Őrangyalom [Befejezett✓]

Tizenegyedik rész

Reggel mikor felébredtem úgy éreztem magamat mintha kicseréltek volna. Nem azt éreztem, hogy egy mosott rongy vagyok, évek óta most először átaludtam az éjszakát rémálmok nélkül. Nagyokat pislogva próbáltam hozzá szokni az ablakon beáramló erős fényhez. Zelo karjai még mindig a derekamon pihentek de most már vele szemben feküdtem és nem háttal. A légzése egyenletes volt és nyugodt, szemei még mindig csukva voltak így azokban nem tudtam gyönyörködni így inkább még közelebb kúsztam hozzá s arcomat mellkasába fúrva hallgattam a szív verését.  

- Nem elég szép neked az arcom, inkább elbújsz, ne is lásd? - a kis dög, csak színlelte az alvást. Mozgolódott egy kicsit, hogy a hátára tudjon fordulni de engem nem engedett el. Én is átöleltem a derekát s fel emeltem a fejem majd az államat rá támasztottam. Szemei már nyitva voltak s ahogy nézett rám teljesen magukkal ragadtak és elrepítettek egy teljesen más világba. Egy sokkal békésebb helyre.

- Hiányoltam a gyönyörű szemeidet, nélkülük nem teljes a kép. - mosolyodtam el majd ismét lehajtottam a fejemet  de most úgy, hogy lássam az arcát. Nem rég kelhetett fel ő is mert még egy kissé komásnak tűnt. Nem mondott semmit csak élveztük a csendet és egymás társaságát. Egy kis időre elfelejtettem mindent szörnyűséget ami az elmúlt időszakban történt. A padló recsegni kezdett a hátunk mögött majd megláttam Yongguk-ot ahogy kócosan, pizsamában tart felénk. Megtorpan egy pillanatra mikor észre veszi, én is a kanapén aludtam de csak vállat von és helyet foglal az egyik mellettünk lévő fotelban. Lehet kissé korán van neki a gondolkozáshoz. Mosolyogva ráztam meg a fejemet majd felkeltem a kanapéról. 

- Hova szöksz? - kapta el a csuklómat  Zelo és kutya szemekkel nézett fel rám. 

- Le szeretnék zuhanyozni, meg szeretnék reggelezni aztán pedig elmenni sétálni az erdőben. Van kifogásod ellene? - nevetettem el magam. Annyival jobban éreztem magam itt, velük mint otthon. Egy nap alatt olyannyira kikapcsoltam, hogy még csak arra sem gondoltam mit csinál éppen Subin. 

- Csatlakozhatok?

- Hmm... Ha csinálsz nekem reggelit eljöhetsz velem sétálni. - ajánlottam fel mire gondolkodás nélkül bólintott. Még mindig vigyorogva kaptam a vállamra a táskámat és a fürdőbe vonultam. Egy törölköző után kutatva túrtam fel cuccaimat de a puha anyag helyett egy kis műanyag doboz akadt a kezembe. Nyugtatok. Tegnap este nem vettem be egyet se, még csak nem is gondoltam rá. A gyomrom görcsbe rándult de nem tudtam megmondani miért. Csak meredten bámultam az apró pirulákat és éreztem ahogy végig fut rajtam a hideg borzongás. Újra felvillantak előttem a szörnyűbbnél szörnyűbb képek és alig bírtam visszafogni magam nehogy beszedjek belőle. Hisztérikusan behajítottam a táskámba és erőteljesen belemarkoltam a hajamba. Le kell ezzel állnom. Nem szedhettem többé ezeket. Mi van ha megtudja ezt Zelo? Nem akarom elveszíteni, azt már nem élném túl. Segítségre van szükségem. Yongguk, ő biztosan segítene mindenben. Kapkodva fürödtem le és öltöztem fel, hogy minél előbb beszélhessek vele. Az óriás a konyhában volt és épp a trópusi szigetekre küldte nyaralni a tojást amit leejtett és szét tört a padlón. Yongguk még mindig a fotelben ült de most már a telefonja társaságában. Megragadtam a karját és kihúztam a teraszra, hogy ne lehessen hallani miről beszélünk. Értetlenkedve nézett rám amikor még utoljára ellenőriztem Zelo még mindig a reggelivel szerencsétlenkedik. 

- Segítségre van szükségem. Tudom, hogy folyamatosan rád akaszkodom és téged nyaggatlak mindennel, esküszöm ez az utolsó de nem ismerek rajtatok kívül senkit benned pedig jobban megbízom mint saját magamban. Kérhetem a segítségedet?

- Oké, először is te nem vagy normális, barátok vagyunk és a barátok arra vannak, hogy segítsenek egymásnak, bármikor kérheted a segítségemet akármiről is van szó. Ne hidd, hogy teher vagy, rendben? - aprót bólintottam majd újra benéztem az ablakon. Nem mertem felnézni az előttem állóra, inkább a bent rohangáló angyalarcú mozdulatait követtem nyomon.

- Le akarok szokni a gyógyszerekről. Képtelen vagyok tovább csinálni ezt úgy, hogy ti itt vagytok. Tegnap nem vettem be semmit, el is felejtettem a táskámban lapuló üvegről, viszont ma ahogy megtaláltam hiányzott a hatása. Szörnyen érzem magamat amiatt amit teszek de nagyon szeretnék leállni... Miatta. Tegnap este volt egy álmom ahol találkoztam apával. Magával hívott, hogy menjek vele, minden sokkal jobb lesz akkor és újra együtt lehetünk. Ha két hónappal történt volna ez vele mentem volna, de most boldog vagyok. Veletek. Ha elveszíteném emiatt a hülye szenvedély miatt abba bele halnék.