Unexpected (Váratlan) BTS FF

19. rész: FORDUL A KOCKA

Feljebb másztam, és a nyakához hajolva tapasztottam a számat hibátlan bőrére. Enyhén megszívtam az érzékeny felületet, végül erősen megharaptam. Mihelyst megérezte fogaimat, felszisszent. Elégedetten vigyorogtam a képébe.
- Ez a minimum, amit megérdemelsz azok után, amit velem tettél! Úgy nézek ki, mint egy milka boci!
- És most jobban érzed magad?
- Abszolút.
- Te szadista nőszemély! - Rántott le maga mellé, majd csiklandozni kezdte az oldalam.
- Neeehh, ezh nem éééér! - Kb úgy hahotáztam, mint egy retardált fóka, Kook arcán pedig látszott, hogy örömét leli a kínzásomban. Már vagy fél perce álltam a tortúrát, mikor kinyílt az ajtó, és egy morcos Tae sétált be rajta. Mikor megláttuk, rögtön abbahagytunk mindent. Ami engem illet, talán levegőt is elfelejtettem venni.
- Ne legyetek már ilyen hangosak! Aludni szeretnék. Amúgy is, ő mit keres itt? - Mutatott Jungkookra.
- Volt egy pók a falon, és JungKook lecsapta.
- Aham, és ez volt olyan kurva vicces?! - Nagyon mérgesnek tűnt. Valószínűleg nem csak az zavarhatta, hogy felébresztettük.
- Nem hiszem, hogy magyarázattal tartoznánk neked. - Állt mellém határozottan Kook. - Miért is szúrja a szemed, hogy itt vagyok? - Taehyung elhallgatott, majd egy csalódott pillantás kíséretében hátat fordított nekünk.
- Csak legyetek csendben. - Ezzel elhagyta a helyiséget, én pedig kérdőn néztem a barátomra.
- Most ez így mi volt?
- Szerintem egy féltékenységi roham. Sőt, 100%- ig biztos vagyok benne. - Vont közelebb magához.
- Pedig nem vagyok valami nagy szám.
- Ez nem igaz. Úgy látom doktornő, magának önértlkelési problémái vannak. - Pöckölte meg a homlokom, majd a hajamba puszilt. - Számomra te vagy a legkülönlegesebb.
- Azt hiszem, én tökéletesen megelégszem ennyivel. - Kezdtem vörösödni, majd befészkeltem magam az ágyikómba. Kookie bemászott mellém, és az oldalamat átkarolva bújt hozzám.
- Szép álmokat! - Puszilt a nyakamba.
- Neked is! - Ezzel lehunytam a szemem, és elaludtam. A hét további része viszonylag nyugodtan telt a két "ágynak esett" tag ápolásával. V nem nagyon szólt hozzám, Kook meg annál többet. Nagyon megszoktam a közelségét, ezért is volt fura, mikor hétfőn mind elmentek dolgozni. Olvasgattam, megfőztem és zenét hallgattam. Egyszercsak a YouTube feldobott egy elég érdekes videót, aminek a címe "TZUKOOK is fuckin' real!!!" Egyből lejött, hogy ez valami shippes cucc lesz, és nem akartam megnyitni. Azonban a kíváncsiságom végett mégis rákattintottam a lejátszás gombra. Sok összevágott és photoshoppos fotóból állt, azonban a végén egy határozottan valódi kép virított. Napszemüvegben, kalappal a fejükön ültek egy kávézóban és fogták egymás kezét. A csaj nagyon nevetett, JungKook meg mosolygott. Mivel nem láttam a szemét, nem tudtam megállapítani, hogy igazi-e az a vigyor. Hirtelen egy nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Nem tudtam hova tenni ezt a képet, de meg akartam bízni Kookban. Még ki se kapcsolódott a gép, mire a fiúk hazaértek. Izgatottan álltam az ajtóban, azonban Jungkook sehol nem volt. Próbáltam elnyomni aggodalmamat, mielőtt a leaderhez fordultam volna.
- Ti nem eggyel többen indultatok el?
- De, de Kooknak más dolga akadt.
- Milyen dolga?
- Ne mondd senkinek, de egy lánnyal találkozik.
- Hát nem király? Végre összeszedett magának egy nőt a legkisebb is! - Lelkesedett Hobi.
- De még milyet! Az a Tzuyu tök jól néz ki... - Ecsetelte Jin, én meg kétségbeesetten kaptam a fejem Sugára és Jiminre. Ők tudnak kettőnkről, mivel Kookie tőlük kért tanácsot velem kapcsolatban. Suga idegesen beharapta a száját, Jimin pedig lesütötte a szemét. Szóval igaz. Tekintetem végül Taera vándorolt. Akkor már elkezdtem könnyezni, amit ő is észre vett. Aggódóan nézett rám, majd karomnál fogva kivonszolt a kertbe. Leültünk a hintaágyba, és az arcomba nyomott egy zsepit.
- Kösz... - Motyogtam magam elé.
- Ugyan, nincs mit. - Húzott egyet a vállán. - Na, milyen érzés, ha pofára ejtenek?
- Szar.
- Ja, ez a jó szó rá. Túl hamar beleestél, és ő ezt ki is használta szépen.
- Fejezd be.
- Csak egy játék voltál neki, ami egy ideig szórakoztatta, semmi több.
- Hagyd abba!
- Most pedig eldob.
- Fogd be, fogd be, fogd be! Nem akarom ezt hallani! Elég, hogy belülről marcangol a tudat, hogy kihasznált! Ha azért vagy itt, hogy szekálj, akkor el is húzhatsz innen! Nekem erre nincs szükségem. - Tört fel belőlem az indulat, de legalább a sírásom abbamaradt.
- Nem azért vagyok itt, hogy piszkáljalak, hanem azért, hogy tudd, rám számíthatsz. Csak szembesíteni akartalak mindazzal, amit az a világi csicska művel.
- Most meg kéne köszönnöm?
- Nem ragaszkodom hozzá, de azért jól esne.
- Na jó, azt megköszönöm, hogy itt vagy, de értékelném, ha nem ilyen nyilvánvaló és elkeserítő dolgokat mondanál.
- Akkor mit kéne tennem?
- Csak bólogass és helyeselj, ahogy egy jó barinő tenné.
- De én nem vagyok a barinőd. Max te az enyém! - Vigyorgott szemtelenül.
- Haha, nagyon vicci vagy.
- Tudom, köszi. - Mondta, majd pár percig csendben ültünk.

Itt a kövi rész... Tudom, tudom, megint 100 évbe telt megírni... Na hagyom is a mentegetőzést, úgyse jövök ki belőle jól... Remélem azért tetszett 😘😊😊😊😱