I Got You [H.S and N.H ff]

1.

-Baby!-szalad fel anyu.
-Hm?
-Itt a Taxi....-hagy el pár könnycseppet.
Észre sem veszük de már a Taxiban ülök a nővéremmel.
Angel Carter vagyok a nővérem Skyler Carter.Washingtonban élünk de most Cambridge-be megyünk Egyetemre.
Ő 19 én 18 éves vagyok.Mondhatni elég visszahúzódó vagyok,bezzeg Sky...nos ő egy belevaló lány.
Ami érthető is...sok barátja van meg stb.
-Megérkeztünk!-bök meg a reptéren.
Becsekkolunk és várunk a sorunkra.
Az Egyetemtől egy új életet szeretnék kapni...remélem végre lesznek barátaim...és végre ne egy stréber legyek.....

Cambridge-ba megérkezve az eső esni kezdett.
Kiszállok a járműből majd a kardigánom össze húzva veszem ki a csomagtartóból bőröndöm.
-Ahhjjj fránya eső!-veszi fel sapkáját Sky.
-Angliába vagyunk!-tárom szét a karom.
-Jah...-forgatja a szemét.-Milyen jó lenne a nap sütötte UCLA Egyetemen...-bigyeszti le ajkait.
-Neked.-kuncogok.
Sky szemforgatással indul meg előre én meg utána kullogok a bőröndömmel.
Vagyis kullognék,ha tudnám húzni...ugyanis nem mozdul.
Ráncigálom ide-oda...de semmi.
Ekkor kirántom a húzoka bigyóját és a lendületből neki ütközök valakinek.
-Nem tudsz vigyázni?-kérdi egy barna göndör hajú srác.
-Elnézést...-suttogom majd a bőröndömre nézek és sikeresen megjavítom.
Azután szinte szaladok Sky után.
Skyler
A koliba beérve a recepcióra vezetett az utunk.
-Jó napot! A szobakulcsokat szeretnénk elkérni!- mosolygok a negyvenes éveiben járó recepciós nénire.
-Sziasztok drágáim! A neveteket megtudhatom?- mosolyog ő is.
-Persze! Angel és Skyler Carter!-
-Carter, Carter...- mondogatja magában, miközben hátat fordít és keresgélni kezd.
-Tessék! Második emelet, 26-os szoba. Egy szobában lesztek.- mosolyog és odaadja a kulcsot. Felindulunk az emeletre és annyira bele vagyok merülve a gondolataimba,hogy az egyik percben még sétálok, másik percben már a földön kötök ki.
-Bocsánat!- nézek fel, amit nem kellett volna. Összetalálkozik a szemem egy tengerkék gyönyörű szempárral. A kezét nyújtja, amit elfogadok. Felhúz, de akkora erővel,hogy a mellkasának ütközök.
-Semmi baj!- mosolyog és elengedi a kezem.
-Harry, mehetünk?- Néz hátra. Észre sem vettem,hogy van még itt valaki rajtunk kívűl. Ekkor még nem is tudtam,hogy mekkora hiba volt belenézni abba az igéző szempárba.