Álruhában

5. Kalózok!!!

- Kalózok! - ezt már ordította a lány. - Jönnek a kalózok! Mindenki készüljön!! Halljátok? Ne csak ott álljatok, mint a sóbálványok! Hozzátok elő a fegyvereket! - Lola elkeseredett a matrózok szerencsétlenkedését látva. Hiszen voltak akik csak egy helyben állva hitetlenkedtek, vagy csak remegve imádkoztak kegyelemért. - Kapitány úr, csináljon valamit! Magára jobban hallgatnak - fordult utolsó reménye felé a lány.

- Emberek, hozzátok föl a raktárból a fegyvereket! Mozgás!

A kapitány erélyes fellépése meghozta a várt következményeket. A legtöbben követték az utasításokat és elmentek a fegyverekért. Mégis maradtak páran, akik remegve az egyre közeledő hajót nézték.

A Hullámtörő fegyverkészlete nem volt valami bőséges. Néhány régi puskán és rozsdás kardon kívül nem nagyon volt a hajón semmi fegyverként hasznosítható tárgy.

Mire úgy ahogy elkészültek és felkészültek a csatára, a kalózhajó már nem volt olyan messze. Még azt is meg tudták állapítani, hogy hány marcona kalóz vicsorítja a fogát a korlátok mögül.

Lola egy kiszuperált, öreg kardot kapott a kezébe. Ha már elmenekülni úgy sem tudunk, akkor legalább nem adjuk olcsón magunkat! Legalábbis én nem. Szerencsére senki nem tudja, hogy lány vagyok. Különben ezt a kalandot nem úsznám meg tisztán.

A kalózhajó egyre közelebb ért. Mikor már csak néhány méter volt a különbség, a kalózok megcsáklyázták a Hullámtörőt. Valamelyik kalóz a köteleken mászott át, míg a merészebbek egyszerűen csak átugrottak egyik hajóról a másikra.

A matrózok elkeseredetten próbáltak védekezni, több kevesebb sikerrel. Hiszen a gyakorlott kalózok ellen nem sok esélyük van, a legtöbben még kardot sem fogtak életükben. Nem hogy harcolni is tudjanak!

Ennek ellenére Lola nagyon jól tartotta magát. Kardcsapásaitól a kalózok egyre több sérülést kaptak. Mellette Phil is derekasan kaszabolta az ellenséget. Sajnos azonban nem ez a két fiatal dönti el a csata kimenetelét. Hiszen ha rajtuk múlna, a kalózok sírva rohannának az akasztófák felé.

Alig 10 perc múlva már az összes matrózt lefegyverezték. Szerencsére senki nem halt meg, de kisebb-nagyobb sérüléseket mindenki szerzett. A kalózok körbeállták a magukat sorsuknak megadó legyőzötteket.

Ekkor két izmos kalóz egy deszkát fektetett le a két hajót összekötő rés fölé. A fekete zászlós hajón egy fiatal, bajuszos férfi jelent meg. A kalapja, és a többi kalóz tekintete alapján ő lehetett a kapitány.

- Bob, mindenki túlélte ezt a kis játékot? - kérdezte erőteljes, mély hangon a hozzá legközelebb álló félszemű kalózt.

- Igen uram. Mindenki túlélte. A legsúlyosabb sérültünknek is csak a karját szúrták át - válaszolta kézségesen a férfi.

- Nem a milyeinkre gondoltam. A foglyok közül meghalt valaki? - a kapitány hangja türelmetlenül csengett.

- Nem uram. Közülük sem halt meg senki. És igyekeztük elkerülni a súlyos sebek okozását.

- Rendben - a férfi most a matrózok felé fordult. - Mint bizonyára tudjatok, kalózok vagyunk. De nem akármilyenek. A legveszélyesebb, legkegyetlenebb és legfélelmetesebb kalózok. Engem bizos ismertek. Na halljam, ki vagyok?

A matrózok vagy nem mertek válaszolni, mert túlságosan féltek, vagy nem tudták ki áll velük szemben, mindenesetre egy pisszenés sem hallatszott. Azaz mégis. Egy határozott hang hasíott a levegőbe.

- Én tudom ki vagy - a kalózok vigyorogva összenéztek, de a folytatástól lefagyott arcukról a mosoly. - Egy alávaló, mocskos kalóz, aki az ártatlanok kifosztásából él, és az hoz neki örömet, ha lemészároltathatja őket. És a piszkos munkát is az embereiddel végezteted el.