|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛Capítulo 4.♛

Iskola után egyből haza indultam, mert kevesebb, mint egy órám volt el készülődni a randinkra. Otthon igazán meglepődtem, mert apát otthon találtam, ami nálunk nem egy megszokott dolog.

- Szia, apa. - köszöntem mikor a konyhába mentem, hogy egyek valamit gyorsan.

- Szia, Jimin. - mondta az újságból fel sem nézve. Csináltam magamnak egy szendvicset, amit felkaptam és leültem az asztalhoz.

- Ööö apa? Ma délután nem leszek itthon. - mondtam hezitálva, mert nem nagyon akartam ki kotyogni, hogy az egyetlen egy fia randira megy egy fiúval.

- És mégis megtudhatnám, hogy hova megy a fiatalember? - kérdezte, szemöldökét felhúzva lesett ki az újság mögül.

- Taeminhez. - mondtam neki és csak remélni tudom, hogy elég meggyőzően ahhoz, hogy ne faggason tovább.

- Rendben, viszont éjszakás vagyok, szóval ott aludhatsz, ha szeretnél. - közölte velem.

- Éjszakás? Hiszen, reggel voltál a múzeumba. - értetlenkedve néztem Rá, miközben haraptam a kenyeremből egy falatot.

- Igen, de Taeyang ma nem tud bejönni dolgozni. - mondta és a kis csészéből ki itta a meg maradt, már kihűlt, fekete kávét. Bekaptam az utolsó falatot, majd a tányért és apa csészéjét be raktam a mosogatóba. Felszaladtam a szobámba, magamhoz kaptam a szükséges dolgokat és már indultam is a parkba.

Mivel nem lakok közel a sulihoz megbeszéltünk egy olyan helyet, ami viszonylag mindkettőnknek közel van. Pont időbe érkeztem, eeejj milyen pontos vagyok. A park bejáratánál egyből megpillantottam ChanYeol alakját, amint észrevett hatalmas vigyorral sietett hozzám.

- Szia, Angyalkám. Ezt neked hoztam. - mondta boldogan és felém nyújtotta a kezében lévő hatalmas rózsa csokrot. Nem kicsit sikerült meglepnie, erre aztán nem számítottam, mondanom sem kell, hogy rendesen zavarba jöttem. Igen, ennyitől is.

- Szia, Hyung. Aigoo, nem kellett volna, nem szeretem, hogy ha költenek Rám. - dorgáltam meg, mikor sikerült leküzdeni a zavartságom.

- Akkor oda sem adom az ajándékod. - mondta és mikor elvettem tőle a virágokat, kézen ragadott és a park belseje felé kezdett húzni. Ajándék? Nekem? Hát ez meg van huzatva?

- Ya, milyen ajándék? Amúgy meg, mások is vannak itt, engedd el a kezem. - mondtam neki vörös arccal mikor össze kulcsolta ujjainkat, ráadásul egy idős néni mellett el haladva, aki csak furcsán pislogott utánunk.

- Dehogy engedem. - nézett Rám és még egy szívdöglesztő mosolyt is meg engedett magának. Hát a pofám leszakad, komolyan mondom.

- Ya, ChanYeol. - szóltam Rá, de Ő ekkor hirtelen meg állt és derekamnál fogva magához rántott.
- Hol marad a Hyung, Angyalom? - suttogta közvetlenül a fülembe, lehelete megborzongtatott, hirtelen egyik kezét megéreztem a hátsómon, mire egy aprót ugrottam, hiszen nem számítottam rá.

- Egy perverz alaknak nem mondom, hogy Hyung. - nyújtottam ki a nyelvem, viszont Ő ekkor bele markolt a fenekembe, amire egy halk nyögést hallattam. Úgy néz ki, hogy tetszett neki a hangom, mert elkezdte masszírozni a hátsomat.

- Ya, állj le. - szóltam Rá tűz vörös fejjel és megpróbáltam le hámozni rólam a kezét.

- Nagyon aranyos vagy. - mosolygott, majd elengedett.

A fent maradt időben ChanYeol nem próbálkozott semmivel, csak egy padon ülve beszélgettünk, hogy jobban megismerjük egymást. Azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam benne, valóban elragadó személyisége van. Mikor már későre járt haza fele indultunk, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy haza kísér.

- Igazán jól éreztem magam, remélem Te is, ha gondolod meg ismételhetnénk valamikor. - mondta mikor a kapuba értünk.

- Én is jól éreztem magam. - mondtam a cipőm orrát tanulmányozva.

- Akkor, mit szólnál, ha holnap reggel eléd jönnék? - kérdezte, majd államnál fogva felemelte a fejem.

- Jaj, nem kell Hyung. Inkább suli után menjünk el valahová. - mosolyogtam Rá.

- Rendben. Akkor kitalálok valamit. -  mosolygott aranyosan, majd egyre jobban közeledett felém. Ajkai már surolták az enyémet, de még mindig nem csókolt meg. Már ott tartottam, hogy majd Én le csapok ajkaira, viszont ekkor szitkozódás csapja meg a fülem. Ez JungKook hangja, ChanYeoltól el hajolva néztem a háta mögé, ahonnan a hang jött. A nem várt személy láttán majdnem szívrohamot kaptam, még a virágcsokor is kiesett a kezemből, amit eddig úgy szorongattam, nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne sikkantsak fel. Ugyanis JungKook sántítva közelített a házuk felé, szakadt pólója csálén takarta felső testét, kócos haját pedig a pulcsi kapucnija takarta el. Gondolkodás nélkül rohantam hozzá, hogy aztán kétségbeesetten karjára fogjak, amit egy szisszentéssel díjazott és ki rántotta karját szorításomból.

- JungKook. JungKook, mi történt? - kérdeztem szemébe nézve. Arca tele volt horzsolásokkal, a szája sarka pedig felrepedt és vérzett, a jobb szeme alatt pedig enyhén látszódott egy lila folt.

- Semmi. - válaszolta flegmán, rekedt hangon. Viszont ilyen közelről megcsapott az alkohol átható, büdös szaga. Ivott, de miért? JungKook, mi történt veled?

- Gyere, menjünk be, le fertőtlenítem a sebeid.- mondtam neki és ismét megfogtam a karját.

- Hagyjál már békén. - szólt Rám erélyesebben, de nem érdekelt, le rázta apró kezeim, majd nehézkesen be botorkált a lakásba. Ami most tök üresen állt, ugyanis Minhyuk bölcsödébe van, a szüleik pedig dolgoznak. Aigoo, mi van, hogy ha ilyen állapotban csinál magával valamit?

- Hyung, menj csak haza, Én be megyek hozzá. - fordultam a mellettem állóhoz.

- Biztos? Ne menjek be veled Én is? - kérdésére csak nemlegesen megráztam a fejem, mire sóhajtott egyet. - Jólvan, de ha bármi van hívj. Vigyázz magadra, szia.

- Okés, szia. - mondtam, kaptam tőle egy szájra puszit és már ment is. A kapuból fel kaptam a virágot és egy nagy sóhajjal, nyitottam be JungKookhoz.