Unexpected (Váratlan) BTS FF

14. rész: FAGYI TOLVAJ

Hogy tud ilyen gyorsan futni? legalább 3 lépéssel mindig előttem járt. Mikor felszaladt az emeletre, elvesztettem a nyomát.
- Remek, akkor bújócskázzunk! - Kiabáltam, hogy biztosan meghallja. - Élvezd ki életed utolsó perceit, Jeon Jung Guk! - Hmm... Ha idegesítő nyuszi fiú lennék, hova bújnék? Arra e.lékszem, hogy kiskoromban a gardrób volt az én bombabiztos bunkerem... Végül is, egy próbát megér. Nagyon halkan osontam az említett helyiség felé, majd 3-ig számoltam magamban, és feltéptem az ajtót.
- Megvagy, te mocskos fagyi tolvaj! - Húztam össze szemeimet.
- Ahj, ne már! azt hittem eltart neked annyi ideig a keresésem, hogy megtudjam ezt enni. - Nevetett.
- Kérem vissza!
- Honnan tudjam, hogy a rajta lévő DNS-emet felhasználva nem fogsz-e leklónozni?
- Na, ettől nem kell félned. Belőled egy is sok. - Mondtam, miközben visszavettem a jégkrémemet. - Ahj, leetted a tetejéről a mogyorót! - Biggyesztettem le alsó ajkam. Túl sokat szenvedtem érte, szóval már csak azért is meg akartam enni. Szimplán hátat fordítottam Kookinak, és az édességemet majszolva visszamentem a konyhába. Persze élvezhettem a magányt... Kb fél percig, mert követett.
- Te most komolyan megetted azt a fagyit, amibe belenyaltam?
- Ja. Így utólag lehet nem volt olyan jó ötlet... Úristen... Most tiszta Jungkook bacis lettem! - játszottam az elszörnyülködöttet, aztán felvont szemöldökkel néztem rá. - Én nem vagyok finnyás. Amúgy is megharcoltam érte, nem lehetett hiábavaló a küzdelmem.
- Hát, ez nagyon megható volt, közlegény. De jelzem, hogy éhes vagyok, és elvileg neked kell gondoskodnod rólam.
- Már megbocsáss! - Tettem csípőre a kezem. - Először is. Ha nem vetted volna el a jégkrémem, akkor már rég elkezdhettem volna a főzést. Másodszor. Az előbb itt rohangáltál, szerintem nem vagy te olyan rossz állapotban, hogy babusgassalak.
- Eddig annyira ragaszkodtál az ápolásomhoz...
- Mert nem gondoltam, hogy ilyen hamar gyógyulsz. Ennek örülnöd kéne.
- Én örülök, csak... Szeretnék veled több időt tölteni... Olyan jól kijöttünk, most meg...
- Én is szeretek veled lenni, ahhoz képest, milyen egy idióta vagy. - Szívóztam.
- Hogy mi?
- Jól hallottad! - Nevettem.
- Csak egy idióta, mi? "Jaj, Jungkook, én egész végig csak érted aggódtam! " - idézett engem nyávogós hangon, mire a vállára csaptam, de ennek ellenére folytatta - " Köszönöm, hogy megvédtél, nagyon hálás vagyok! Olyan menő voltál, Oppa! Hogy tudtál harc közben is ilyen jól kinézni? " - Hadarta ugyanolyan hangszínen, miközben röhögött, és a kezemet fogta le, hogy ne tudjam ütögetni.
- Ilyet nem is mondtam!
- De, én így emlékszem. Meg az is megvan, hogy szemeztél a felsőtestemmel! - Az arcomat elöntötte a pír, ő pedig láthatóan jól szórakozott ezen.
- Csak a sebeidet láttam el! - Védekeztem. Ahj, miért kell ilyeneket mondania?! Persze ő kiröhögött, majd megszólalt.
- Úgy imádom ezt csinálni.
- Engem idegesiteni?
- Azt is... De most a zavarba hozásodra gondoltam. - Vigyorgott rám gonoszul.
- Hát, szerintem válts hobbit, mert köztudott, hogy ez a sport fokozottan ÉLETVESZÉLYES.
- Miért, szívrohamot kapsz a tökéletességemtől? - Erre a kijelentésre csak megforgattam a szemem.
- Nem én vagyok a veszélyeztetett. Te viszont könnyen elvesztheted egyes testrészeidet. - Végre, visszakerültem a nyeregbe! Muszáj volt előkotornom amagabiztos énemet.
- Hmm, igazán? Hát, én adrenalin függő vagyok...- Húzta féloldalas mosolyra a száját, miközben tett egy lépést felém. - Tudod, szeretek kockáztatni. -Ahogy közeledett, én úgy hátráltam, míg végül a konyhapultnak ütköztem. Na, eddig tartott a "megingathatatlan" magabiztosságom

I scream, you scream,
GIMME THAT, GIMME THAT ICE CREAM ~ 😱😱😍😂😂😂🍦🍦🍦