Álruhában

9. Támadás!

- Támadáshoz felkészülni! Ágyút tölts! Állítsátok irányba a hajót! Fegyvereket készenlétbe! - osztogatta a parancsokat Nikolas.

- Vicces, hogy mi vagyunk a kalózok, mégis minket akarnak megtámadni.

- Ja, naggyon vicces. Na hozd fel a raktárból a csáklyákat. Meglepjük őket! Mi támadunk először - mondta a kalóz Lolának. (Merthogy megint ő volt vicces kedvében)

Az ellenséges hajó egyre közeledett, és tisztán látszott, hogy nem békés szándékkal érkeznek. Az ágyúk mind a két hajón készenlétben álltak, már csak a megfelelő távolságra vártak.

- Tűz! - kiáltotta Nikolas. Eldördültek az ágyúk, majd a kalózok rögtön ugrottak újratölteni. A lövésekre azonnal meg is érkezett a válasz. A becsapódó lövedékek megrengették az egész hajót. De a másik árbocos sem úszta meg találatok nélkül.

Amikor elég közel értek, a kalózok megcsáklyázták a másik hajót. Azon kivont karddal, egyenruhás férfiak várták őket. Ez azonban semennyire sem tántorította el az elszánt kalózokat.

Nagy küzdelem vette kezdetét. A katonák jól képzettek, és együttműködőek voltak. Azonban a kalózok sem hátráltak meg. Sebesen forgatták a kardot, és olykor egy kis csaláshoz is folyamodtak, hiszen nevükhöz méltóan nem játszhattak mindig tisztességesen.

Lola is remekül harcolt. Kihasználta fürgeségét, valamint kis méretét. Gyorsan hullott körülötte az ellenség. Bár nem állt szándékában megölni senkit, olykor ez mégis elkerülhetetlen volt.

Ekkor egy díszes ruhát viselő férfi került az útjába. Valószínűleg ő a kapitány, gondolta a lány. A férfi szembefordult vele, majd azonnal párharcba keveredtek. A kapitány is remekül forgatta a kardot, mégsem tudott elbánni a lánnyal. Kitartóan harcoltak, miközben körülöttük egyre jobban halkultak a harci zajok.

A katonákat szépet sorban lefegyverezték, majd megkötözték. A kalózok a még mindig harcoló páros köré álltak. Sem a kapitány, sem Lola nem volt hajlandó feladni eddig, most azonban a férfi alaposan megvágta ellenfele mellkasát. A lány fájdalmasan felkiáltott. Az ingén a piros csík terjedése jelezte, hogy nem csak egy apró karcolást kapott. Mielőtt azonban kapitány megtehette volna a következő mozdulatot, egy kard szegeződött a torkának. A férfi kiejtette a kardot a kezéből, mire legalább három kalóz ugrott érte.

- Daniel herceg, örülök hogy újra látom - mondta gúnyosan a kalózkapitány.

- Nikolas Derrick. Milyen régen találkoztunk - fordította a fejét a megszólított férfi a pengét tartó kéz gazdája felé. - De sajnos nem elég rég ahhoz, hogy elfelejthessem a tetted.

- Milyen tettem? Kicsit sok mindent csináltam, és bevallom őszintém nem tudom melyikre gondol. Sajnálom, de ha egy kicsit kifejtené...

- Persze. Pontosan tudod miről beszélek. Ne játszd az ártatlant! Tudod, hogy a húgomról beszélek - keményedett meg a herceg tekintete.

- A húgáról? Nem is tudtam, hogy van huga. Pedig szívesen megismerném.

- Csak szeretnéd. Én potosan tudom, hogy 12 évvel ezelőtt te raboltad el az anyámmal együtt.

- 12 éve? Kicsit régen volt az, nem gondolja? Korábban kellett volna felkeresnie, mert sajnos már nem emlékszem ezekre a régi ügyekre. Meg az apám ,,árui'' sem mind maradtak rám. Hiszen akkor még csak 8 éves voltam - mondta sajnálkozva a kalóz.

