Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

5. fejezet

- Mondd még egyszer!

A szobámban vagyunk és épp egy sötétkék ruhát akasztok a szekrényembe, amikor meghallom az igazságot. Vagyis a vélt igazságot, tuti, hogy valamit félre hallottam, az nem lehet, amit mondott!

- Mondom, a nő akivel találkoztunk Pete Wentz édesanya.

- Ki?

- Hát Teressa! Az aki neked szegezte a kérdéseket, tudod.

- Na várj... - lerogyok az egyik fotelbe és átgondolom a hallottakat - Szóval... Pete Wentz anyát is úgy hívják, mint azt a nőt akivel ma találkoztunk és aki a mostoha anyád lesz a hétvégén, igaz...? - nézek rá könyörgőn, de a lány megrázza a fejét.

- Sajnálom Nati, de nem. Teressa az, nincs belőle kettő. A hét végére Pete hivatalosan is a mostohabátyám lesz.

Azt hiszem ekkor ájulok el.

-----------

Hunyorogva nyitom ki a szemem. A plafont bámulom, miközben Haley mosolyogva felém hajol.

- Na, csak felkeltél! Ha ez nyugtat, jobban fogadtad, mint én. Én összehánytam a szőnyegem, mikor apa elmondta.

Felülök és arcom a tenyerembe temetem. Ezt nem hiszem el! Pete Wentz az egyik nagy példaképem a legjobb barátnőm bátyja?! Hol itt a logika? Nagy levegőt véve hátra simítom a hajam, és próbálom uralni a remegésem. Nem tudom, hogy izgalmamban vagy félelmemben remegnek-e az ujjaim, csak annyit, hogy nagyon nem vagyok jól. Elfehéredett kézfejemet Haley a kezei közé zárja és bátorítólag rám mosolyog.

- Nyugi, semmi gond nem lesz! Már négyszer találkoztam, sőt beszéltem is vele, még sem történt semmi. Jó az elején féltem, hogy előjön a fangirl énem, de nem történt semmi ilyesmi. Bemutatkoztunk egymásnak, beszélgettünk. Tök jó fej meg kedves is, te is tuti szeretni fogod!

- Én biztos, hogy szeretni fogom, de mi van ha ő... nos olyan mértékben unszimpatikusnak fog tartani, mint az anyja? Úristen, Teressa most biztos azt gondolja, hogy a fia megszállottja vagyok!

- Dehogy gondolja, csak előjöttek az anyai ösztönei, ennyi. Az elején velem is eljátszotta ezt, de utána megbékélt a ténnyel, hogy szeretem a fia zenéjét, bár nem őrült rajongóként. Vagyis eddig ebben a hitben volt, miért kellet szóba hoznod a blogom?!

- Örülj, hogy azt nem mondtam el, hogy a történeteidben a fiát a banda énekesével hozod össze... szex jelenetekkel.

- Touche...

Az ajtón kopogás hallatszik, majd Roy dugja be a fejét.

- Lányok, sikerült ruhát vásárolni? - néz végig rajtunk, majd leharcolt ábrázatom látva megértőn fordul Haley felé.

- Elmondtad neki igaz?

- Ja és elájult.

- Akkor jobban bírtad, mint Haley, ő lehányta a szőnyegét - mosolyog rám nyugtatásként, mire csak fáradtan sóhajtok.

- Mondtam már neki - áll fel mellőlem barátnőm és a maradék ruhám kezdi pakolgatni - Egyébként apu, Teressa üzeni, hogy Pete-vel együtt eljönnek ma vacsorára és itt is aludnak.

- Ó! Akkor azt hiszem megyek is és foglalok egy asztalt 5 főre a Black Rose-ban. Nati szereted a bélszínt?

- Nem ettem még, de szerintem igen - sóhajtok lemondóan - Ugye az nem opció, hogy én itt maradjak és pirítóst vacsorázzak?

- Okos lány! - nevet fel Roy, majd eltűnik az ajtó mögött.

-----------

- Én szerintem mégiscsak itthon maradnék.

Haley fésülködő asztalánál ülve lassan újra elfog a pánik. A ma vett egyik estélyi ruha van rajtam, egy pánt nélküli, fehér térdig érő, és egy hozzáillő fehér magassarkú a lábamon. Ahogy a tükörben megnézem magam, újra tudatosul bennem a tény, hogy a smink tényleg csodákra képes. A hajam loknikban omlik a vállamra és pár virágos csat próbálja a rendezetlenebb, göndör fürtöket hátra fogni. Fehér arcomon, kék szemeim ijesztően kitűnnek.

- Megszenvedtem a hajaddal, szóval akkor is jössz, ha nem eszel egész este semmit, csak ülsz.

Hátra fordulva szembetalálom magam barátnőmmel, aki egy gyönyörű rózsaszín ruhát vett fel hozzáillő cipővel, haja pedig a feje tetején magasodik egy elegáns kontyban.

- Elképesztően nézel ki - dicsérem meg, mire hálásan elmosolyodik.

- Igyekszek, de hé, végre láthatlak szoknyában! Tök jól áll, többször is hordhatnál.

- Na azt inkább nem.

- Lányok, itt a kocsi! - halljuk meg Roy hangját lentről.

Kénytelen vagyok feltápászkodni és Haley unszolására elhagyjuk a szobáját. A magassarkúban ijesztően nehéz járni, és ahogy bizonytalanul leindulok a lépcsőn, szemem sarkából megpillantom a fürdő ajtaját. A lábam a földbe gyökerezik a felismeréstől. Az nem lehet...

- Nati, jössz? - pillant vissza rám Haley és valószínűleg teljesen elsápadhattam, mert aggódva szalad vissza hozzám - Jól vagy?

- Haley az... az előfordulhat, hogy a bátyád... Pete, bejöjjön a házba amikor csak akar?

- Öm... nem tudom mire akarsz kilyukadni... de gyakorlatilag igen, tudja a riasztó kódját, akár éjszaka is bejöhetne és itt aludhatna, ha hajnalban elmegy azt hiszem senki nem is venné észre, hogy itt járt. De nem tudom, hogy mire akarsz... - a felismerés hirtelen szalad végig az arcán - Na neeee! A gyors fürdés...

- Azt hittem csak hallucináltam a fáradtságtól, de így már tuti nem! Pete tegnap délután a fürdőben zuhanyozott mikor bementem és mindent láttam, MINDENT! És nem is ez a legrosszabb, azt hiszem félig mindent ő is látott... Haley hagyj maradjak itt! - veszem könyörgőre.

- Lányok!

A lány tanácstalanul néz le Roy felé, majd rám. Végül káromkodva megfogja a karom és elkezd lerángatni a lépcsőn.

- Azt hiszem jobb ha túl esel most a találkozáson, végül is egy nemes étterembe fogunk menni, nem történhet semmi! Remélem...

Bár én nem vagyok ebben olyan biztos, azért engedelmesen követem, míg lelkileg felkészülök életem legkínosabb estéjére.