Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

12. fejezet

 Az elmúlt két napban hangom se lehetett hallani. A szobámban ülve sajnáltattam magam, míg Haley egy barátnő kötelességeit felülmúlva, szinte mindent helyre hozott körülöttem. Már amennyire képes volt erre. Teressa - teljesen jogosan - fúj rám az esküvőn történtekért, sőt még azt is kimeri jelenteni, hogy azt leszámítva, hogy szinte mindenki jól érezte magát, tönkre tettem az egész lagzit. Öröm az ürümben, hogy Haley kinyomozta kit találtam el gyomrom tartalmával, és kellemes meglepetésként ért, hogy pontosan azt a nőt, akinek hála millió darabra tört a szívem. Hát igen, ez van, ha más fiújára fáj az ember foga. Az elmúlt napok magánya arra is jó volt, hogy gondolkodjak. Már túl sokat is. Eldöntöttem, hogy nem fogok megfutamodni úgy, mint Marci esetében. Azt elszúrtam, de ezt nem akarom, még ha itt kisebb is az esélyem arra, hogy összejöjjön. Lássuk be, nem vagyok sem egy szuper modell alkat sem testileg, sem pedig szépségileg. Viszont nem üres a buksim, van humorom és ha kell nagyon is kedves tudok lenni. Jó, többé kevésbé. A pár napi depressziós hangulatom után, mindenki meglepődve fogadja, hogy szinte kicsattanok a boldogságtól, ahogy lemegyek reggelizni.

- Jó reggelt! - mosolygok rá mindenkire, helyett foglalva Haley mellet az asztalnál.

A szakácsnő elém tesz egy kis tojásos szalonnát, majd visszatér a dolgához. Így is hallom a spanyolul elmormogott csodálkozását, hisz ha nem jöttem le fagyit kunyerálni tőle vagy ötször, akkor egyszer sem.

- Jól vagy? - pillog rám hatalmas szemekkel barátnőm.

- Soha jobban!

Látom a kétkedést az arcán. Valószínűleg azt hiszi most vagyok a tagadás fázisban, amikor nem tudom elfogadni, hogy Pete-nek tényleg nem kellek. Na majd!

- Haley, tényleg jól vagyok - közelebb húzódva hozzá, suttogva folytatom - Van egy tervem!
A lány hitetlenül mered rám, majd félelem költözik az arcára.

- Csak semmi Nati féle tervet! Tudod mi volt múltkor is!

Tudom. Belegondolva, hogy a legutolsó tervem után egy hétig mindenhol viszkettem a rengeteg szúnyog csípéstől, meg is értem.

- Örülök, hogy nem ölted bele magad a szégyenbe, miután tönkre tetted az esküvőmet - mosolyog rám gúnnyal telve Teressa.

- De drágám, ezt már megbeszéltük... - próbál utat állni a kitörni készülő vitának Roy.

- Nagyon sajnálom, amit leműveltem arra nincs bocsánat! Megértem, hogy neheztelsz rám és teljesen jogosan! Őszintén sajnálom!

Még a szakácsnő, Maria is lerakja a mosogatni valóját és döbbenten felém fordul. Én, aki eddig csak is vitatkoztam és szálka voltam az első perctől fogva Teressa szemében, bocsánatot kér egy kis semmiség miatt. Joggal hihetnek ezek után betegnek. Belapátolom a beállt csendben a maradék reggelim, majd megköszönve az ételt az emeletre sietek. Ahogy vártam, alig öt perc múlva Haley félve nyit be az ajtón, mintha arra készülne, hogy épp rituálisan feldarabolok valakit vagy valami hasonló. Felpillantok a magazinomból, ahogy leül a mellettem lévő fotelre. Látszik az arcán, hogy annyi mindent szeretne kérdezni, még is mikor megszólal, inkább kerüli a témát.

- Mit csinálsz?

- Teszteket töltök ki. Szerinted én játékosan pajkos vagy egy vadmacska lennék az ágyban?

Futó mosoly suhan át az arcán, majd közelebb kúszik felém, hogy ő is belenézhessen mit is művelek. A mosoly azonnal eltűnik az arcáról, amint elolvassa a tesztem címét.
" Van esélyed Pete Wentz-nél? Derítsd ki!"
Kikapja a kezemből az újságot és a szoba túloldalába dobja.

-Nati, ezt már megbeszéltük nem!?

- De, persze. De figyelj, átgondoltam az egészet és arra gondoltam, hogy nem kell minden esetben feladnom. Jó nem vagyok annyira szép, de a smink csodákra képes és biztos van belül valami nagyon pozitív értékem is. Picit változtatok magamon és...

- Neked az a csók elvette az eszed! Most komolyan te, aki mindig arról papolt, hogy az őszinteség a legjobb, arra készülsz, hogy teljesen átváltozol egy fiú miatt? Te tiszta hülye vagy!

A kezeim nézve gondolom át a hallottakat. Ezzel nem számoltam.

- Ha már annyira azt akarod, hogy ez összejöjjön, add önmagad. Simán az ujjad köré tudnád csavarni így is - öleli át a vállam - Persze nem támogatlak a dologban, Pete közel sem a legtökéletesebb ember, találhatnál nála százszor jobbat, olyat, aki jobban illene hozzád.

- De nekem ő kell... - suttogom, mire a lány felsóhajt.

- Még ha én lennék a legboldogabb is, hogyha a sógornőm lennél, nem tudom egyszerűen azt mondani, hogy mindent bele. De, azért azt nem mondom, hogy próbálkozni sem lehet.

Mosolyogva ölelem magamhoz.

- Meg sem érdemlek egy olyan barátnőt, mint te.

- Jó hogy észreveszed! - nevet fel.

Valahol a párnak tengerében felhangzik az I don't care, mire szétválunk és az SMS-ért mászva elterülök az ágyon.

- Te jó ég! - sikkantok fel, mire Haley is rögtön mellettem terem én pedig remegő kézzel nyújtom felé a telefont a megnyitott üzenettel.

" Kedves Natasa! Holnap 10:00 várjuk a New York-i, Hatrock stúdióba elbeszélgetésre a Fall Out Boy nevű zenekar segédszervezői posztjára. Megbeszéljük a teendőit és a fizetségét. Üdvözlettel: Tom Reshen, menedzser."

- Azta, erről el is felejtkeztünk. Most mit fogsz csinálni? - pillant felém a lány aggódva.

- Elmegyek. Ez álmaim állása, még jó, hogy nem fogok megfutamodni, amikor ilyen lehetőségem nyílt.

- Ugye tudod, hogy egy helyen dolgozni a pasiddal szörnyű?

Haley célzásától felnevetek, majd hálásan rá mosolygok.

- Majd megoldom. Segítesz kiválasztani a ruhám?

Visszamosolyogva a szekrényemhez lép.

- Naná! Egyébként, - tekintetét a földön heverő újságra vezeti - a kérdésedre a válasz, hogy valószínűleg hering módjára fekszel, miközben remegsz a félelemtől.

A párnám pontosan arcba találja a nevető lányt. Hiába, csak a legjobb barátnőm.