The New Boy

tizenhatodik

-Megcsalt..-suttogtam halkan és próbáltam visszatartani a sírást, de nem ment. Elkezdtem pityeregni.
-He-he-he..szóval megcsalt. Na és mi lenne ha te is megcsalnád őt hmm? -suttogta fülembe majd nyakamra tért és pici puszikkal szórta.
-Eressz el! -toltam volna el magamtól.
-Hagyd őt békén!! -kiáltott fel mögöttünk egy hang amit 1000 közül is megismertem volna.
-Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim?
-Csak nem Benedek?
-Erezd el, vagy kitekerem a nyakad..-durvult el.
-Ugyan miért? *hátra fésülte kezével a vállamon pihenő hajatincsem*
-Hiszen ti már nem vagytok együtt! Vagy mégis?
-Az nem rád tartozik.-szorította ökölbe a kezeit. (Talán még mindig kellek neki?)
*kuncogott* -Az előbb kérdeztem meg kedves Klaudiát hogy mi történt kettőtök között. És hát, a válasza csak az volt hogy: megcsalt.-mondta engem utánozva.
-De Klau!-nézett rám szomorú boci szemekkel.
-Mivan? Tán nem tetszik hogy már mással van?-provolkálta Máté.
-Na ide hallgass te nyomorék! Őt hagyd ki ebből! Hiszen nem csinált semmit! Neked csak én kellek!-húzta fel pólója ujjait.
-Tudom hogy nem csinált semmit. Épp ezért ezt ki is használom! Képzeld el hogy amikor én párkapcsolatban éltem, az egyetlen gyengém a barátnőm volt. De ahogy látom neked még mindig ő a gyengéd! Úgyhogy!...
Megfogott és lefújt valami olyan sprével ami egyből kiütött.
-Klau!!
-Végre lerendezhetjük férfi módjára!
-Te mocskos f*sz!
Máté ledobott mindent ami a kezébe volt majd előre lépett.
Beni is ezt tette. És már egymásnak is estek. Először elkezdtek birkózni, majd azon voltak hogy kiüssék egymás fogát. Egyszer csak Beni a földre került. Máté ráugrott majd elkezdte ütni az arcát, a fejét. Pofonokkal, és ökölbe szorított kézzel kezdte püfölni.
-Na mivan te szar, nem bírod a gyűrődést??-kiáltott fel Máté, mire Beni maradék erejével rámnézett.
Máté megfogta a nyakát, és mellém húzta. Megfogta a haját, és felemelte fejét hogy engem lásson.
-Nézd meg jól! Mert soha többé nem fog neked megbocsátani! Elfog téged hagyni. Soha többé nem fog úgy szeretni mint előtte. Egyedül fogsz meghalni. Úgy hogy ő nem is fog rólad tudni!

És jött a csoda. Nemtudom ki hívta vagy hogyan de jöttek a rendőrök és megálltak.
-Azonnal menjen el mellőle és tegye fel a kezét! Máté ezt is tette.
-Azt hiszem fiatalúr magunkkal kell jönnie. Lebilincselték Mátét, minket pedig beraktak a kocsiba és elvittek a legközelebbi kórházba. Befektettek minket egymás mellé, két ágyba, majd hívtak egy orvost. Először engem vizsgáltak meg ami pár percet vett igénybe.

-Egy kisebb mértékű altató gázt szívott be, de fél óra múlva felébred.

Majd megnézte Benit, aki ébren volt de nehezen tudott beszélni.

-Szia fiam. Tudsz beszélni?
Nehezen jutott levegőhöz de tudott beszélni. Elvitték egy másik terembe kivizsgálásra. Lekezelték a sebeit, kapott pár kötést, és sebtapaszt. De azért még gyenge. Nagyobb mennyiségű vért veszített. Becsövezték egy infúzióval majd egy gurulós állványra felrakták a tasak A-s vért.

30 perccel később...

Beni leült az ágyam szélére, arra várva hogy megébredjek. Kis idő múlva meg is ébredtem. Fogadott egy szelíd "kérlek bocsáss meg" mosollyal,

amit én nem viszonoztam.
-Csak hogy tudd már szakítottam Rebekával.
(Fhuuuu baszki, tényleg fel kellett hozni ezt a témát!)
Inkább átfordultam a másik oldalamra. De nem hagyta ezt annyiban, inkább befeküdt mellém az ágyba. Mind ketten a plafont bámultuk. Az ő karja volt alul az enyém pedig felül. Aztán eluralkodott rajtam az érzelem. Nem bírtam magammal és megfogtam a kezét.

-Azt hittem meghaltál.-suttogtam mellé.
-Érted az se lett volna baj.

(Aahhwww naaaa jooo gyerekek!!! Tudom hogy ez csak egy sztori de olyan szinten fangörcsöm van hogy fhuuuu!! Tele van a hasam pillangókkal!😂😂❤)