Álruhában

20. Találkozások

Eric még aznap összecsomagolt. Édesapja titkárát bízta meg azzal, hogy családjának megmondja, halaszthatatlan ügyben kellett elutaznia. Nem akart személyesen elbúcsúzni, mert biztos volt benne, hogy visszatartanák.

Leszaladt a lépcsőn, bőröndjét az egyik inas vitte a hintóhoz. A fiú megállt az ajtóban, vett egy nagy lélegzetet és már éppen kilépett volna az előcsarnokból, amikor egy csengő hang megállította.

- Hát te meg hova mész? - Abigel a lépcső mellett állt, és elkerekedett szemmel nézte a bátyját.

- El kell mennem.

- Valami baj van, ugye? - a lány aggodalmasan fürkészte Eric sápadt arcát.

- Muszáj mennem...

- Eric, ezt már mondtad! Tudom, hogy menni akarsz, de nekem elmondhatod az okát is! Nem foglak visszatartani, csak tudni szeretném, miért és hova mész!

A fiú nagyot sóhajtott. Tudta, hogy a húga úgysem tágít addig, amíg meg nem tudja, amit akar. Visszasétált a lépcsőhöz és leült a legalsó fokra.

- Na, nem jössz ide? - paskolta meg a szőnyeggel borított lépcsőt maga mellett. - Reggel levelet kaptam. Az állt benne, hogy Lola, a lány akit feleségül akartam venni, eltűnt, lehetséges, hogy meghalt, mivel elsüllyedt a hajója. De a levélben, amit még ő írt nekem, az áll, hogy mindenképpen visszajön. És én nem olyannak ismertem meg, aki ne állná a szavát. Ezért muszáj most megkeresnem. Lehet, hogy segítségre van szüksége, de mivel senki nem keresi, nekem kell ezt megtennem. Ugye megérted?

- Pesze, de féltelek. Nem akarlak visszatartani, csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra! - az aprócska lány arcán igazi aggodalom tükröződött.

Mindketten felálltak, és Abigel elkísérte Ericet a hintóig. Megölelték egymást, majd a fiú fellépet a pár lépcsőfokon.

-Eric! - szólalt meg a lány. A királyfi visszafordult. - Ne szeress belé még jobban! Azzal csak még jobban összetörnéd a saját szívedet. Hiszen aki erre képes egy férfiért, az igaz szerelemmel szereti. Te is meg fogod találni a lányt, aki viszonozni fogja az érzéseidet. Ne siettesd a dolgot! Akkor fog rád találni, amikor a legkevésbé számítasz rá.

A királyfi apró mosollyal bólintott. - Azok a regények mégis megtanítanak valamire - suttogta. Beült a hintóba, és búcsút intett a húgának. Most az ő kalandja kezdődik!

~~~~~

Lola lassan nyitotta ki a szemét. Arccal a föld felé feküdt, ezért a szája telement homokkal. Fogalma sem volt arról, hogyan került ide.

Megpróbált felülni, de az egész testét kínzó fájdalom árasztotta el. Visszahanyatlott a homokba. Lassan elmúlt a testét égető érzés. Nagyon óvatosan megint feltápászkodott. A feje lüktetett, de az igazi fájdalmat a vállában érezte. Mikor szemügyre akarta venni, majdnem elhányta magát. A karja természetellenesen kicsavarodott pózban volt, és élettelenül csüngött a teste mellett. Valószínűleg a válla is kifordult a helyéről. A másik keze, valamint a lába és az oldala is tele volt zúzódásokkal és kék-zöld foltokkal. Elképzelni sem tudta, minek a következményei lehetnek.

Egy homokos partszakaszon volt. A tenger a lábfejét nyaldosta. A vízben kisebb-nagyobb sziklák voltak, azon túl már nem is látott el a köd miatt. Nem volt olyan sűrű, de száz méternél messzebbre már nem lehetett ellátni. A part sem tudott több tájékoztatást nyújtani. A háta mögött néhány méterre egy hatalmas és meredek sziklafal meredezett, végig a part mentén. Még az időpontot sem lehetett megállapítani, mivel a köd eltakarta az eget is.