- Ne játszd az ártatlant! Sajnos az apádat már nem tudom megbüntetni, de téged még igen. És ne várd azt, hogy kesztyűs kézzel fogok bánni veled és a kalózaiddal.

- Kicsit messze van attól a helyzettől, hogy fenyegetőzhessen. Nem gondolja? - nyomta közelebb a penge hegyét  a herceg torkához Nikolas.

- Hát akkor ölj meg. Nem tudom mire vársz - vont vállat a férfi.

- Nem, nem ölöm meg. Az túl egyszerű lenne. Inkább hagyom elmenni, had keresse tovább a húgát. Meg van ezzel elégedve, Daniel herceg?

- És nem kérsz semmit? Ez igazán nem a te stílusod - gúnyolódott Daniel.

- Igaz. De ezen a hajón semmi elrabolni való nincsen. Hacsaaak... - gonosz vigyor húzódott Nikolas arcára. - Fiúk, minden fegyvert, ágyúgolyót, puskaport hozzatok át a Sparrow-ra. Hisz ezekre már úgy sincs szükségük, nem igaz? - mosolygott kedvesen a hercegre.

- Dehogynem, szükségünk lenne rá, de szívesen neked adom - mosolygott vissza Daniel.

- Ó, igazán köszönjük. Megtisztel.

Csendben figyelték, ahogy a kalózok átpakolják a fegyvereket saját hajójukra. Daniel arca néha meg-megrándult. Csak ez mutatta ki nemtetszését. Ezen kívül arca nyugodt és kifejezéstelen maradt.

Mikor végeztek Nikolas elvette a pengéjét a herceg torkától, majd kihúzott egy tőrt az övéből.

- Ezzel kiszabadíthatja majd magát és az embereit is. Csak egy kis ügyesség kell hozzá - ezzel intett a közelben álló kalózoknak, akik megfogták és legényei közé kötözték a felháborodott Danielt. Nikolas a tőrt a férfi mellé, a hajó deszkáiba döfte. - Sok sikert a szabaduláshoz, és a húga előkerítéséhez. Viszlát! - intett a kalóz, majd elhagyta a hajót. Ha tekintettel ölni lehetne, Nikolas már csak egy kupac hamu lenne Daniel gyilkos pillantásaitól.

Lassan távolodtak a hajótól. Lola a korlátnak dőlve állt. Egy kicsit szédült. A sérülése komolyabbnak bizonyult, mint gondolta. Megfordult, de ekkor elvesztette az egyensúlyát, összeesett, majd elsötétült előtte a világ. Az utóbbi napokban ez túl gyakran történt meg vele.

~~~~~

Nikolas vigyorogva nézte a herceg távolodó hajóját. Jól kitolt vele az biztos. Nagyobb sértés ez, mintha megölte volna, vagy ha elveszi a hajóját és csónakban bocsátja útjára. Felnevetett. Bár arról ötlete sem volt, mivel vádolta meg a férfi. Még sosem hallott arról, hogy lett volna egy húga.
Éppen indult volna feladatait teljesíteni, amikor halk puffanást hallott. Megpördült és egy élettelen testet látott heverni a fedélzeten. Ilyedten odaugrott hozzá, majd megfordította és Loren sápadt arcával találta szembe magát. Ekkor vette észre, hogy a fiú inge teljesen átvérzett.

- Gyorsan hozzatok vizet és tiszta ruhákat! - ordította a férfi. Karjába kapta az élettelen testet, majd bevitte a kabinjába.

Amikor megkapta a kért tárgyakat, mindenkit kiküldött a helységből. A fiút az ágyra fektette, majd óvatosan lefejtette róla az inget. A következő pillanatban elállt a lélegzete.

- Hiszen ez egy nő...

2017. 06. 13.