Unexpected (Váratlan) BTS FF

Season 2/2. rész: Zúzunk az éjszakában... (part1.)

SoungGon POV:

Mikor megérkeztem a táncteremhez, először azt hittem, nincsen bent senki. Csend volt, és egy árva lélekkel sem futottam össze a folyosón. Épp indultam volna kifelé, mikor megláttam az egyik ajtó mögül kiszűrődő fényt. Amint beléptem, akarva-akaratlanul elmosolyodtam. Hogy lehet elaludni egy táncteremben? Bár megértem, ha kimerült. A tánc, a külön órák, meg a rengeteg tanulás mellett még ránk is szakít időt, szóval nem pihenhet valami sokat. nem akartam felkölteni, túlságosan szívet melengető volt az ártatlan alvó arcának látványa. Hirtelen ötlettől vezérelve halkan közelebb lépdeltem hozzá, és óvatosan a karjaimba vettem parányi testét. Azonban minden igyekezetem és óvatosságom ellenére felébresztettem.

- SoungGon? - Nézett rám meglepetten? - Mennyi az idő?

- 8 múlt. Hogy voltál képes egy táncterem közepén elaludni? - Tettem fel a kérdést, miközben mosolyogva konstalláltam, hogy kezd teljesen magához térni.

- Tudod, megtanultam ám járni, nem kell mindig cipelned. - Küzdötte magát a földre. - Egyébként fogalmam sincs, nagyon fáradtnak éreztem magam... Most viszont tele vagyok energiával, szóval irány bulizni! Ha megbocsátasz... - Slisszolt be az öltözőbe az orromra csapva annak ajtaját. Pár perc múlva újra abban a ruhában volt, amit a suliban is viselt. - Már csak el kell kéretszkednem.

- Még nem beszélted meg a szüleiddel az estét? Nem úgy ismerem a faterodat, mintha annyira díjazná az utolsó pillanatban bejelentett programokat. - Nyitottam ki EunHye előtt a kocsiajtót, hogy beülhessen az anyósülésre.

- A tesód megígérte, hogy ha kell, ráuszítja HeeSeul nénit anyára... ő pedig általában elég határozott szokott lenni. - Ecsetelte B tervét, miközben én is beszálltam.

- Szerintem jobb ha ezt a nénizést nem próbálod elsütni anyám előtt. - Jegyeztem meg vigyorogva - Egyébként nem vitatkozom, anya tényleg nagyon meggyőző tud lenni... Meg hát, apám nagyon jó barátja a tiédnek, talán ő is beszélhetne vele.

- Szerintem maradjuk anyudnál, rá valahogy jobban hallgatnak. - Mosolyodott el, mire megadóan sóhajtottam, és elindultunk hozzájuk.

EunHye POV:
- Megjöttem! - Kiáltottam el magamat, amikor beléptem a bejárati ajtón. Felakasztottam a kabátomat és a táskámat, majd SoungGonnal a nyomomban a nappaliba siettem. Pechemre anya nem volt a helységben.
- Üdv itthon kincsem! Szia, SoungGon! -Köszöntött bennünket apa, miután kihúzta a fülesét, és letette az asztalra a laptopját. - A szüleid hogy vannak?-intézte kérdését kísérőm felé.
- Jó estét! Jól vannak. Na és ti? - Kérdezett vissza tegeződve, hiszen SoungGon és én együtt nőttünk fel. Nem szokásunk magázódni egymás szüleivel.
- Jól vagyunk mi is. Köszönöm, hogy hazahoztad EunHyet, nem szeretem ha egyedül mászkál ilyen későn.
- Ugyan, ez csak természetes. - Mosolygott kellemesen apára. Chh a kis bálygúnár.
- Apa, ne haragudj, hogy az utolsó pillanatban kérdezlek meg, de... Szeretnék elmenni egy buliba... Az egyik iskolatársamnál lesz, jön Areum is, meg hát az egész banda... - Ekkor láttam hogy apa tekintete társamon állapodik meg. - Jön SoungGon is. - Válaszoltam a fel nem tett kérdésére. - Szóval mehetek? - Apa arcán rendesen látszottak a pro és kontra érvek, ahogyan azok összecsapnak a fejében, majd diplomatikusan felelt.
- Felhívom anyádat és megkérdezem, hogy neki mi a véleménye erről az egészről. - Ezzel kezébe vette a telefonját, és már tárcsázta is édesanyámat. Míg ők beszélgettek, én egy elégedett mosolyt ejtettem el SoungGon felé, hiszen tudtam, hogy ha anyán múlik, akkor nyert ügyem van. Amint pár perccel később kiderült, így is lett. Miután megkaptam az engedélyt, jó barátomat apa társaságára bízva felcaflattam az emeletre és elkezdtem készülődni. Vettem egy zuhanyt, hajat mostam, majd miután megszárítkoztam, a szobámban folytattam a szépítkezést. Az enyhén hullámos hajamat kivasaltam, majd kétoldalt egy-egy nagyobbacska csattal a legelső tincseket hátrafogtam. A sminkem nem különbözött sokban a mindennapi szemöldök-szempilla-korrektor kombótól, egy szolid tusvonal és egy sötétebb nude színű matt rúzs képezte az eltérést. Bár egy kicsit gondolkodóba estem, végül egy fehér bordázott sztreccs garbó, egy vastagabb test színű harisnya, egy barna kordbársony kantáros ruha és egy fehér converse mellett döntöttem. Felkaptam a mini-hátizsákom és az egyik világosabb rövid szőrme dzsekimet, és már úton is voltam lefelé a lépcsőn.
- 1 óra 10 perc. Új rekord, kislányom. - Jegyezte meg apa vicceskedve.
- Látod, fejlődőképes vagyok. - Válaszoltam, majd SoungGon felé fordultam. - Hogy festek?
- Nagyon csinos vagy, mint mindig. - Mosolyodott el, én pedig éreztem, hogy az arcom vörösödik. Elköszöntünk apától, majd elmentünk SoungGonékhoz letenni a kocsit, és elindultunk a buli helyszínére.
- Amúgy ki ez a csávó, aki a bulit rendezi?
- Austinnak hívják. Egy srác a focicsapatból, félig kanadai. Egyébként jófej, majd meglátod.
- Ha te mondod, akkor biztosan úgy van. Na és kik lesznek még ott?
- Ezek a kérdések! Nem azelőtt kellett volna feltenned őket, hogy eldöntötted hogy jössz?
- Gyakorlatilag ti döntöttetek helyettem, szóval tök lényegtelen, mikor teszem fel a kérdéseimet.
- Jó, ez is igaz. Hát rajtunk kívül tudom hogy ott lesz még a focicsapat többi tagja, meg néhány szurkoló csaj... Meg még páran az évfolyamról. Több ember lesz a végzősök közül, mint a saját korosztályából. - Ecsetelte, nekem azonban egy részlet ragadta meg a figyelmem.
- A szurkolók közül kik?
- Kettőt könnyebbet. Az fix, hogy az a YeRon ott lesz.
- YeRinre gondolsz? - Kérdeztem, miközben teljesen letaglózott az új infó, miszerint a félelmem beigazolódott
- Ja, a hangos csaj. - Mondta közönyösen. Lehet nincs mitől félnem, hiszen még a nevét sem tudja, de azért egy picit mégiscsak tartottam az estétől.