Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

20. fejezet

Sziasztok! :) Ez a rész most kicsit rendhagyó, ugyanis egy minimális testiség is bele lett víve. Próbáltam úgy fogalmazni, hogy senki számára ne legyen túl vulgáris, hát nem tudom mennyire sikerült, de próbálkoztam :D 

Jó olvasást!

 Egy elhagyatottabb öltözőbe megyünk be, de Patrick a biztonság kedvéért az ajtót is bezárja. Nem tudom mire ez a nagy óvatosság, viszont nem mondok semmit, csak leülök a kanapéra és várok. A férfi nem ül le, helyette a velem szemközti falnak dől és onnan figyel. Megint ez az érzelemmentes arc. Ezt tanítják a fiúknak vagy mi?

- Öm... - köszörülöm meg a torkom. A bezártságtól és ettől a köztünk vibráló feszültségtől gombóc van a torkomban.

- Gondolom, tudod miről akarok beszélni.
- Azt hiszem... - nagy levegőt véve, csakúgy ömlenek belőlem a szavak - Ashlee szörnyen béna volt, megsajnáltam őket! Ha nem segítek a középdöntőig sem jutnak be.
- Mióta csináltad?
- Az első szünet után...

Csend, a férfi mérlegeli a szavaim, majd bólint.

- Még mielőtt megkérdezed, nem haragszok rád azért, amiért segítettél nyerni nekik - a kék szempár fagyosan mered az enyéimbe - Viszont nagyon is érdekelne, hogy honnan tudsz ennyi mindent Petey-ről.

Lebuktam. A habos ruhám gyűrögetve, az előttünk lévő szőnyeget bámulom. Mit tegyek? Meg kell szólalnom ez nem kérdés, de mit mondjak? Hazudjak vagy tereljek? Az utóbbinál döntök.
- Az igazság az, hogy... Nagyon sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de hatalmas rajongótok vagyok a mai napig. Plakátok, CD-k... mindenem van, imádom a zenéitek és titeket is! Ezért tudok annyi mindent nem csak róla, de rólad, Andy-ről és Joe-ról is. Sajnálom.

Hadarásom ismét csend fogadja. Nem merek a szemébe nézni, hisz hazudtam több esetben is. Ahogy Patrick megszólal, azonnal rá kapom a fejem. Mosolyog.

- Nehogy azt hidd, hogy nem tudtuk. Haley is az, ezt már az esküvői képnél megállapítottuk, amikor majdnem beleájult Andy karjaiba.

Mosolyától és könnyed hanglejtését hallva, megkönnyebbülve nevetek fel.
- Nem vagyunk valami jó színészek.
- Nem, épp ellenkezőleg. Te különösen ügyesen el tudsz rejteni dolgokat előlem.
Ellöki magát a faltól és lassan megindul felém. A kezem izzad, a szívem pedig a torkomban dobog, ahogy egyre közelebb és közelebb ér. Nem tetszik ahová megint kilyukadtunk.

- Patrick? - csak ne remegne a hangom - Mire célzol?

- Mióta?

- Mi, mióta? - nem, egyáltalán nem tetszik ez a tekintet.

- Mióta vagy szerelmes Pete-be?

Szemeim a duplájára nőnek, és érzem, ahogy lassan elpirulok, ezzel elárulva magam. A fiú hümmög, én pedig a térdeim felé görnyedve próbálom kikerülni a tekintetét.
- Tudod, azért jól eset volna, ha egy kicsit megpróbálod legalább tagadni a dolgot - a nevetésében semmi öröm nincs.
- Patrick én annyira...
- Tudtam, hogy nem vagy belém szerelmes és azt is, hogy valaki másba viszont igen. De én azt hittem Marci az, nem azt hogy... Petey.

Hallgatok, mert bocsánat kérésen kívül semmi mást nem tudok mondani. Nem is kell, mert a fiú sajnos helyettem is kérdez.

- Nos, mióta?

- A... az esküvő előtti héttől...

- Ó - hallom, hogy őszintén megdöbben, majd szavai felvesznek egy balsejtelmes hangnemet - Ez most meglepett és nem jó értelemben.