Másnap 9 körül ébredtem. Végül is, szombat volt. Ráértem lustizni. Körülbelül fél 10 lehetett, amikor kikászálódtam az ágyamból, és elindultam az emeleti fürdőszobába. Ajoushi a lentit használja, szóval ez az enyém. Lenyomtam a kilincset, és bementem. Ami ott fogadott, arra nem álltam készen. Valaki éppen zuhanyzott. Szerencsére a pára miatt nem láttam semmi kompromittáló részletet, de azért kellőképpen elvrösödtem. Hirtelen abbamaradt a vízcsobogás.
- He? Van itt valaki? - Hallottam J-Hope hangját. Tehát ő az.
- Nincs! Vagyis... Van, de nem lesz mert kimegyek... Ööö... Bocsi! - Takartam el az arcom, és megpróbáltam kihátrálni a helyiségből, azonban a sors keresztülhúzta a számításaimat. A padló vizes volt, én pedig elcsúsztam, és hatalmas puffanással értem földet. Hallottam, ahogy a zuhanykabin kinyílik, ezért szorosan csukva tartottam a szemeimet.
- Jól vagy? - Kérdezte, miközben felsegített. - Kinyithatod a szemed, magamra tekertem egy törcsit. - Észrevettem a hangjában bujkáló nevetést, majd óvatosan felpillantottam. - Ha velem szeretnél fürdeni, csak egy szavadba kerül. - Poénkodott.
- Haha. Nagyon vicces. - Szólaltam meg nehézkesen, mivel... Ööö... Nem mindennapi látvány tárult elém, hogy így fogalmazzak. Meglepően kidolgozott felsőtesttel rendelkezik a kis Remény.
- Ugye nem ütötted meg magad? - Váltott át aggódóba.
- Nem, semmi gáz... Bocsi, hogy megzavartalak. Meg van szokva, hogy ezt a fürdőt csak én használom.
- Ó... Akkor ez az én hibám.
- Dehogy is... Gondolhattam volna, hogy egy fürdő nem elég nektek... Nagyon sajnálom, Oppa!
- Á, már úgyis végeztem. - Kapta fel a cuccait. - Na, akkor lépek is. Reggelinél tali! - kacsintott, majd kiment. Én fogat mostam, átöltöztem, és elindultam a földszintre, ahol étvágygerjesztő illatok terjengtek. Mikor a konyhába értem, megláttam a tűzhelynél tevékenykedő Jint.
- Hmmm... Tejbegrízt reggelizünk? - Pillantottam bele a fazékba. Rögtön bevillant a kép, amikor anyukámnak próbáltam ezt összeütni, már a betegsége végső fázisában. Mivel akkor láttam őt utoljára a kórházba vonulása előtt, kedves emlékként maradt ez meg bennem. Önkéntelenül is elmosolyodtam, ami fel is tűnt a kedves "szakácsnak".
- Igen. Mi ez a vigyor? Ennyire szereted?
- Aham... Az egyik kedvencem... - Válaszoltam, majd kivettem a hűtőből a narancslevet, és leültem vele az asztalhoz. Suga, RapMonster, Jimin és V már ott voltak. Beszélgettünk kicsit, míg megérkezett J-Hope és Jungkook is. Mikor előbbivel találkozott a tekintetünk, égni kezdett az arcom.
- Khm... Luna! Lenne pár kérdésem arról a madárról, amiről tegnap meséltél! Láttam is egyet a kertben. Gyere, megmutatom! - Ragadta meg a csuklóm a maknae.
- Miről besz-
- Siessünk, mert elszáll! - Ezzel kivonszolt a házból. Az udvarra érve kirángattam magam a szorításából.
- Ööö... MI A RÁK BAJOD VAN NEKED? És milyen madár? Miiii? - Értetlenkedtem, ő pedig sóhajtott egyet.
- Kellett valami indok, hogy négyszemközt beszélhessünk.
