Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

26. fejezet

Hát azt hiszem elég rendesen megszegtem a Pete-nek tett ígéretem, de jó okom volt rá! Eljegyzési parti.
Igen, meglepetésszerűen egyszer csak egy meghívót találtam a váltás cipőm tetején a stúdióban, ami fennhangon hirdette hogy barátnőmet, Margareth-et, tegnap eljegyezték. Nem kicsit lepett meg tekintve, hogy még csak azt sem tudtam hogy van barátja, bocsánat, vagyis most már jegyese. Természetesen a kezdeti döbbenetből felocsúdva rögtön jeleztem hogy elmegyek az ünnepi vacsorára, amit a családnak és barátoknak szerveztek. Elő is kerestem a legszebb ruhám, megcsináltam a hajam, a sminkem, és még Roy-t is megkértem, hogy rakjon ki a megbeszélt étterem előtt.

Arra számítottam, hogy egy kellemes vacsora után haza megyek és Pete-vel töltöm az utolsó, még tiltottnak számított éjszakánkat. Igen, végre valahára ugyanis elérkezett az a pillanat amire már két hete vártam. Másnap Pete az ország egyik legnagyobb beszélgető showjában kívánta elmondani mindenkinek - beleértve Ashlee-nek is - hogy vége. Izgultam, szinte jobban is aggódtam az egész miatt mint Pete, ezért is fogadtam el kitörő örömmel a meghívást. Na meg mégis csak az egyik legjobb barátnőmről van szó, aki férjhez megy! Hű!
Aha, csak valamivel nem számoltam. Ez a valaki pedig a barátnőnk Santal volt.

Hét óra felé az emberek már kezdtek szállingózni hazafelé, szóval én is elkezdtem készülődni. Már kabátban álltam a hallban, és csak arra vártam hogy elbúcsúzhassak Margareth-től és még egyszer megköszönhessem a meghívást az esküvőjükre, amikor barátnőnk, mint egy hurrikán kirontott az étterem ajtaján, karján húzva a boldog menyasszonyt és egyenesen megindultak felém.

- Natasa, remélem nem haza készültél! - rikkantotta.

- Hát ami azt illeti...
- Szó sem lehet róla, az este még csak most kezdődik! - karolt belém, én pedig fáradtan vettem tudomásul, hogy ma nem fogok nyolcra hazaérni.

- Hová megyünk? - nevetett fel Margareth, miközben eltűrtök Santal kirohanását az épületből és a ráncigálását a járdán.
Egyszerűen túl sok az energiája, elkezdhetne nyugodtan sportolni vagy valami. A válasz amit kaptunk nem volt túl megnyugtató.

- Titok! - somolygott ránk kacsintva, de aggódó arcom látva nevetve helyesbített - Ugyan már csajok, bulizzunk egy kicsit! Nem sokára bekötik az egyikünk fejét, ki kell élveznünk még a pillanatnyi szabadságunkat!
- Jó de... - akadoztam, miközben próbáltam nem orra esni a magassarkúmba, amit hiába, nem futáshoz találtak ki - De hova megyünk? Mondd hogy nem viszel semmi éjjeli klubba vagy hasonlóba!

- Az unokatesómnak van egy király szórakozóhelye, oda viszlek titeket. Ő állja a számlát, szóval mértéktelenül fogyaszthatunk - vigyorgott elégedetten, és megelőzve a kérdéseimet magához ölelt - Nem fognak az italodba drogot csempészni szívi, nyugi! Iszunk egy kicsit, táncolunk és ismerkedünk, aztán meg hazamegyünk. Ennyi. Naa Nati, ne légy már ünneprontó!
Elhúzva a szám adtam be végül a derekam. Mit tehettem volna? Santal-nak ellentmondani szinte egyenlő a lehetetlennel.

- De igaz nekem nem muszáj ismerkednem? - mosolygott szórakozottan Margareth, látványosan villogtatva az ujján viselt eljegyzési gyűrűjét.
- Neked nem.
- Tudjátok az igazság az, hogy... - hebegtem, próbálva „könnyen" tálalni, hogy amúgy én sem vagyok egyedülálló, de belém fojtották a szót.
- Natasa, rengeteget meséltem rólad a unokaöcsémnek, Adam-nek, és már alig várja, hogy megismerjen. Rendes pasi, imádni fogod! - kacsintott rám, és hirtelen megszólalni se tudtam.

Valahogy elértünk a már annyit emlegetett klubig és kellemesen csalódtam. Bár az éjszakai helyekre jellemző dübörgő zene és atmoszféra adott volt, sehol nem láttam részegen vagy drogtól elkábultan fetrengő embereket. Szépen kiöltözve, kulturáltnak is nevezhető módon táncoltak és italoztak a kb. velünk egyidős vendégek. Látszott, hogy elit a hely, de Santal-nak köszönhetően kérdés nélkül átjutottunk a biztonsági őrök falán, hogy aztán a bárhoz lépve, megismerkedjünk a pult mögött dolgozó tulajjal, Adam-mel. A fekete hajú, fekete szemű és bronz bőrű Adam-mel, aki mindannyiunkat meghívott egy-egy koktélra, és kedves mosolyával szinte azonnal eltüntette a maradék aggodalmam is.