Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

Epilógus

Már a városban észrevettem az óriás plakátot, mégis megremeg a kezem, ahogy az étterem kirakatába teszem a felhívást.
" Fall Out Boy koncert az Arénában! Jegyvásárlás a ... "
Tovább nem is olvasom, úgy sem akarok elmenni. Bár sokszor gondolkodom a többieken és viszket a kezem azért, hogy egy hosszú levélben kitálaljak mindent Haley-nek, nem teszem. Nem tehetem! A kapcsolatot bár tartjuk, nem mondanám, hogy a barátságunk felhőtlenül megmaradt. Köszöntések ünnepekor és születésnapokon, valamint egy-két fontosabb információt megoszt magáról, minthogy elkezdte az orvosit és menyasszony. Meghívott az esküvőre, de őszintén, kétlem hogy elmegyek. Nem kockáztathatom meg, hogy találkozzak Pete-vel, mert félek mit mondanék vagy mondana ő. Az élete láthatólag egyébként is teljesen rendben van, boldog a feleségével és a kisfiával. Nem kell hogy felkavarjam az épp csak elülő hullámokat.  

- Nati, itt a tízes asztal rendelése! - kiált felém munkatársnőm, mire engedelmesen a kezembe veszem a megrakott tálcát és elindulok az asztalok között. 
Már lassan egy éve dolgozok ebben a Budapest szívében elhelyezkedő kisebb cukrászdában, aminek anya rendszeresen szállítja a sütiket és egyéb tortácskákat. A fiatal üzletvezető bár az elején tartózkodott a felvételemtől, tekintve, hogy semmilyen tapasztalatom és végzettségem nincs, végül csak beadta a derekát, és merem kijelenteni, hogy meg van velem elégedve. A fizetés nem sok, de elég a megélhetésre, és szeretem is ezt csinálni, szóval panaszra sincs okom. 

Mosolyogva lerakom a törzsvendég házaspárunk elé a rendelt vaníliás szeleteket, majd megköszönve a türelmüket visszamegyek a pulthoz. Általában ketten tartjuk a frontot Kittivel, szóval már elég jól összeszoktunk. Szinte minden apróbb rendülésből, biccentésből megértem mit szeretne, hogy mit, hogyan csináljak. Jó dolog ilyen barátságos környezetben dolgozni, arról nem is szólva, hogy nap végén a maradék süteményt hazavihetjük, aminek otthon kimondottan örülnek. Főleg az epreseknek.

- Hmmm - nyammog társnőm egy hatalmas tiramisu szelettel a szájában - Anyukád isteni tiramisut tud csinálni! Mindenképp el kell kérnem a receptet.
- Majd elkérem neked - nevetek, miközben szalvétát nyújtok a tejszínhabos lánynak - Csak töröld meg magad gyorsan.
- Ah, a fenébe!
A fejem rázva mosogatom el a bepiszkított tányérokat és villákat. Három évvel ezelőtt, amikor hazajöttem Budapestre soha nem gondoltam, hogy ennyire rendben lehet minden Pete nélkül. Anya az elkezdett és azóta befejezett elvonójának hála már teljesen jól van, minden idejét a családjának és a süteményeinek szenteli, így nem is unatkozik. Nem házasodott össze Marcival, az elköltözésem után egy héttel szakítottak. Hogy a fiúval mi van nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Az ő barátságáról már akkor lemondtam, amikor láttam az árulását. Nem kellenek ilyen barátok. 

Hogy van-e az életemben bárki is? Nincs, de nem is szeretném. Tökéletesen elvagyok az én kis családommal, nem kell a teljes nőuralomba egy férfi is. Egyébként se hinném, hogy képes lennék bárkibe is beleszeretni. Mindenkinek egy igazi van az életében, és mivel én őt már elvesztettem, több esélyem amúgy sincs. 

Elgondolkodásomból Kitti ránt ki.
- A hármas asztalnál rendelnének. - bök oldalba somolyogva - Helyes, egyedül érkező férfi, aki folyton feléd pislant. Szerintem tetszel neki.
- Vagy téged nézne csak útban vagyok - forgatom a szemem, de azért megtörlöm a kezem a törlőmbe és kis füzetemmel nekiindulok a jelzett asztalhoz.  

Kitti már-már teljesen a szívén viseli a szerelmi életem sorsát, így már megszoktam, hogy minden egyes egyedül érkező, kicsit jól kinéző férfi elé megpróbál odavetni. Néha túlzásokba esik, de amúgy ártalmatlan. Most viszont fején találta a szöget! 
Ledöbbenek. Nem, ez nem tudja eléggé leírni, mit is érzek pontosan. Ez.. ez abszurd! De kétségtelenül igaz, amit látok.