Unexpected (Váratlan) BTS FF

15. rész: BETEG ALIEN

- Jungkook! Ez nem vicces! - Végig a padlót bámultam. Éreztem, hogy ég az arcom, és bár tudtam, hogy ezzel ő is tisztában van, nem akartam, hogy lássa.
- Nézz rám! - Emelte meg az arcom. A tekintete egyszerre volt lágy és határozott, én pedig teljesen elvesztem. Míg ő totál magabiztosan állt velem szemben, én azt sem tudtam hol vagyok. Egyik kezét a derekamra helyezte, míg a másikkal egy tincsemet igazította a fülem mögé. Még közelebb kerültünk egymáshoz (már ha ez lehetséges), és homlokát az enyémnek döntötte.
Pár pillanatig még nézett, aztán az ajkaimra hajolt... Volna. Az ajtócsapódás hangjára azonban úgy megugrottam, hogy kb lefejeltem szegény srácot.
- HeeSeul, gyere gyorsan! Van egy kis probléma... - Kiabált nagybátyám a nappaliból. Még egy pillantást vetettem a vérző orrú Kookra, aztán kisiettem a helyiségből. A nappaliba érve megláttam V-t, aki elég rosszul nézett ki.
- Taehyung belázasodott, jó lenne, ha gondját viselnéd, amíg jobban lesz...
- Persze, bízd csak rám.
- Köszönöm. Viszont sietnem kell, este jövök! - Ezzel el is húzott. Na, szép. Ahogy tekintetem a betegre tévedt, rögtön elöntött az aggodalom.
- Gyere, elkísérlek a szobádba. - mondtam, és Taevel az oldalamon baktattam fel az emeletre.
- Köszi. - Dőlt le az ágyra majd elég csúnyán kezdett köhögni.
- Jobb lesz, ha főzök neked teát. De még előtte megnézzük mennyi a lázad... - Kutattam elő a lázmérőt.
Miután megtaláltam, megmértem a hőfokát. - 39.2... Nagyon magas... Hozok vizes ruhát is... Várj meg itt.
- Ahj, pedig most akartam lefutni a maratont. - Forgatta szemét szórakozottan.
- Most az egyszer örülök, hogy tudsz kötekedni. - Mosolyogtam rá, majd lesiettem a fürdőbe. Beáztattam egy törülközőt és kerestem lázcsillapítót. Ezekkel felszerelkezve érkeztem meg a "kórterembe".
- Ezt vedd be, légyszives! - Nyomtam a kezébe a gyógyszert, és a homlokára raktam a törcsit - Én lemegyek, megfőzöm a teát... Probálj meg aludni, rendben?
- Igyekszem. Köszönöm, hogy vigyázol rám! - Mosolyodott el erőtlenül.
- Ugyan, nem nagy ügy... Sietek vissza, ígérem! - Ezzel újabb kör futás le a konyhába. Jungkook még mindig ott ült, az éppen apadni látszó orrával.
- Tae hogy van? - Kérdezte. Én nem tudtam a szemébe nézni... Olyan kínos volt ez az egész szitu...
- Nagyon magas a láza. Vizesruházni kell, úgyhogy lehet nem lesz időm főzni... ha lejjebb megy, akkor már nem kell folyamatosan mellette lennem, és megcsinálom a vacsit... - Magyaráztam, miközben kiöntöttem a vízforraló tartalmát.
- Umm... Értem... Kedves tőled, hogy így odafigyelsz rá, de ne hidd, hogy most Tae miatt megúszod amit velem tettél.
- Nem direkt volt! - Pirultam el újra. Nem is tudom, mióta vagyok én ilyen sziréna... Talán a buli estéje óta máshogy nézek rá... Ahj, ezt nagyon gyorsan ki kell verni a fejemből.
- Ha nem akartad, hogy megcsókoljalak, elég lett volna, ha szólsz. Nem kellett volna betörnöd az orrom.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem szerettem volna azt a csókot! - Csúszott ki a számon. Mielőtt reagálhatott volna, a teával együtt felmentem Vhez. Lábujjhegyen közlekedtem, de feleslegesen, mivel még nem aludt. Az ágyához léptem, és betakargattam.
- Kérsz inni?
- Aham, öntesz?
- Persze. Vigyázz, még elég forró...- Nyújtottam át a pohárnyi gőzölgő italt, amit óvatosan kortyolni kezdett.
- Köszi... Ez jól esett! Már most jobban érzem magam! - Vigyorgott. Én sem tudtam megállni, olyan aranyos volt. Megmértem a lázát, és megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy ezúttal kevesebbet mutat a készülék.
- Mostmár próbálj meg aludni, rendben?
- Itt maradsz?
- Hát, igazából-
- Akkor nem alszok. - Szakított félbe.
- Jó, rendben, maradok. - Ültem vissza az ágy szélére.
- Szuper! De honnan tudjam, hogy nem lépsz le, amíg én szunyálok?
- Nem tudom...
- Mi lenne... Ha fognád a kezem? - Bámult boci szemekkel.
- Legyen. - Nyújtottam felé a kezem, és mivel ez ülve elég kényelmetlen volt, befeküdtem mellé.

TAEHYUNG pov.

Nem hittem, hogy tényleg megteszi. Meg kell zabálni ezt a csajt, olyan aranyos... Szerencséje, hogy nincs annyi erőm, hogy rámozduljak... Furcsa... Soha nem kedveltem még senkit ennyire, mint őt. Talán azért, mert önzetlenül foglalkozik velem. Ő nem V-t látja a BTSből, hanem Kim Taehyungot, aki igazán vagyok. Míg én a gondolataimba merültem, ő elaludt. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Órákig tudnám nézni a nyugodt arcát. Erősen kötődöm hozzá, kár lenne tagadni. Sajnálom Kookie... De róla képtelen vagyok lemondani. Nyomtam egy puszit a homlokára, és én is elaludtam.

Köszi, hogy elolvastad 😍😍❤ folyt köv😗😗😱