor kötelessége jelentkezni a férfinál. Nikolast éppen a fővitorlánál találta meg. Odament hozzá, majd megszólította.

- Kapitány úr, szolgálatra jelentkezem.

- Na nézd csak! A kis betegünk már fel is épült - a férfin semmi furcsa nem látszott. Ezek szerint ő sem tudja. Ez jó jel.

- Igen. És most szeretnék kérni valami munkát. Nem akarok csak azért tétlenkedni, mert szereztem egy sérülést - mondta határozottan Lola.

- Rendben. Mondjuk a fedélzetre igazán ráférne egy alapos takarítás - vigyorgott kajánul a férfi. Meglátjuk mennyire vagy lányból, gondolta Nikolas.

- Micsoda? - a lány csak hápogni tudott. Még hogy ő a koszos fedélzeten csússzon-másszon csak azért, mert eddig nem voltak képesek kitakarítani. - Nekem ez nem tartozik bele a feladatkörömbe.

- Az a feladatod amit én mondok! És én ezt mondtam. A felmosó vödröt és a szivacsot a kabinom melletti szekrényben találod - mondta ellentmondást nem tűrően a férfi.