tizenhetedik

729 52 6
                                    

-Nem..-fordultam el újból.
-Mi?
-Mi...nem vagyunk együtt.
-Dehogyis nem, miket beszélsz?
-Nem!
-Ezt most Rebeka miatt mondod?
-Héé.! Ő nem jelentett semmit!-fogta meg a vállam
-Akkor miért hazudtál nekem hogy nem volt előttem senkid?
fordultam vissza a sráccal szembe
-És miért találkoztál volna vele tegnap?
-Azért nem mondtam el mert lényegtelen volt. És tegnap szakítottam volna vele de aztán megláttad az üzenetem és igen..
-Szóval ha szakítottatok volna, miért írta utánna azt hogy "Már nagyon kívánlak" hmm?
-Mert tudta hogy vagy te, és így akart felbőszíteni.
-Ezt meg hogy érted?
-Amikor kifutottam a házból, akkor mondtam el neki mindent, téged, engem, minket! Ezért is smárolt le engem, akaratom ellenére.
-Mostmár hiszel nekem?-kérdezte és egyre közeledett Megakart csókolni de elfordítottam a fejem, és felálltam az ágyból. Indultam a dokihoz megkérdezni elmehetünk-e innen?
-Elmehetnek de figyeljen a barátjára hogy sokat igyon! Pótolnia kell a vért amit vesztett.
-És aki ránktámadot?? Vele mi történt?
-A rendőrség elvitte ki kivizsgálásra. Semmi ok a pánikra. Valószínűleg befogják zárni.
-Rendben. Köszönöm szépen! Viszont látásra.
Elindultam az ajtó felé, de mielőtt kimentem volna rajta visszanéztem. Láttam hogy Beniről leveszik az infúziót amibe ugye a vér volt. Mivel látszólag rendben van, ezért ki is mentem az ajtón. De ahhjj. Nincs szívem ott hagyni. Akármennyire is összetörte a szívem, mégis kiállt értem. Jegyezzétek meg, a szerelem egy kibaszottul bonyolult dolog. Visszamentem az ajtón, és segítettem a kissé tántorgó fiúnak akivel már fogalmam sincs milyen kapcsolatban állok. Átkarolta a vállam, majd kimentünk az épületből. Hazafelé vettük az utat.
-Szóval ezt vehetem megbocsájtásnak.
-Mmm.. Ez vedd inkább annak hogy udvariasan segítettem.
-Tudom hogy még mindig odavagy értem.
(Mi a szar??? Ez gondolat olvasó??)
-Honnan veszed?
-Nem veszem. Érzem.
(Kajak érzi hogy alattam folyik a Duna?😱)jó befejeztem!😂
-Én meg azt érzem hogy még mindig haragszom, és nemtudom mikor lesz az a pillanat amikor újra megtudok bocsájtani!-fordultam elé, dühösen.
-Szerintem most.-Tenyereit arcomra szegezte és magához húzva megcsókolt. De ez akkor is csak egy csók.
Majd ha szmokingban kezével egy csokor rózsával, és egy doboz bonbonnal, előttem térdelve kér bocsánatot!! Na majd akkor,.! talán megbocsájtok!
Levegő hiány miatt elváltunk majd folytattuk utunkat. Hazáig egy szót sem szóltunk egymáshoz.

-Bekisérnél légyszi?-kérdezte Beni kicsit bizonytalanul
-Ahh..persze..-forgattam meg a szemem és besegítettem
Ahogy látom senki nem volt otthon.

-Okééé...-emeltem le karját a vállamról
-Akkor én megyek is!
-Várj!-kiáltott
-Vagyis..Maradj még kérlek.
-Ugyan miért maradnék?
-Hát nem hallottad mit mondott a doki?
-Azt mondta figyelj rám hogy sokat igyak.
-Ahaaa..de gondolom nem vagy annyira szerencsétlen hogy ne tudj magadnak vizet engedni a csapból. Vagy tököm tudja mit szoktál inni.
-Igazából ásványvizet szoktam inni. Ami a kamrában van.
Elrohantam a kamrához és hoztam két nagy üveg ásványvizet.
-Tessék! Ezt megiszod és már tudsz is normálisan menni!indultam is az ajtó felé.
-Rendben. Deee..
-Ohh mivan már??!
-Fel szeretnék menni a szobámba -vigyorgott.

-Ohh mivan már??!-Fel szeretnék menni a szobámba -vigyorgott

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


-Más valamit??-tártam szét a karjaim mérgelődve.
(szinte érzem hogy ez nagyon akar valamit)
-Hát, ha megbocsájtanál talán..-kezdett bele mondatába amit én rögtön el is vágtam.
-Nem! Erről egy szót se!-mentem vissza és felsegítettem a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és belöktem az ágyra, mire ő belém kapaszkodott és magával húzott. Azaz ő feküdt az ágyán elterülve engem pedig ráhúzott a mellkasára. Belenéztem gyönyörű szemeibe amiről ő is jól tudja hogy a gyengepontom.

Holnap kövi rész ❤✌😁 de mivel megyek egyik barátnőmhöz ezért olyan 13-14 óra körül fog jönni!❤

The New BoyWhere stories live. Discover now