Őrangyalom [Befejezett✓]

Hetedik rész

- Minah tegnap óta olyan csöndes vagy, mi a baj? - mióta Yongguk rávilágított arra milyen könnyen el tudom árulni magam gondolataimba mélyedve bolyongtam, akár egy bér gyilkos is rám támadhat az sem tűnne fel. Este teljesen kiborultam és altató helyet marihuánával ütöttem ki magam. Technikailag az nem drog de abban a mennyiségben amit én tegnap részemé tettem az már kissé kártékony. Még mindig tompa vagyok egy kicsit miatta de az is lehet csak bebeszélem ezt magamnak. Nagyon félek, hogy Zelo is rájön és emiatt elítél, megutál és egyéb ilyen hasonlók. Életemben először vannak barátaim és nem akarom elveszteni őket.
Hirtelen a talpam elemelkedett a talajtól és valaki vállán landoltam. Aprót sikkantottam ahogy a táskám átrepült a fejem felett majd hátba vágta a fogva tartom. Karjaimat erősen mellkasa köré fontam mivel nagyon megijedtem, hogy fejre ejt. Pár utcával arrébb talpam ismét a biztos talajon volt és morcosan néztem fel angyali arcára. Egy kis ideig így néztünk farkas szemet majd megadóan sóhajtottam egyet.

- Nagy szerencséd van, hogy cuki fejed van és ezért képtelen vagyok haragudni rád.

- Most miért én vagyok a hibás? Először is te nem figyeltél rám, másodszor pedig hazáig cipeltelek tehát csak könnyítettem rajtad. - kezeit csípőre tette, állát felemelte és nagyon komoly fejjel nézet rám mondandója közben. Mosolyogva megráztam a fejem majd bementem a házba. Zelo összehúzott szemekkel nézte a kanapét majd undorodva ugrott hátrébb. Nem foglalkozva vele mentem be a konyhába és elővettem két bögrét.

- Te Minah, a barátod miért hagy ilyeneket a kanapétokon? Nem fél anyukádtól?

- Sajnálom hogy összetöröm a lelki világodat de nincs barátom, és nagy valószínűséggel Subin tegnap esti ügyfeléé.

- Ki az a Subin? - letettem az asztalra a forró teákat majd leültem a fiúval szemben. Annyira megszoktam már, hogy a nevén nevezem.

- Az anyám. Sajnálom, elfelejtettem, hogy előtted anyának hívom.

- Nahát még valaki előtt felvállalsz mint anyád? - az ajtóban megjelent vékony alakja én pedig érzéseimet nem rejtegetve figyeltem ahogy ide tipeg hozzánk. Zelo felugrott a székről és mélyen meghajolt előtte.

- Bárcsak ne kellene. Gyere óriáskám, menjünk fel.

- De hát nekem be se mutatkozott!

- Ha szerencséje lesz nem fogtok többet találkozni szóval felesleges. - megfogtam Zelo kezét majd a táskámat a vállamra hajítva felhúztam az emeletre. A fiú rögtön ledobta magát az ágyra és onnan figyelte mit csinálok. Fújtatva sétálgattam fel-alá a szobában miközben azért imádkoztam, hogy ez csak egy álom legyen.

- Miért nem akarod, hogy megismerjen? Egyáltalán mit értesz a tegnap esti ügyfél alatt? - gyomrom görcsbe rándult ahogy realizáltam, ez biztosan nem egy álom. Idegesen túrtam bele a hajamba ahogy leültem a székre, odagurultam az ágyhoz úgy, hogy pont vele szemben legyek és mélyen a szemébe néztem.

- Elmondom ha megígéred nem ez alapján fogsz megítélni. Túlságosan is megkedveltelek ahhoz, hogy emiatt utálj meg. - határozottan bólint egyet így folytatom - Subin, vagyis az anyám öröm lány, minden este más-más emberekkel jön haza. Amikor először... Vagyis nem tudom az hányadik alkalom volt de mindegy is, a lényeg amikor itt voltál és belöktelek a bokrokhoz. Az azért volt mert féltelek tőle. Őt nem érdekli, hogy húsz évvel fiatalabb vagy, rád mászik és ha akarod ha nem ágyba visz majd anyagilag lehúzz. Na jó, visszavonom az ígéreted, minden jogod meg van arra, hogy utálj. Viszont nagyon szépen kérlek minél messzebbről kerüld el ezt a nőt. - a mondandóm végére már képtelen voltam a szemébe nézni így inkább azt néztem, hogy gyűrögetem a pólóm alját. Zelo két tenyere közzé fogta az arcomat ezzel elérve, hogy rá emeljem a tekintetem.

- Én most csak még jobban szeretlek Minah.