Unexpected (Váratlan) BTS FF

Season2/ 1. Rész: VALAMI KÉSZÜL

- Naa, gyere már te is! Hidd el, jó lesz... - Győzködött Areum. Éppen ebéd idő volt. A szokásos asztal, a szokásos csapat. Valami másodikos gyerek bulit rendezett, ahova meg lettünk hívva, de hogy őszinte legyek, nem sok kedvem volt menni.
- Nem megy, táncom lesz. - Kortyoltam a narancslevembe, reménykedve, hogy ezzel lezártnak tekinthetem a témát. Ja, szép is lenne, csak hogy Jeon Areum pont nem arról híres, hogy bedobja a törölközőt. Főleg, ha egy buliról van szó.
- Ja, nyolcig. Max csak tízre jösz, nagy ügy... Megvárlak!
- Esélytelen.
- Naaa Eunhye! Ne legyél már így befarsulva! Még JiHun is eljön... - Szállt be InHo is a beszélgetésbe.
- Ja... Pedig nekem vannak fenntartásaim... - Helyeselt JiHun is. Kétségbeesetten fordultam az utolsó ember felé, aki nem közölte még a véleményét.
- SoungGon, légyszi, mondd meg nekik hogy hagyjanak.
- Hallottátok a hölgyet, hagyjátok! - Mondta, mire megkönnyebbültem. Egészen addig a három másodpercig, ameddig felém nem fordult. - A többiek kilencre mennek, én pedig elmegyek a táncsulihoz, hazaviszlek, és miután elkészültél, mehetünk. Rendben? - Annyira szívesen rávágtam volna, hogy nem... De az a baj, hogy neki fizikai képtelenség nemet mondani. Az a tekintet, az enyhén nyuszis mosoly... Instant igen.
- Jó, legyen... De apám ki fog borulni...
- Ha kell, anya beszél vele... - Ajánlotta Areum.
- Oké... Ha minden kötél szakad, akkor hívlak. - Mondtam, majd elfogyasztottam a szendvicsem utolsó falatjait. Miután végeztem, elfeküdtem a padon.
- És milyen piát vigyünk? - Kérdezte InHo, mire SoungGon egyből beoltotta.
- Én és EunHye valami vodka félét... Nektek ajánlom figyelmetekbe a vitatigrist. - Nézett végig a kiskorúakon, akik persze szoktak (és fognak is) inni, de a szövege elérte a kellő hatást. Ők hőbörögtek, én meg nevettem egy jót. Nemsokkal későb megszólalt a csengő, és mindenki a terme felé vette az irányt, míg én továbbra is a padon fetrengtem.
- Na, gyere, mert ha elkésünk, Lee edző tuti megöl. - Guggolt Mellém SoungGon.
- Nem megy. Tele vagyok. Menj nélkülem! - Hunytam le a szemem, mire csak felnevetett, majd a hátára vett. - Héé tegyél le, összeszakadsz!
- Hátha nem... - Kuncogott - Ha meg mégis, akkor neked kell majd ápolnod.
- Inkább tegyél le! Nem bírnám elviselni! - Nevettem.
- Már késő bánat. Na, irány a tornaterem! - Mutatott vidáman az épület felé. Mondanom sem kell, hogy megbámultak az emberek. Összesúgtak mögöttünk, és olyan is volt, aki mutogatott ránk... De nem érdekelt. Jól éreztem magam SoungGon-nal, és ezt az örömet nem veheti el senki.
- Na, mivan Jeon? Egy kis bemelegítés az óra előtt? - Kérdezte mosolyogva Lee edző, miután beléptünk a terembe.
- Olyasmi. - Válaszolt.
- Menjenek öltözni! - SoungGon már indult is az öltöző felé, mikor az edző köhintett egyet. - Tegye már le Park-ot, az Isten szerelmére! Nem viheti be a fiú öltözőbe...
- És a nőibe? - Vigyorgott perverzen, mire nyakon csaptam.
- Oda pláne nem. Na, haladjanak! Jeon, maga öt körrel többet fut óra elején!
- Ne már...
- Jó, legyen 10...
- Mi, de-
- 20, és ha nem rakja le a lányt, ötven lesz alsó hangon! - Erre persze egyből elengedett, és mindketten az öltözőnkbe mentünk. Nem tudtam befejezni a mosolygást. Tudom hogy Lee bírja SoungGon-t, és ez kölcsönös. Az ilyen szivatásokkal pedig hamar jókedvet tudnak varázsolni. Már a cipőmet kötöttem, mikor valami érdekeset hallottam. "Még mindig mosolyog... Mindjárt letörlöm a vigyort a képéről..." Aztán BUMM! Becsapódott az ajtó. Nem kellett sokat agyalnom azon, hogy ki lehetett az. Ezt a hangot ezer közül is felismerem. YeRin volt az. Már első óta bele van zúgva SoungGon-ba, engem pedig szabályszerűen utál. Jobban mondva, a bandánk összes többi tagját. Pedig nem ártottunk neki... Talán Areum... Ő párszor kiosztotta, de nem sok jó sült ki belőle. Mély levegőt vettem, majd elhagytam az öltözőt.

Timeskip

Az órák után hazamentem, majd a tánccuccommal a kezemben megindultam a studioba. A terembe lépve egyből úgy éreztem magam, mint aki megszabadult az összes gondjától. Elindítottam a zenét, és táncolni kezdtem. Már legalább hat számot végig nyomtam, mikor felcsendült a LIE. Emlékszem, még kisebb koromban tanultam meg a koreográfiáját Apa szülinapjára... JooShi segített... Meg úgy kb mindenben ő segített. Bevallom, nagyon hiányzott akkor is. Vagy háromszor eltáncoltam a koreográfiát, majd lefeküdtem a padlóra. Küzdöttem, hogy ne aludjak el, de még is elnyomott az álom...

Remélem tetszett💕