Fangirl // F.O.B //(Befejezett)//

4. fejezet

Reggel végre elmentem zuhanyozni és nem, nem találkoztam újabb meztelen Fob taggal, viszont fél óráig álldogáltam a meleg vízben, egészen addig, amíg már ki sem láttam a rengeteg gőz közül. Kint a fogason megtaláltam a nekem kirakott ruhákat, egy fekete farmer és a kedvenc banda pólóm kiköpött másának személyében, majd lófarokba fogva kezelhetetlen, sötétbarna, göndör tincseim felkerestem barátnőm, aki a konyhában már elkészülve várt rám. A sportkocsi anyósülésén elgondolkodok azon, hogy Haley mióta is tud vezetni, miközben szőke lobboncát nézem, ami szinte repül a szembe széltől. A táskám alján megtaláltam a napszemüvegem, így most sikerül a hatalmas felhőkarcolókat úgy is megnéznem, hogy közben nem ég ki a retinám. Vitathatatlanul másképpen néz ki ez a hely, mint Budapest, bár ezen nem csodálkozok. Ahogy egy piros lámpánál megállunk, szinte érzem a vizslató tekinteteket magamon, amik a járda felől érkeznek. Azt hiszem még itt sem fordul elő sűrűn, hogy egy méregdrága sportautóban két tizenéves üldögéljen. Képzelhetem mit gondolhatnak rólunk...

- Nati, hahó?! - barátnőm integetésére meglepetten fordulok felé - Azt kérdeztem mit szeretnél először venni. Cipő, ruha, ékszer?

- Minek nekem ékszer? - nézek rá értetlenül, mire megvonja a vállát.

- Azt hittem kihasználva az alkalmat végre csajosan is elkezdesz öltöködni, de ezek szerint tévedtem - von vállat, értetlen fejemen meg csak jót szórakozik.

Tény, hogy nem én vagyok a legnőiesebb ruhákban járó 18 éves a világon, de azért amíg nem néznek fiúnak szerintem nincs gond. Bár ahogy a parkolóházban kiszállunk és alaposan végigmérem barátnőm nyári ruháját és magassarkúját, majd saját, egy évtizede meglévő tornacipőmet, elbizonytalanodok.

- Oké, vehetsz nekem egy-két csajos ruhát meg cipőt, de szigorúan nem lehet a cipő sarka 3 cm felett! - adom be a derekam, mire Haley győzedelmesen elvigyorodik.

- Úgy kirittyentelek, hogy még apa sem fog rád ismerni! - karol belém és behúz a plázák végtelen boltjai közé.

------------

Egy kávézóban üldögélve, nyafogva nyújtóztatom a lábam, míg a velem szemben üldögélő lány izgatottan nézi át a csomagokat.

- Oké, akkor van egy fürdőruhád, két nyári ruhád, 3 farmered, két magassarkúd, egy tucat pólód és ujjatlanod, egy tornacipőd, két estélyid éés... két összeillő barátság karkötő, amiből az egyik az enyém - mutatja fel a karján lógó N betűt, mire én is felemelem a saját H betűm.

- Ez tetszik a legjobban... - motyogom a karlánccal babrálva álmosan.

Délután két óra van és már reggel kilenc óta nem láttam a kinti napot, csak a pláza fénycsöveit, amitől már fáj a szemem.

- Szép, így kell meghálálnod, hogy egy csomó gyönyörű ruhát válogattam össze neked - prüszköl tetetett sértettséggel és már épp azon vagyok, hogy kibékítsem, mikor elsápadt arcát látva felvonom a szemöldököm.

- Ha..

- Haley drágám, de jó újra látni!

Meglepetten fordulok hátra, elég lassan ahhoz, hogy lássam, amint barátnőm arcán hirtelen megjelenik egy nyálas mosoly, majd felkelve az érkező nő felé tipeg, hogy aztán két puszival és egy öleléssel fogadja. Meglepetten nézek végig az ismerős nőn, akinek rövid barna haja és barna szeme valamire - vagy épp valakire - emlékeztet.

- Teressa, szia! Mekkora meglepetés, de örülök, hogy látlak, mit keresel te itt?

Bár Haley remek színész, tartásán látom, hogy még sem örül annyira ennek a találkozásnak, rám vetett pillantásaiból, pedig rájövök, hogy miattam.

