The New Boy

huszonhetedik

A nagy séta után hazakísérve engem beszélgettünk a jövőről, magunkról, rólunk. 

-És mit tervezel a suli után? Mármint ha befejezzük? -kérdeztem csillogó szemeimmel.

-Még nem tudom, igazából én nem szeretném abbahagyni a youtube-os karrierem, mert hát szeretem ezt csinálni. És veled mi a helyzet cica?

-Mindenképp fősulira akarok menni. Minden vágyam hogy bekerüljek egy olyan iskolába.

Ez volt az utolsó mondatom mielőtt meg nem történt volna a baj. Hamarosan azután hogy hazamentem a szüleim kijelentették hogy fel kell költöznünk Pestre mert apa kapott egy pöpec munkát amit semmiképp sem hagyhat ki. Teljesen lefagytam, folyt rólam a víz, a torkomban csomó volt, a lábaim dideregtek. Fogalmam sem volt hogy fogom ezt elmondani a Beninek. Könnyeimet elfolytva rohantam fel a szobámba. Anya utánam jött és leült az ágyam szélére nyugtatni. 

-Tudom hogy fáj kicsim. De sajnos ezt kell tennünk. Tudod milyen helyzetben vagyunk.

-Tudom,-töröltem meg duzzadt szemeim. 

-Attól még nem az én szerelmi életem útjába kéne állni vele.

-Jaj édesem. A fiúk jönnek mennek. Lehet hogy most úgy érzed ő a minden, de hidd el nem ő az egyetlen srác az életedben.

-Honnan tudod anya? HONNAN TUDOD HOGY Ő CSAK EGY A SOK KÖZÜL. MINEK HALLGASSAK RÁD?? LEHET HOGY Ő AZ EGYETLEN SRÁC EGÉSZ ÉLETEMBEN ÉN MEG CSAK ÚGY ITT  HAGYOM?? NEKED LENNE EHHEZ SZÍVED???-ordítottam le a fejét, mire ő kiment a szobából.

Én csak sírtam, sírtam, sírtam ja és persze sírtam...csak ő járt a fejemben. Hogy mit fog szólni, érezni, csinálni ha megtudja. De ezt nekem kell elmondani. 

Aznap éjjel megvártam míg mindenki elalszik és kihívtam a Benit hogy beszéljek vele. Elmondtam neki mindent amit én is tudtam erről. Annyira jól takarta az érzéseit hogy fogalmam nem volt arról mit is érezhet igazán. 

-Kérlek mondj valamit.-öleltem meg szorosan és arcom a mellkasába fúrtam.

-Jó utat.-csak ennyit tudott kibökni azután hogy én a lelkemet kiöntöttem neki. Teljesen meglepődtem mire ő dobott egy csókot a számra és hazament. És én ott maradtam egyedül. Vártam hátha visszajön de nem jött. El sem hiszem hogy ezt tette. Bementem én is és alvásba folytottam a bánatom. 

....10 év múlva....

Amikor azt hittem Beni ott hagyott teljesen összetörtem. Azt hittem vége. Budapest elfelejtette  velem őt. Tudtam hogy ez így nem lesz jó és nem is jó. Mire valamit is tettem volna megjelent az ajtónkba. Még mindig emlékszem mindenre. Amit viselt, ahogy nézett, a rózsákra, a könnyeimre, a csókja ízére. Életem legszebb napja volt. Azóta sok minden történt. Összeköltöztünk, megházasodtunk, lett 2 gyerekünk, és egy boldog családunk. Azt hiszem nem bántam meg hogy nem mondtam le róla.  

Nos skacok szerintem itt a vége. Ez a történet itt fejeződik be. Imádtam minden egyes részét megírni, de már szeretnék új dolgokba is belekezdeni.  Folyamatosan jönnek az ötletek de nem kezdhetek újba amíg ennek a sztorinak vége nincs. Szóval a munkáimat folytatom, csak nem ezt. NAGYON NAGYON Köszönöm mindenkinek aki olvasta, királyok vagytok életeim! Hamarosan új sztorikkal jövök PUSZIIII!!!!!!