Őrangyalom [Befejezett✓]

Tizennegyedik rész

A táskám pántját szorítva léptem be a lakás ajtaján és egy néma imát mondtam, hogy anya ne legyen itthon. Ugyan már tegnap haza jöttünk nem akartam találkozni Subin-nal így Zelo-nál töltöttem az éjszakát. Megismertem a családját és az édesanyának hála végre tudomásomra jutott mi az eredeti neve. Reggel Yongguk jött értünk, Junhong-ot elvittük az egyetemre mi pedig hazajöttünk, hogy összepakoljunk és átköltözhessek hozzá. Fülemet hegyezve hallgatóztam de nem hallottam semmit  így egy nagy sóhaj kíséretében beljebb mentem. Felmentünk a szobámba ahol elő halásztam minden táskát amivel csak rendelkezem és elkezdem beléjük dobálni a dolgaimat. Kihúztam az asztalom legalsó fiókját ahol többféle üveg és zacskó lapult. Kezeim ökölbe szorultak majd felnéztem a mellettem ácsorgóra. Nem szólt egy szót sem de nem is kellett. Kivettem a fájdalom csillapítókat és az altatókat, behajítottam a legközelebbi táskába majd erő teljesen visszacsuktam a fiókot. Leültem a földre majd idegesen a hajamba túrtam. Utáltam magam amiért nem vagyok képes elhagyni őket. 

- Ne emészd magad, sikerülni fog de türelmesnek és kitartónak kell lenned - guggolt le mellém Guk és a hátamra fektette hatalmas tenyerét. Tudtam, hogy igaza van, mindig tudja mit kell tenni vagy mondani. Bólintottam egy aprót de nem keltem fel a földről. A szekrényem tetején lévő dobozt figyeltem. Abba volt minden egyes levél amit kaptam Junhong-tól. Összeszorult  a szívem mikor arra gondoltam titkolózom előtte. Hirtelen kicsapódott a szobám ajtaja amitől összerezzentem. Subin vicsorogva állt velünk  szemben hol rám, hol az új lakótársamra nézve.

- Szóval most már egy másik sráccal fekszel össze, mi történt azzal a felhő karcolóval? - tette csípőre a kezét és az ajtófélfának dőlt. Kezem ismét ökölbe szorult de ezt ő nem láthatta. Semmit mondó arccal figyeltem ahogy lenézően figyel engem. 

- Szabadságra ment, neked sem ártana néhány nap. Vehetnél új ruhákat, az előzőeket kissé szét szakították. - válaszoltam mikor a mellettem guggoló szólásra nyitotta a száját, remélhetőleg vette a célzást miszerint jobb lenne most befognia. Felálltam mellőle és a szekrény felé vettem az irányt, lábujjhegyre állva felnyúltam és levettem a dobozt. Beraktam azt is a táskába majd összehúztam a cipzárt s feldobtam a vállamra. Yongguk felvette a maradék két táskát és mögém állt. 

- Talán újabb nyaralásra mész?

- Elköltözöm. Lehetőleg ne nyúlj semmihez amit most itt hagyok, majd még jövök értük.

- Mégis hová? Az új dugó partneredhez? Pár nap múlva az utcán végzed. 

- Emiatt nem kell aggódnod, nem veszem el a pénz forrásaidat akkor sem ha kidobnak. - mosolyogtam rá. Egyre idegesebbnek tűnt.

- Te most le kurváztál? 

- Miért, nem az lennél? Tudtommal azok fekszenek le minden este más-más idegen férfival pénzért.- néztem rá kissé oldalra bólintott fejjel. Elszakadt a cérna, tenyere nagyot csattant az arcomon, vízhangot vert a szobában. Nevetni kezdtem mire mind ketten értetlenkedve néztek rám. 

- Régóta érett már ez igaz? Nyugodtan utálj, nem haragszom meg hisz kölcsönös az érzés, viszont nem fogadom el, hogy engem hibáztass mert apa hintát csinált magából. Azért ölte meg magát mert egy kiéhezett nőt vett el aki másra sem tud gondolni csak a szexre. Megcsaltad mikor ő teljes szívéből szeretett téged és engem is. Azt mondta nem elég jó férj ezért mentél valaki máshoz. Kár, hogy elvakították az érzelmei és nem vette észre mi is vagy valójában. - hangom nyugodt volt pedig belül minden létező érzelem harcolt egymással. Fent tartva a faarcomat mentem ki a  szobából és amikor mellé értem kicsit meglöktem a vállammal mintha útban lenne. Arca eltorzult de már nem tudott érdekelni, elegem lett abból, hogy rám hárítsa az ő hibáit. Végre megszabadultam tőle és csak ez számít.