Őrangyalom [Befejezett✓]

Harmadik rész

Reggel nyúzottan sétálok le a lépcsőn reménykedve, hogy anya már elment de sajnos még a konyhában iszogatja a kávéját és egy borítékot bámul az asztalon. Figyelembe se véve elmegyek mellette és valami reggeli féleséget keresek magamnak. 

- Ki küldözget neked leveleket?

- Biztos valamelyik egy éjszakás kalandod. - válaszoltam flegmán. Nem érdekelt, hogy tiszteletet kéne adnom neki hisz ő a rangidős. Úgy beszélek ahogy ő is teszi velem. Lenézően és kioktatóan. Az is igaz, hogy mindig is ilyen volt de mióta apa elment csak rosszabbodott a helyzet. 

- Most nem rólam van szó hanem rólad. 

- Ez most meglepett. Elolvastad mi van benne?

- Az anyád vagyok nem egy kém. 

- A kettő nem együtt jár? - felvettem az asztalról a borítékot és visszamentem a szobámba. Az igazság az, hogy tudom jól ki hagyta itt a levelet de nem szándékoztam az orra alá kötni, hogy ki az. Főleg úgy, hogy tudom mit tenne vele ha megtudná, hogy egy ismeretlen tini srác az.

 A reggelinek felhozott szendvicsemet leraktam az asztalra és az ablakpárkányra felülve bontottam fel a levelet.

Drága Minah!

Tudom, hogy le akarsz rázni  ezért nem veszel figyelembe de elárulok egy titkot: Addig fogok leveleket hagyni neked míg be nem adod a derekadat és nem adsz nekem egy esélyt. Most nem arra gondolok, hogy gyere el velem randizni mert nem ez a szándékom, bár lehetne. Én annak a híve vagyok, hogy meg kell ismerni valakit ahhoz, hogy tudd tényleg randizni akarsz-e vele. Meg akarlak ismerni ez tény de barátilag. Nem tudom miért de vonzol magadhoz mint egy mágnes. El kell mondanom még valamit, nem a parkban találkoztunk először. Igaz, akkor beszéltünk először de nem akkor láttuk egymást először. Azt is el kell mondanom, hogy egy ideig figyeltelek téged. Mindig elhatároztam, hogy beszélni fogok veled de gyáva voltam és visszavonulót fújtam. Most biztos pedofilnak hiszel de esküszöm nem vagyok az. Láttam, hogy mindig egyedül vagy  és félnek tőled az emberek. Rengeteg béna pletykát kreáltak rólad azért mert erős vagy. Tudom, hogy mindig az ablakpárkányodon ülsz ezért csodálkoztam is miért nem veszel észre. Most is ha lenézel az ablakodból ott állok és a válaszodra várok.

Zelo

Értetlenül vontam össze a szemöldökömet de azért kinéztem az ablakon le a kerítéshez. Ott állt deszkával a kezében és mosolyogva néz vissza rám. Mivel anya még itthon van észre veheti Zelo-t és én azt nagyon nem akarom. Sietve magamra vettem az első kezembe akadt pulcsit és mezítláb kirohantam a kapuhoz. 

- Zelo most azonnal el kell menned innen!

- Minah ha ez a levél miatt van...

- Mi? Nem! Nem akarom, hogy anya meglásson mert akkor te fogod megszívni és nem is kicsit. Kérlek. - hangom egyre kétségbe esettebb lett de Zelo-t ez se tántorította vissza csak egy mosolyát próbálta leplezni mintha nem is hallotta volna mit mondtam. Már hallottam anya kopogós cipőjének a hangját így hirtelen ötletből vezérelve megragadtam a karját és berángattam az udvarra és a ház túl végébe rohantam vele és erő teljesen meglöktem, hogy a ház azon fele és a bokrok nagy része kitakarja. Még egy utolsó pillantást vettem rá, hogy biztosan ne látszódjon és az ablakom alá sétáltam amikor anya átlépte a küszöböt és értetlenül nézet rám. 

- Te mit csinálsz itt? És milyen pulóver van rajtad?

- Ki esett az ablakon a telefonom és azért jöttem le. - basszus ezért vigyorgott Zelo! Az ő pulcsijában jöttem le és ez fel sem tűnt! Anya gyanakodva nézett rám de aztán vállat vont és elment. Vártam még egy kicsit még biztossá nem válik, hogy nem jön vissza és oda mentem a . bokrokban fetrengő fiúhoz. 

- Nem beszéltél neki rólam?

- Mondtam, ha tudomást szerezne rólad te szívnád meg a legjobban. Gyere be a lakásba ha már nem tartod kényelmesnek a földet. 

- Máris behívsz? Ez aztán a nagy lépés! - nevetett fel hangosan. Megráztam a fejem és otthagyva  elindultam az ajtóhoz. Miért nem tudom őt is csak úgy ellökni magamtól mint mindenki mást? Talán csak bele fáradtam a magányba és szükségem van egy támaszra ezért vakon megbízok benne. Ez az egyetlen ész szerű magyarázat.