Unexpected (Váratlan) BTS FF

13. rész: A VETÉLYTÁRS

Jungkook nagyon mérgesnek tűnt... Meg fáradtnak.
- Umm... Bocsi, ha hangosak voltunk, nem akartunk felkelteni! - Mentegetőztem.
- Szerintem nem az a baja, hogy álmos. - Húzta cinkos mosolyra száját Tae.
- Hát akkor? - Néztem Kook felé.
- Khm... Semmi bajom nincs... Csak a konyhába megyek... És útba estetek...
- De... Az a folyosó másik végén van. - Húztam fel a szemöldököm.
- Nagy ez a ház, jó?! Eltévedtem... Nektek meg nem kéne így viselkednetek! Mint az ovisok! - Picit elvörösödött az arca. Aranyosnak találtam. A kis dulifuli. Nem tudtam megállni, elnevettem magam. - Nem vicces! Rosszul tájékozódom.
- N... Nem az, csak... Olyan cuki vagy! -Csúszott ki a számon. Erre Tae az ölembe hajtotta a fejét.
- De azért az én szintemet nem üti meg, igaz? - Nézett rám kiskutya szemekkel.
- Szállj már le róla! - Szólt rá Kookie, mire Taehyung felült.
- Jólvan, na. Miért szúrja a szemed, ha jól érzem magam?
- Mert tulléped a határokat.
- Milyen határokat.
- Elég szomorú, ha te magad nem veszed észre. - Ezzel elindult a konyhába (Egyébként nem vagyok hülye, tisztában vagyok vele, hogy nem azért kötött ki a nappaliban, mert eltévedt.), V pedig készségesen követte. Én, kihasználva a helyzetet, hogy nincs társaságom, visszaosontam a szobámba.

JUNGKOOK pov.

- Na mi az, Kookie? Csak nem féltékeny vagy? - Támaszkodott a hűtőnek Tae.
- Arrébb mennél? Szeretném kivenni a tejet. - Ezzel távolabb lépett egyet, de az idióta vigyorgást nem fejezte be. - Szóval fején találtam a szöget.
- Nem szállnál le erről a témáról?
- Miért akadtál ki ennyire? Csak megcsikiztem, ennyi.
- Aha, ja. Ehhez feltétlenül muszáj volt ráfeküdnöd?
- Jaj már. Csak viccelődtünk. Amint láttad, neki sem volt ellenvetése.
- Csak mert nincs tisztában a szándékaiddal! - Mondtam egy picit hangosabban a kelleténél. Pár másodperces hatásszünet után megtprte a csendet.
- Én egyre határozottabb vagyok a szándékaimat illetően. - Halkan beszélt, és az arca hihetetlen komolyságot tükrözött. Fura volt ezt az oldalát látni.
- Ezt... Mégis ezt hogy értsem?
- Ahogy akarod. De egy dolgot jegyezz meg. Nem fogok lemondani róla. - Ezzel eltávozott a helyiségből, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Most akkor... V... szereti Lunát? De... Vajon mióta, és mikor kerültek ilyen közel egymáshoz? Az is lehet, hogy csak szivat. Most az egyszer ebben reménykedem.

Timeskip~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

HEESEUL pov.

Egész jól sikerült a ZH-m, úgyhogy gondoltam meglepem magam egy karamellás jégkrémmel. Egyúttal bevásároltam a vacsorához is. A pénztárnál megakadt a szemem egy nyuszis nyalókán. Egyből Jungkook ugrott be róla. Pár másodperces mérlegelés után arra jutottam, hogy veszek neki egyet. Úgy is egész nap otthon fekszik, hátha örülne egy kis figyelmességnek. Viszonylag gyorsan hazabattyogtam a szatyrokkal.
- Megjöttem! - Kiáltottam, miközben levettem a cipőm.
- Szia! - Lépett elém Kook. - Hogy sikerült a vizsgád? - Érdeklődött, miközben elvettea szatyraimat.
- Hát, nem volt rossz. Szerintem jó jegyet kapok.
- Ügyes vagy! - Mi ez a nagy kedvesség? Bár... Nem mondom, hogy nem tetszik,de meglehetősen fura.
- Ó, jut eszembe! Hoztam neked valamit! - Kutakodtam elő az édességet. - Tessék!
- Ez most utalás akar lenni? - Nevetett.
- Te jutottál róla eszembe... Szóval lehet. De semmi baj nincs a nyuszisággal. A nyulak aranyosak. Úgy szeretem azokat a kis szőrpamacsokat! - egy picit mintha zavarba jött volna.
- Khm... Köszi, hogy gondoltál rám... Segítek kipakolni amit vettél. - Lépett a pakkokhoz.
- Oké... Köszönöm! - Hamar a helyére raktunk mindent.
- Ó, vettél nekem fagyit is? - Fedezte fel a karamellás édességet. - Nem kellett volna.
- Adod vissza! Az az enyém! - Kaptam utána, de elrántotta előlem, majd leszedte a csomagolását, és belenyalt.
- Na jó, most meghalsz. - Indultam meg felé. Hamar vette a lapot és rohanni kezdett, kezében a jégkrémemmel.

Folyt.köv. 😇😇😘😘