Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

18. fejezet

Na, sziasztok! A helyzet az, hogy idő hiányában a részek kikerülése teljes mértékben a véletlenen fog múlni ezentúl. Semmit nem tudok ígérni, de amint lesz új fejezet, azt azonnal töltöm, ennyi bizonyos :)
Jó olvasást!

Hogyan felejtsük el Pete-t öt fázisban:

1. Szedd le az összes olyan plakátot, képet, amin ő is rajta van, és rak helyettük mást.
2. Ne hozd soha elő a nevét, ha mégis előjön, terelj!
3. Ne nézz vagy olvass bulvár sajtót, mert akaratlanul is szembe találhatod magad vele ( amiben benne vagy, azt úgy is elküldik neked )
4. Kerüld a személyes találkozást, ha nem muszáj ne beszélj vele, ne vegyél róla tudomást!
5. Soha többé ne nézz a szemébe!

Sóhajtva rakom le a tollam, majd a parafa táblámra szúrom a lapot, hogy mindig előttem legyen és soha ne felejtsem el. Bár nem gondolom azt, hogy bárki is be akarna jönni a szobámba nézelődni, a biztonság kedvéért a pontokat magyarul írtam, így csak én érthetem mi van rajtuk. A jó oldala, ha külföldi vagy. A helyére simítom a lapot, ujjaimmal végig rajzolva a kacskaringós betűket, majd még egy pillantást vettek az új falamra. A Fall Out Boy plakátok lekerültek, a helyükre a lányokkal, Haley-vel és a múltheti randinkon készült képek kerültek.

Hiányos, de mindössze ennyim van az emlékeim közül. Képtelen vagyok egy fotót akár anyáról, akár Marciról is kirakni. 

Eldőlve az ágyamon hallgatom a ház csendjét. Teressa kirándul, Haley a szobájában magol, Roy pedig a könyvén dolgozik a földszinten. Magányos vagyok, főleg most, hogy egy hét szabadságra lettem küldve, amíg a banda és az egész stáb Las Vegasba utazott egy nagy koncert miatt. A telefonom pityegése ránt ki az önsajnálatomból. Már pusztán a név láttán is felélénkülök és boldogan nyitom meg a Patrick-tól jött SMS-t.

"Szörnyű ez a fotózás :( Fáj az arcom a sok mosolygástól, teljesen elgémberedtem. Te mi jót csinálsz?"

A szemem forgatva írok vissza. Az elmúlt héten folyamatosan vagy telefonon, vagy SMS-ben zargattuk a másikat. Bár a randi óta nem találkoztunk személyesen, jól esik ez a fajta kapcsolat tartás is.

"Rocksztár vagy, ez is a munkádhoz tartozik. Örülj, hogy legalább nem halsz bele az unalomba, mint én"

Azonnal jön is a válasz.

"Én is unatkozok, nem csak te, de szívesen csinálnám veled inkább, mint a srácokkal. Rosszabbak nyafogás terén, mint én."
":) Ha ez tényleg igaz, akkor sajnállak"
"Mikor hazudtam én neked?"

"Jogos" 

Kezembe fogva a telefonom, elindulok a földszint felé, valami innivaló után nézve. A csendes szobában ijesztően hangos a hűtő becsapódása, ahogy a jeges teámmal együtt helyet foglalok a kanapén.

" Felhívhatlak?"
Ez Patrick, aki még ilyen esetekben is képes engedélyt kérni.
" Persze "

Két másodperc múlva Patrick éneke jelzi a hívását. Lehet át kéne valami másra állítanom, de fob-on kívül nincs sok másom.

- Szia! - köszönök mosolyogva, majd a csendet hallva megjegyzem - Remélem tanulva az esetből nem egy takarító szertárba ültél be.

- Nem, dehogy - nevet - Az udvaron vagyok a kinti fotózás miatt. Amúgy se mennék többet ilyen helyre, hisz mind tudjuk mik történhetnek, és nem akarom megcsalni a barátnőm.
Vagyis engem. 

Zavarba jövök, de próbálok könnyen válaszolni. Furcsa, hogy valakinek igazából is a barátnője vagyok és nem csak egy alibiként. Bár egyáltalán annak számítok? A séta során nem sokat beszélgettünk, mondhatni még csak nem is sétáltunk, csak csókolóztunk. Az, hogy most ezek után mi a helyzet köztünk, az rejtély.