- Ó, tudod, hogy van ez, az esküvő miatt még egy csomó mindent el kell intéznem. Reménykedek benne, hogy Roy-jal szívesen láttok, majd minket éjszakára.

- Titeket? Ő... ő is itt van? - olyan rémületet hallok ki a lány hangjából, hogy én magam is meglepődök.

- Igen, az én kicsi fiacskámnak egy teljes hét szabadsága van, hát nem nagyszerű? Azt hittem csak a hétvégén ér rá, az esküvőre, de... - elhallgat.

Tekintette csodálkozva rám vetül, majd lejjebb vándorolva alaposan megnézi a felsőm, és érzelem mentes arccal Haley felé fordul magyarázatként.

- Ő itt a barátnőm Natasa, Nati, ő itt a jövőbeli anyukám Teressa - mutat be minket illedelmesen, de közben kerüli mindkettőnk tekintetét.

Felkellek az asztaltól, majd kedves mosollyal nyújtom a kezem.

- Jó napot! Már sokat hallottam önről Roy-tól.

- Maga szereti a Fall out boy-t?

Kezem megáll a levegőben és értetlenül nézek a barna szemekbe.

- Parancsol?

- A pólója. Rajong a bandáért?

- Öm... - most erre mit mondhatnék?

Az ember nem azt várja egy bemutatkozás alkalmával, hogy egy ilyen kérdést kapjon még hozzá ilyen komoly arckifejezéssel. Lopva Haley felé pislantok, de a lány a távolba mered, görcsösön beharapva ajkait, így az igazság mellet döntök.

- Voltaképpen igen, bár nem sokkal szeretem jobban őket Haleynél. Ami azt illeti így is barátkoztunk össze, a blogja segítségével, amin fanfictionokat ír róluk. Nagyon tehetséges, olyan mint az apja - mosolygok kedvesen, mire mögöttem a szőkeség felszisszen.

- Értem, ki a kedvence? - a hangjában lévő szigorúságtól feláll a hátamon a szőr.

- A... azt hiszem Pete Wentz, én magam is próbálkoztam egy időben gitározással...

Bennem reked a mondat további része. Ha eddig barátságosnak lehetett nevezni a nő viselkedését, akkor most egyenesen gyűlöletes. Mit tettem ellene, ami miatt ezt válthattam ki belőle? Szerencsére Haley elém lép és kedveskedő mosollyal elvonja Teressa figyelmét.

- Sajnos nekünk mennünk kell, viszont estére akkor várunk titeket vacsorára és a szobáitokat is előkészítjük. Szia! - azzal magához öleli és megpuszilja a nőt aki ettől valamelyest ugyan megnyugszik, de amint újra rám néz, tekintette újból megtelik gyűlölettel és undorral.

- Viszlát! - motyogom lehajtott fejjel, majd a rengeteg szatyrot fogva elindulok a kocsi felé.

-------------

- Ez meg mi volt?!

Elhagyva a forgalmas belvárost végre megmerem kérdezni, ami azóta foglalkoztat, hogy eljöttünk. Eddig még soha nem fordult elő velem, hogy valaki ok nélkül meggyűlölt volna.

- Ennyire nem szereti a Fob-ot vagy csak nem tudott másban belém kötni?!

- Bonyolult - feleli a lány, de a szája sarkában mosoly bujkál a képtelen gondolatra - Nagyon is szereti a Fob-ot, jobban is mint te.

- Akkor tipikusan az a fajta rajongó, aki megveti a többit? Már nem azért, de szerintem kicsit öreg Pete Wentz rajongónak... - fonom össze a mellem alatt a karom, mire felnevet.

- Pedig ő a legnagyobb rajongója hidd csak el! Egyébként megleptél, azt hittem Patrick-ért vagy oda.

- Érte is, de azt még sem mondhattam, hogy miatta kezdtem el énekelni, mivel azt nem tudok.

- Ja, hallottalak már, hát tényleg nem.

- Kösz... Egyébként valamit titkolsz előlem ugye? Ki vele Haley, tudod, hogy kitudom belőled szedni...

A lány arcára fagy a mosoly, majd megadóan felsóhajt.

- Való igaz, hogy valamit nem mondtam el, de védelmemre szólva, csak egy hónapja tudom és nekem is meg kellet ezt az egészet emésztenem, szóval... majd otthon mindent elmesélek, még a vacsora előtt. Annyit elmondok előre, hogy ez lesz életed legjobb estéje.