- Mégis miről? - Amúgy is juthatott volna eszedbe valami normális indok is, tettem hozzá gondolatban.
- Azt én is szeretném megtudni. Miért váltottál paprika színűre J-Hope látványától?
- Semmi ilyesmi nem történt! - Tagadtam a vádat, miközben újra eszembe jutott a zuhanyzós incidens, aminek gondolatára még vörösebb lettem.
- Aham, persze. Na halljam, mi történt! - Tudtam hogyha nem mondom el, akkor majd Hobihoz megy, vagy csak egyszerűen félreérti a helyzetet, úgyhogy inkább kitálaltam.
- Hát... - Kezdtem lesütött fejjel - Rányitottam amikor épp fürdött...
- Láttad a-
- NEM! Nem láttam. - Szakítottam félbe hevesen, majd kitört belőle a nevetés. - Nem vicces! - Csaptam a vállára.
- J... Ja... Nem az. - Törölgette a könnyeit. Hogy tud ezen ennyire jól szórakozni, mikor én majd elsüllyedek? Jobbnak láttam témát váltani.
- Amúgy az estével mizu? Megyünk akkor bulizni?
- Nicsak, Megjött a kedved? Mondjuk, ki ne akarna bulizni velem? - Vigyorgott öntelten, mire én magamra mutattam. - Persze, persze. Most mondtad, hogy vigyelek el szórakozni!
- Csak megkérdeztem.
- Ja, de ne tagadd, hogy szeretnél partyzni.
- Talán...
- Hah, ennyi. Amúgy igen, megyünk. Majd megkérdem a többiektől, hogy ők szeretnének-e.
- Értem. Akkor mostmár bemehetünk tejbegrízt enni, ugye? Ha nekem nem jut, akkor itt vér fog folyni.
- Jó, menjünk. Az A.R.M.Y-k nem élnék túl, ha bajunk esne. - Forgatta a szemét cinikusan, miközben továbbra is mosolygott.
- Ja... Kár lenne a többiekért.
- És mi van velem?
- Nyugi, majd Jimin oppa elénekli a te részeidet is.
- Hé, az én nevem után miért nem használod az "Oppát"? Idősebb vagyok!
- Nem érdemled meg! - Nevettem fel, és visszamentünk a konyhába, miközben azt halgattam, hogy miért is kellene odatenni azt a személyragot, amellyel mellesleg nem szándékozom megajándékozni.
- Láttátok azt a madarat? - Kérdezte Rapmon evés közben.
- Milyen madarat? - Értetlenkedtem, miközben szedtem magamnak tejbegrízt.
- Amit Jungkookie mutatott neked...
- Ja! Nem, elrepült mire kiértünk.
- Kár.
- De akkor miért voltatok kint annyi ideig? - Érdeklődött J-Hope.
- Ötleteltünk. - Válaszolt Jungkook.
- Mégis miről?
- Hogy este el kéne menni valami klubba. Jöttök ti is?
- Én nem hiszem. Este még dolgoznom kell... Nincs kész az album intró száma... - Közölte Suga.
- Ja... Én maradok és segítek. - Bólintott Rapmonster, majd Jin is csatlakozott a dalírók csapatához. A többieknek tetszett az ötlet, sőt, egyenesen imádták. V-t le se lehetett lőni. Egész nap ugrált, mint egy kisgyerek, amelynek hatására az én bulihangulatom is előkerült...Folyt. Köv. 😄😄
ESTÁS LEYENDO
Unexpected (Váratlan) BTS FF
FanficEgyetemista főhősnőnk élete fenekestől felfordul, amikor menedzser nagybátyja beköltözteti magukhoz új ügyfeleit, a BTS-t. A lány gyerekkora óta nem bírja az idolokat, melynek oka igen csak mélyen gyökerezik. Hogy Hee Seul hogyan fogja megőrizni a m...