Álruhában

18. Gyilkos hangok

Egy kis támogatás az első iskolai nap túléléséhez!😉

Másnap kora reggel tovább indultak. A tegnapi beszélgetés után Lola nem igazán tudta, mit gondoljon. Brett bácsi elmondott mindent, amit Nikolasról tudott. A kalóz nem messze innen, Grūberg-szigetén szállt partra. Szerencsére a hely pont beleesett a Hullámtörő tervezett útitervébe. Igaz, hogy ez már két hete volt, de akkor is van remény a megtalálására, mivel Brett nem tudott arról, hogy a kalózok onnan is tovább álltak volna.

Lola a Hullámtörő fedélzetén, a korlátnak támaszkodva állt. Erősen fújt a szél, ezért a hajó vígan hasította a vizet. Gyorsan haladtak az úticéluk felé, bár még nagyjából két napig tart majd az út.

Az utazás első napja unalmasan telt el. A lány vagy Philippel beszélgetett vagy a kapitánytól kapott feladatait végezte.

Lola elmosolyodott. Eszébe jutott az egyik beszélgetése Phillel. A fiú akkor mesélte el, hol ismerte meg a férfit.

,,- Honnan ismered Brettet? És miért hívott Palackorrúnak? - kérdezte Lola.

- Ez egy hosszú és unalmas történet. Nem hiszem, hogy érdekelne.... - Phil a vállát vonogatta.

- Van időnk. És én nagyon szívesen meghallgatom, ráadásul abban is biztos vagyok, hogy egyáltalán nem unalmas a történet! - Lola játékosan meglökte a vállával a fiút.

- Na jó, ha tényleg érdekel, akkor elmondom - sóhajtott megadóan Philip.''

Elmesélte, hogy azon a szigeten nőtt fel, ahol Brett is élt akkoriban. A férfi esténként egy kis kocsma előtt mesélte el addigi kalandjait, vagy a közelgő utazásairól vázolta fel a terveit. A fiút mindig Philippe-nek hívta, mert ahol Brett született, így becézték a nevét. Ez is azt jelentette, hogy a férfi saját fiaként szereti a kíváncsi fiút.

A becenevét is egy ilyen alkalommal szerezte. Brett bácsi egyszer elvitte magával az egyik szomszédos szigetre, ahol bemutatta az ottani barátainak. A kis Philip nagyon büszke volt erre, ezért megpróbálta a lehető legjobb benyomást kelteni. Ez az igyekezete mégsem sikerült valami jól.

Éppen valamilyen történetet mesélt hatalmas átéléssel a körülötte ülő férfiaknak, amikor megbotlott, vagy megcsúszott valamin. Jó nagyot esett, levert egy polcot, aminek a tartalma a fejére borult. A lényeg pedig még csak most jött. Az egyik nagy, hosszú nyakú üveg pont a fejére esett. Az órási edény alatt a kisfiú majdnem teljesen el is tűnt.

A férfiak nevetése közepette, Phil megszégyenülten mászott ki az üvegből.

- Még szerencse, hogy nem törted össze a kocsmáros kedvenc delfines tárolóedényét - nevetett Brett.

- Akkor aztán megnézhetnéd magad! - röhögött egy másik férfi.

- Csak nézz rá! Azzal az üveggel a fején olyan hosszúnak tűnt a nyaka, mint a rajta lévő delfin orra!

,,- A kövér férfinak remek humora volt. Azonnal rámragasztották a Palackorrú becenevet. De Brett bácsi azzal vígasztalt, hogy erről a névről, mindig én jutok majd eszébe, és ha netalántán valamikor nem ismerne fel, ez lesz az a 'jelszó' , amit sosem fog elfelejteni - Phil befejezte a mesélést. Nagyon kínosan érezte magát, mert ezt eddig még soha, senkinek nem mesélte el.

- Nem is volt ez rossz történet. Ilyen eset bárkivel előfordulhat - Lola kuncogva képzelte el a palack alá szorult szőke kisfiút."

~~~~~