1. rész: ~ DE MIÉRT?!

910 48 3
                                    

- Hee Seul! Gyere, segíts kérlek! Elvágtam az ujjaaaaaam! - Hallottam nagybátyám sipákolását a földszintről. Gyorsan feltápászkodtam az ágyamról, és leszaladtam hozzá, nehogy "elvérezzen" szegény. A konyhába lépve már meg sem lepődtem azon, ami ott fogadott. A vágódeszkán egy hagyma aránytalanul "feldarabolt" cikkjei hevertek, néhány a földön is. A tekintélyes menedzser mocskosul szitkozódott, miközben megsebesült ujját szorongatta. Odaléptem a konyhaszekrényhez, és kivettem egy sebtapaszt, amit a vágásra helyeztem.
- Ahj, Ajusshi... Miért nem szóltál, hogy vágjam fel a zöldségeket?
- Mert mindig te főzöl... Csak azt akartam, hogy most ne neked kelljen.- Jó, ez azért meglehetősen aranyos volt. Bár nem vártam tőle semmi ilyesmit... Még mindig nagyon hálás vagyok neki, amiért befogadott. Ez nemsokkal azután történt, hogy apám lelépett egy idol fruskával... Pár nap múlva pedig anyukám meghalt... Hasnyálmirigy rák vitte el. Teljesen egyedül maradtam. Ha nincs a nagybátyám... Én nem is tudom, hol lennék most. Azóta több mint 10 év telt el, anyukám testvére pedig apám helyett apám, bár néha jobban hasonlít egy anyára, amilyen aggódós típus. Az egyetlen dolog, amivel nem tudok megbarátkozni, az a foglalkozása... Egy nagyon híres és felkapott menedzser, egy hete a BTS ügynöke. Ezzel csak annyi a baj, hogy ki nem bírom állni az idolokat, mivel a szüleim házassága is egy ilyen sztárocska miatt ment tönkre. Gyűlölöm őket. Mindezek ellenére, mivel kell a pénz, szabadidőm nagy részében Ajousshi mellett gyakornokoskodom. Ezek a "csillagok" egytől egyig nagyképű, elkényeztetett, arrogáns és sekélyes emberek. Legalábbis akikkel a bácsikám dolgozott, azok mind ilyenek. Bár nem találkoztam még a BTS tagjaival, már most nem bírom őket. Valószínűleg ők sem különböznek a többiektől. Ráadásul úgy néz ki, hogy hozzánk költöznek. Hogy miért? Nos, ezt a kérdést én is feltettem, mire az volt a válasz, hogy " Hosszú távra terveznek, és ha egy fedél alatt lakunk, akkor az nagyban megkönnyíti a közös munkát". Aha. Ez mind szép és jó, nekem viszont semmi kedvem egy fiúbandával lakni.
- Kedves tőled, de ne aggódj. Szeretek főzni, és ez a legkevesebb, amit érted tehetek. - Kezdtem bele a hagyma aprításba.
- Néha úgy érzem, nem én nevellek téged, hanem te engem. - Nevetett fel halkan. - Na, megyek, hazahozom az új lakókat. - Ebben a pillanatban megfagyott bennem a vér.
- Azt mondtad, hogy csak egy hét múlva költöznek be.
- Hát az úgy volt... Ööö... Rossz dátumot mondtam neked.
- Ez egészen pontosan mikor is jutott eszedbe?
- 2 napja
- Mi? Miért nem szóltál?
- Mert tudtam hogy ki fogsz akadni.
- És most mivel jobb?
- Hee Seul... Kérlek, nyugodj meg!
- Jó, jó rendben. De csak a kedvedért. Megpróbálok normálisan viselkedni.
- Lekötelezel.
- Akkor... Hány főre kell főznöm?
- Heten vannak. Mint a gonoszok.
- Tehát akkor kilencre. - Hagytam figyelmen kívül sziporkázó humorát.
- Bámulatos matek tudásod van. - Borzolta össze a hajam, mire elmosolyodtam. - Nemsokára jövünk. Csak ügyesen!
- Meglesz! - Kiáltottam utána, majd az ajtó becsapódott. Eleresztettem egy fáradt sóhajt, és folytattam a főzést. Körülbelül egy óra múlva már mindennel kész voltam, még a terítéssel is. Levettem a kötényt,  beültem a gép elé és rákerestem erre a híres-neves bandára. A Google rengeteg találatot dobott ki, persze gyakorlott információgyűjtőként a Wikipédiát csekkoltam először. Mikor megláttam a képeiket, rögtön nyugtáztam, hogy rohadt helyesek mindannyian. Különösebb hatást azonban nem gyakoroltak rám. A híres emberek általában jól néznek ki, ez az ő esetükben sincs másképp. Könnyen memorizáltam a neveiket, és néhány kiemelt infót, mint például   
"Jimin, a nőcsábász", "Jungkook, a félénk", vagy "J-Hope, a bohóc". Bezártam az oldalt, és meghallgattam tőlük néhány számot. Fáj kimondani, de annyira nem is rossz a zenéjük. Párat le is töltöttem. Épp kikapcsoltam a számítógépet, amikor kocsiajtó csapódásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon, és megpillantottam őket. Mivel kutakodtam, már meg tudtam mondani, hogy ki kicsoda. Elől jött Jimin, mögötte Rap Monster és J-Hope, hátrébb Jin, Suga és V. A sort Jungkook zárta. Zenét hallgatott, az arcán pedig olyan "Szarok mindenre" kifejezést véltem felfedezni. Lehet nem én vagyok az egyetlen, aki nem örül ennek az összecuccolásnak. Kimentem az ajtóhoz, és voltam olyan aranyos, hogy ki is nyitottam azt. Jimin úgy nézett rám, mintha egy ufót
látna. Jó, valószínűleg nem néztem ki valami jól. A hátam közepéig érő, sötétbarna hajam egy csurkába fogtam, az arcomon pedig sminknek nyomát sem lehetett találni. Volt rajtam egy fehér póló, egy farmerkertésznadrág és persze az elmaradhatatlan nyuszis mamusz. De hát amúgy sem szándékoztam kipattintani magam, csak mert ők híresek, sőt! Még reménykedtem is benne, hogy kísértetnek néz, és a kis bandájával együtt Amerikáig rohan. Sajna, nem így történt.
- Ööö... Helló! Gyertek be! - Erőltettem mosolyt az arcomra.
- Terveztem. - Közölte gúnyosan Jungkook, aki addigra már a küszöbön állt, ezzel kielőzve a többieket, majd egyszerűen besétált a házba. Csodás. És még ő a "csendes és félénk". Kicsattanok a boldogságtól, hogy ilyen bájos természettel megáldott emberekkel fogok egy fedél alatt lakni...


Sziasztoook 😄😄 Meg is hoztam az első részt... Nem valami erős, de remélem azért megérte elolvasnod! Bár ha nem is tetszett, nekem tök jól esik hogy ránéztél. 😂😂😄 Ez az első publikált ficim, szóval bármilyen építő jellegű kritikát szívesen fogadok!

Unexpected (Váratlan) BTS FFTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang