Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

6. fejezet

Az utat egy fekete limuzinban tesszük meg és bár más esetben biztos, hogy nagyon élvezném, most csak lehajtott fejjel figyelem az ölemben lévő kezem. Soha életemben nem féltem vagy izgultam ennyire. Túlságosan is hamar érkezünk meg az étteremhez, szinte fel sem fogom, hogy már itt vagyunk, csak mikor egyedül maradok az autóban. Kelletlenül kicsusszanok, engedve, hogy a sofőr felsegítsen. Ahhoz képest, hogy híres a hely, sehol egy vörös szőnyeg vagy fotós.

- Tuti, hogy nem ilyenre számítottál! - nevet fel Haley, mire halványan elmosolyodok az este folyamán most először.

- Szomorú a valóság, még sem vagyok olyan híres, mint gondoltam! - tesz Roy drámai kézmozdulatot, amitől felkuncogunk.

Azonnal elhallgatok, ahogy elindulunk befelé, és ahogy a pincér felénk siet, Haley oldalba bök.

- Oké, most ne akadj ki, de már itt vannak. Ott ülnek a fal mellet, csak ne bámuld meg Pete-tet látványosan, jó? - suttogja egy asztal felé biccentve a túloldalon.

Az étterem maga világos, a krémszínű tapétán rengeteg festmény lóg, a plafonról pedig terebélyes csillárok lógnak alá, megcsillogtatva a drága ékszereket a hölgyek nyakában és fülében. Az üres nyakamhoz kapok és most bánom csak, hogy visszautasítottam Haley ékszer vásárlási ajánlatát. Aztán a tekintettem tovasiklik a drága ruhákat viselő nőkön és partnerükön és megakad egy bizonyos valakin. A szívem nagyot dobban, ahogy édesanyja mellet megpillantom a férfit, aki az alkalomhoz illően öltönybe bújt, elrejtve ezzel tetoválásait. Kócos fekete tincsei a homlokába hullnak, míg szelíd barna tekintetével a mellette lévő nőre figyel. Kétség sem fér hozzá, hogy ő tényleg az eredeti Pete Wentz. Lassan megindulunk a pincér nyomában az asztal felé. Haley a kezem után kap és a szoknya takarásában bátorítólag megszorítja, közben én magam arra koncentrálok, hogy ne essek vagy ájuljak el. Ahogy közeledünk abba hagyják a beszédet és felénk pillantanak. Mind ketten mosolyognak, ám Teressának, amint megpillant engem, fogadni mernék, hogy egy pillanatra megrándul a szája sarka.

- Sziasztok, sajnálom, hogy késtünk! - mosolyog bocsánatot kérve Roy, majd jegyese mellé lépve lehajol, hogy megcsókolja.

- Semmi gond, most jöttünk mi is.

Meghallva a férfi hangját egyszerűen kiráz a hideg. Teljesen más, mint a felvételeken... Elvarázsolva állok a háttérben, nézve, ahogy barátnőm két üdvölő puszit nyom Pete arcára, aki ezután kíváncsian felém fordul. Szinte azonnal vörösen elkapom a tekintettem, hisz az ismerős barna szempártól eszembe jut a tegnapi nap... És ahogy lopva felé pillantok, zavart arckifejezéséből észreveszem, hogy ő is felismert engem.

- Hadd mutassam be nektek Natasát, a fogadott lányom, aki egészen Magyarországról érkezett közénk - mutat be Roy, mire egy mosolyt erőltetek az arcomra.

Teressa arcára kiül a döbbenet, valószínűleg nem számított erre a lehetőségre, míg fia továbbra is valahova a távolba mered, kerülve a tekintettem.

- Nagyon örvendek! - biccentek tisztelet tudóan, de nem valami sokat váltok ki ezzel belőlük.

Már most érzem, hogy milyen remek estének nézünk elébe...

---------

Haley és Roy közt ülve, a tányéromon lévő furcsa kinézetű húst piszkálom. Az étlap szerint bélszín, az árából pedig arra következtettek, hogy első osztályú, mégis a szagára is pusztán elkap a hányinger. Azt hiszem még sem szeretem a bélszínt... Körülöttem élénk beszélgetés hallatszik, mindenki elvan, egyedül én vagyok teljesen elveszett ebben a társaságban. A falakon lógó képeket nézegetem épp, amikor a szemem sarkából észreveszek egy pár vizslató tekintetett. Oda fordítva a fejem, meglepődve tapasztalom, hogy Pete épp rám mosolyog.