Unexpected (Váratlan) BTS FF

5.rész: ELKEZDŐDÖTT

Felébredve bódulatomból, megpróbáltam kiszabadulni a szorításából... Persze, sikertelenül. Jungkook meglepően erős. Mondjuk, így közelebbről nézve, kifejezetten izmos... Nem sokkal magasabb nálam, így nem kellet megmozdítanom a fejemet, hogy morcosan a szemébe nézhessek.
- Ez szexuális zaklatás, remélem tudod.
- Te tartozol, én csak behajtom. - Meguntam ezt az előnytelen pozíciót (bár nézegettem volna még a ragyogó szemeit), úgyhogy jobbnak láttam megtenni.
- Jó. De csak hogy lásd, kivel van dolgod. - Az ajkaimat az övéihez érintettem egy másodperc erejéig, majd eltávolodtam.
- Mehetek már? - Türelmetlenkedtem, azonban a srác nem mozdult.
- Mi van, ha azt mondom, hogy nem?
- Megütlek.
- Nem mered! - Incselkedett, én pedig pofonra emeltem a kezem, amit elkapott, majd a másikkal történő támadásom is hárította, és egyik karjával a fejem felé fogta kézfejeimet.
- Mégis mit képzelsz?
- Ööö... Jobb ha te azt nem tudod. - Röhögött fel, és elengedett. - Jaj, csak viccelődtem, nyugi.
- Te esküszöm nem vagy normális. - Fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt.- Ideje lennne bemenni. - Indultam meg a ház felé, ő pedig megszaporázta lépteit, hogy mellettem haladhasson tovább.
- Nem akarsz eljönni velem sétálni? - Tette fel a kérdést hirtelen.
- Ööö... Nem? Éjszaka van. Nem tudom te hogy vagy vele, de én ilyenkor aludni szoktam. - Forgattam a szemem.
- Jó, rendben. Akkor majd holnap.
- Holnap valószínűleg tanulnom kell. - Sóhajtottam gondterhelten, mire hitetlenkedve elmosolyodott.
- Hány éves is vagy?
- 18. - Húztam ki magam.
- Egy estébe nem halsz bele. Séta helyett elmehetnénk akár partizni is... Mire fogsz emlékezni 80 évesen? Arra, hogyan görnyedtél a könyveid felett? Élj egy kicsit, Lunaaa! - Rázott meg a vállamnál fogva.
- Miből gondolod, hogy nem járok el bulizni?
- Tudom, hogy nem szoktál. A nagybátyád szerint túl zárkózott vagy ilyen szempontjából. Nekem jófejnek tűnsz... Miért nem szórakozol néha a barátaiddal?
- Mert... Nem azok a tipikus diszkópatkányok... Meg táncolni sem tudok. - Tettem hozzá nagyon halkan, de pechemre hallotta.
- Mindenki tud táncolni.
- Kivéve engem.
- Szerintem csak kifogásokat keresel, hogy ne kelljen kimozdulnod a komfortzónádból. Majd én segítek neked felszabadulni, és még az is lehet, hogy megtanítalak táncolni.
- De mi van, ha én ezt nem akarom?
- Semmi. Már eldöntöttem. - Vigyorgott magabiztosan, amitől én is elmosolyodtam.
- Jó, legyen. Holnap elmehetünk valamerre... - Adtam be a derekam. - Viszont egy dolgot nem értek. Olyan ellenséges voltál a költözéskor... Most meg már lassan úgy kezelsz, mint a BFF-ed...
- Bocsi, ha megbántottalak... Igazából, eléggé hangulat ember vagyok.
- És szabad megtudnom, miért volt rossz kedved?
- Hosszú és unalmas sztori.
- Megelégszem az tömör verzióval is.
- Összebalhéztam anyámékkal... Soha nem tetszett nekik, hogy nem lettem jogász,orvos... Vagy pszichológus, mint apám. Őszintén, én soha nem akartam az egyetemen rohadni, hogy aztán éljem a sivár kis életemet. Agykurkász meg pláne nem lettem. - Zsebre dugta a kezét, és felém fordult. - Te másnak tűnsz, mint a többi befásult hallgató. A lényeg, hogy soha nem találtam szimpatikusnak egy pszichológus palántát sem, és mivel tudtam, hogy te is az vagy... Elitéltelek azelőtt, hogy legalább egyszer is beszéltünk volna. De szerencsére pozitívan csalódtam. Azt se tudom, miért nyíltam meg neked ennyire. - Mosolyodott el óvatosan. - Mintha születésem óta ismernélek... Valahogy a te kisugárzásod más.
- Tehát, ha jól értem... Azt mondod, hogy utálod a fajtámat... De engem bírsz?
- Ja, fogalmazhatunk így is. De ha jól sejtem, te is így vagy ezzel. - Mosolyodott el cinkosan.
- Honnan veszed, hogy szimpatikusnak talállak?
- Abból, hogy nem hagytál faképnél. - Hmm... Van benne valami... Tényleg jó vele beszélgetni, és hogy őszinte legyek, a többiekkel is...
- Na jó, nyertél. Talán nem vagytok annyira irritálóak... Talán!
- Wow, még soha nem hatódtam meg ennyire! - Imitálta nem létező könnyei letörlését, mire a vállába boxoltam, majd önkéntelenül is ásítottam egyet. Ekkorra már az épületben voltunk, a hálószobák előtt.
- Megyek aludni... Jó éjszakát!
- Neked is! - Mosolyodott el újra, majd megölelt, és bezárta maga mögött Jiminnel közös szobája ajtaját, majd elmentem mosakodni. Miután végeztem, ledőltem az ágyra, hogy végre elnyomhasson az álom...