Őrangyalom [Befejezett✓]

Negyedik rész

- Kislány, mit szólnál ha sör osztogatás helyet inkább feljönnél a lakásomra?  - dőlt neki a pultnak egy negyvenes éveiben járó férfi. Bűzlőt a piától és látszott rajta, hogy bármelyik percben elhányhatja magát. Egy kedveskedő mosolyt varázsoltam az arcomra és rátámaszkodtam a pultra. 

- A felesége mit szólna hozzá ha egy tizenhét éves lánnyal találná az ágyban? Biztos a rendőrség is nagyon örülne neki. A gyerekek biztos megfogják érteni miért is váltak el a szüleik. Meg hát én még mindig csak egy felszolgáló vagyok nem egy kurva. 

- Te kis ribanc...

- Hát nem az előbb mondtam, hogy pultos vagyok? Enyje, így figyelni az emberre. Na most elmondom mi lesz, vagy kimegy a saját lábán a kocsmából és vissza se jön vagy kihajítom én magam. Választhat. 

- Inkább adj még egy kört te kis szipirtyó. - nevetett fel hangosan mintha az év poénját sütötte volna el. Megvontam a vállam és kimentem a pult mögül. Belemarkoltam a hajába és nem túl finoman rángatni kezdtem a bejárati ajtó felé. Ellenkezni nem nagyon tudott hisz már leitta magát a sárgaföldig de ez nekem jól jött. Mikor már kint álltunk az utcán kissé megsajnáltam így ahelyett, hogy addig rugdosom míg el nem tűnik, csak leültettem a földre és ott hagytam. Általában  nem szoktam ilyen kegyes lenni de most jobb dolgom is volt mint részeg embereken kiélni a haragomat. Visszamentem a pult mögé és folytattam a poharak eltörlését. 

- Te aztán nem vagy semmi. - a hang hallatára kicsúszott a kezeim közül a pohár és hangos csattanással tört szét a földön. Idegesen fújtattam egyet majd lehajoltam, hogy összeszedjem a szilánkokat. Zelo nevetését visszafojtva nézte végig ahogy esetlenül takarítom fel a kárt amit miatta okoztam. 

- Mit keresel itt? - álltam be elé miután kidobtam a pohár maradványait. Őszintén szólva kicsit őrültem, hogy itt van de ezt neki nem mondhattam el. Még mindig el akarom taszítani magamtól de nem járok sikerrel. 

- Most mondanám, hogy inni jöttem de ezt te sem hinnéd el és nem szeretek hazudni. Igazából csak látni akartalak s gondoltam jól jön egy józan társasága. 

- Egész nap együtt voltunk és öt órája sincs, hogy elváltunk. Ezt te sem gondoltad komolyan. 

- Attól még vágyhatok a társaságodra. Nem látsz szívesen itt, igaz? - még mindig mosolyog. Nem hiszem el ezt az embert. El akarom küldeni, megakarom neki mondani, hagyjon békén és ne keressen de nem megy. Utálom, hogy ilyen hatással van rám és nem tudok ellene tenni. 

- Csak nem akarom, hogy a te agysejtjeidet is megölje a sok részeg de legyen, ha maradni akarsz, maradj. 

- Mióta dolgozol itt? - a késői órákhoz képest elég sokan vannak még az utcán de ez annyira nem is meglepő. Aki szombat este otthon van az vagy nagyon idős már hozzá vagy nincsenek barátai. Bár az is igaz, hogy én is csak a munka miatt vagyok itt. 

- Két éve. Annyira nem szörnyű mint aminek tűnik. Igaz vannak akik azt hiszik a kiszolgáló lány megegyezik a ringyóval és rám másznak mint ma is de tudom kezelni a helyzetet. Lehet neked durva volt amit csináltam azzal az emberrel de már megtanultam, hogy azonnal kezelni kell az ilyeneket különben én sérülök. - nem kellett rá néznem ahhoz, hogy tudjam elgondolkozott ezen. Nem értem miért akart ennyire ott maradni aztán meg hazakísérni de őszintén nem is bántam. 

- A szüleidet nem zavarja, hogy itt dolgozol? - hangja kissé aggodalmasan csenget amit nem tudtam hova tenni. 

- Az anyám tesz arra, hogy mi van velem vagy mit csinálok. Apát lehet érdekelné de ő halott szóval ezt már nem tudhatjuk meg. - vágtam hozzá kegyetlenül a rideg valóságot. Remélem boldog amiért még egy dolgot megtudott rólam.