Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

19.fejezet

- Te utolsó kis, senkiházi ribi!
A karjánál fogva rántom el Ashlee-t Pete-től, és a hajába kapva hátrarántom a fejét. Sikít, a szemében könnyek csillognak, de én csak húzom és húzom azt a ribis kinézetű kis cafkát, minden felgyülemlett keserűségem rá zúdítva. Senki nem próbálja meg kiszabadítani a lány haját, amitől vigyorogni támad kedvem. Az arcához hajolva a képébe röhögök. Most az egyszer végre én nyertem!
- Ha még egyszer meglátlak a srác közelében, búcsút mondhatsz a drágalátos frizurádnak.
A lány sírva rohan el, míg én méltóságteljesen megigazítom a ruhám, majd Pete elé lépek. Döbbenten mered rám, ajkai elnyílnak, de ujjaim rájuk fektetve megakadályozom, hogy megszólaljon.
- Shh... majd később - azzal kezem elvéve, lezser öltöny zakójába kapaszkodva, lábujj hegyre pipiskedek, hogy ajkaim... 

A gondolat buborék úgy pukkan ki, mintha nem is lett volna. Ha valaki megkérdezné, hogy hogy kerültem a díszlet mögé a bevonulást várva, tippem se lenne. A lányok körülöttem csendesek, mindössze egy valaki nem bírja befogni a száját és az persze, hogy Ashlee. Ökölbe zárul a kezem és elképzelem mi lenne, ha tényleg átrendezném az arcát... Kifújom a levegőt és kiengedem a szorítást. Néha engem is meglep mennyire utálom ezt a nőt.

- Jaj Natasa! Hát észre sem vettem, hogy te is itt vagy! Bár ilyen habcsók jelmezben nem is csodálom, hogy nem ismertelek fel, nem cserélték össze egy cukrászdai kabalával a ruhád véletlenül? - kuncog, fekete körmös kezét, vörös ajkai elé rakva.
- És a tiédet egy útszéliével? - horkantok elkapva a fejem.

A lányok közül Ashlee az egyetlen, akinek saját karriere van, a többiek olyanok mint én. Érdekes viszont, hogy nincs két egyforma lány, van akit kifinomultan, akit merészen vagy épp egy egyszerű farmerba öltöztettek fel.

- Mi az, féltékeny a szívem, hogy összejöttem Pete-vel?

Igen.

- Hagyj már békén a hülyeségeiddel! - behunyom a szemem és megpróbálom kizárni a lány szavait. Mondhatni, hogy egyáltalán nem megy.
- Ja igen, neked ott van Patrick mi? Hö, amilyen a lány olyan a barátja. Teljesen összeilletek az már biztos - unott, szinte már undorodó hangjától fel megy bennem újra a pumpa. Az egy dolog, hogy engem sérteget... de a "fiúm" hagyja ki ebből!
- Fogadok, hogy még semmit nem csináltatok csókolózáson kívül - kuncog és hallom, ahogy magassarkújában közelebb lép - Semmi tapi, semmi nyali vagy...

Dühösen, a zavartól kivörösödve lököm el a közelemből.

- Kiszaladok a mosdóba!
- Tudtam! - kiáltja utánam győzedelmesen - A kis szüzike, hogy menekül, jé! Ja, és csak hogy tudd, én már lefeküdtem Pete-vel és kurva jó volt!

Lefeküdtek.

Pete és Ashlee szeretők és Azt csinálják. 

A szemem szúr, a gyomrom felkavarodik, ahogy az agyam elképzeli a jelenetet. Nem akarom látni! De nem tudom nem látni. Megmosom az arcom hideg vízzel, próbálva nem leszedni a maradék festéket. Sápadt vagyok, de legalább megy a baba ruhához. Csak az a lényeg, hogy lenyugodjak és betartsam a szabályaim, még ha ebből hármat kapásból meg is szegtem. Nem nézek többet a szemébe, még csak észre sem fogom venni. Felejteni, felejteni, felejteni! Ez legyen a mottóm és minden rendben kell, hogy legyen!

Mire visszaérek már be kell állnunk az érkezési sorrendbe, így szerencsére nem kell a sor végén álló Ashlee-re figyelnem.

A hang megszólal, én pedig elsőnek megyek ki a fénybe. Hatalmas tapsvihar fogad minket Patrick-kal, aki a másik oldalról jön be, majd miután megpörget, hogy a szoknyám körül forduljon, kéz a kézben lemegyünk a lépcsőn és leülünk a kanapéra. Hét pár van, de azt hiszem az eléggé megmutatja, hogy mennyire vagyok otthon az amerikai hírességekben, hogy Pete párosán kívül senkit nem ismerek.