Egyetemista főhősnőnk élete fenekestől felfordul, amikor menedzser nagybátyja beköltözteti magukhoz új ügyfeleit, a BTS-t. A lány gyerekkora óta nem bírja az idolokat, melynek oka igen csak mélyen gyökerezik. Hogy Hee Seul hogyan fogja megőrizni a m...
Hirtelen csilingelést hallottam. Üzenetem jött. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, ki írt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
M
iután válaszoltam, visszatettem a telót a táskába. - Srácok, Nam írt. - Lebaszott minket?- Kérdezte Jimin. - Nem... Azt kérdezte, hogy mikor érünk haza. - Huh, akkor jó. De várjunk csak! Mit fog szólni ehhez az egész sztorihoz? - Hát, annyit már tud, hogy volt valami, de úgy beszéltük meg, hogy majd holnap elmondjuk neki a történteket. Vagyis... Reggel, mert gyakorlatilag már ma van holnap... Mármint... Értitek. - Habogtam összevissza. - Jó... Most úgyse lett volna kedvem hozzá. - Helyeselt Tae. - De összességében jó buli volt, nem? - Mosolygott Hoseok, mire mind furán néztünk rá. - Maradjunk annyiban, hogy az eleje jó volt. - Ütögette vállon Chim. Jungkook kerülte a tekintetemet, és végig csendben volt. Akkor sem szólalt meg, mikor hazaértünk. Szép sorban ment be mindenki, és mi kullogtunk hátul. Mikor a többiek már a lakásban voltak, a karja után kaptam. - Jungkook... Várj egy kicsit, kérlek! - Megállt, de nem fordult felém. -Gyere, beszélgessünk! - Húztam a cseresznyefához. - Fáj valahol? - Szólaltam meg a pár másodperces hatásszünet után. Megrázta a fejét, de még mindig nem láttam az arcát. - Nézz rám! - Utasítottam, persze semmit nem ért. Két tenyerem közé fogtam az arcát, és magam felé fordítottam. Akkor láttam meg, mit is rejtegetett annyira... A szája fel volt repedve, az orra véres volt, és pár lila folt is látszott... Teljesen lesokkoltam. Levettem a zakóját újabb sebek után kutatva. Ahogy sejtettem. Minden felé kék vagy zöld foltok, zúzódások, karcolások. A hasát már meg se merem nézni, ott ütötték a legtöbbet. A szám elé kaptam a kezem, és a földre rogytam. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. - A ROHADT ÉLETBE! EZ AZ EGÉSZ AZ ÉN HIBÁM! - Zokogtam. - Úgy sa- sajnálom! - Leült mellém a földre, és átkarolta a vállam. - Egyáltalán nem a te hibád. Ha nincs az a fasszopó... Már bocsánat, akkor minden a legnagyobb rendben lett volna... Sssh, semmi baj, semmi baj... - De igen, van baj! Ha nem lettem volna olyan gyenge, akkor talán hasznomat vetted volna... Én... Gyűlölöm magam, amiért nem tudtalak megvédeni!
JUNGKOOK POV
- Én... Gyűlölöm magam amiért nem tudtalak megvédeni! - Zihálta, nekem pedig majd kiugrott a szívem a helyéről. - Tudod, milyen szörnyű volt nézni, ahogy bántanak?! Nagyon, nagyon féltem, de egy percig sem azért, hogy bajom esik. Nem, egyáltalán nem ezért, ez meg se fordult a fejemben. Csakis miattad aggódtam! - A légzése egyenetlen volt, a könnyei pedig úgy hullottak, mint a záporeső. Magamhoz húztam, és olyan erősen szorítottam mintha az életem múlna rajta. Végül is, ő az életem. - Ha mégegyszer ilyen veszélyes helyzetbe kerülsz, még én is megverlek. - Susogta, miközben fejét a mellkasamba fúrta - Nem érte meg... Miattam nem. - Te kis hülye... Az életemet is kockára tenném érted. Nincs semmi, amiért jobban megérné. Lehet, hogy eddig nem esett le... De nagyon fontos vagy nekem. Még soha senki nem foglalkozott és aggódott értem ennyit. A támaszom vagy, HeeSeul... És én is szeretnék a tied lenni. - Nyomtam egy puszit a fejére, majd felkísértem a szobájába. Ezután én is bementem a helyemre. Aludni viszont nem tudtam. Nem elég, hogy mindenem fájt, a gondolataim sem hagytak. Akárhányszor eszembejutott az előbbi beszélgetés, a szívem kihagyott egy ütemet. Aissh, ez a lány... Úgy tűnik, belezúgtam.
